Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-18 / 11. szám

167

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

168

umbau 24'60/o a bukott tanulók százalékszáma. Másrészt azonban a két és több tantárgyból bukott tanulók száma majdnem teljesen megegyez az országos középszámmal.

A magaviseletből a miniszter fölemlíti, hogy a prot. intézetekben nyert legtöbb tanuló jó raagaviseleti jegyet s hozzáteszi, hogy „úgy látszik, hogy ez intézetek nagy részében igen enyhén ítélik meg a tanulókat magavísele tűk tekintetében.“

Nem tagadjuk, kissé kellemetlenül érint ez a megjegyzés, mert ugyanakkor, mikor a miniszteri jelentés azt a magaviseletre vonatkozólag fölemlíti, egy szóval sem emeli ki, hogy a legtöbb elégtelen osztályzatot nyert tanuló a reformátusoknál lévén, itt az osztályozásnál nagyobb szigorral járnak el, mint a többi intézetekben. Pedig, amint az erkölcsi magaviseletnél a reformátusok megrovást nyertek azért, mert náluk van a legkevesebb szabályszerű magaviseletü tanuló, úgy meg kellett volna róni az állami iskolákat azért, mert itt vau a legkevesebb elégtelen osztályzatot nyert tanuló. Intézetünk egyébiránt a magaviselet osztályozása tekintetében középütt áll a ref. intézetek és az állami intézetek között. Mig a ref. iskolákban szabályszerű magaviseletü tanulók százalékszáma 20, az államiakban 31, addig intézetünkben a százalékszám 22. Nincs pont a paedagogiában, melyről pro és contra annyit lehetne vitázni, mint a magaviseletek osztályozásáról, s a tanár egyéni mérlegelése seholsem játszik akkora szerepet, mint épen ezen a téren; általában azonban elmondhatjuk, hogy a megbélyegzésnek ritkán van az erkölcsökre javító hatása, s így a magaviselet osztályzásánál is vigyázva kell a szabályszerű és kevésbé szabályszerű jegy osztogatásával eljárni.

Végül még az érettségi vizsgálatokról néhány szót. A múlt évi érettségi vizsgálat intézetünkben egyike volt az ország legjobb érettségi vizsgálatainak s fölötte áll úgy az országos átlagnak, mint a ref. főgimnáziumok és az állam vezetése alatt álló (szerzetesi) intézetek átlagának. Mig ugyanis a jelentkezők közül az országos középszám szerint megbukott 20T°/o, a szerzetesi iskoláknál 24°/0> az év. református iskoláknál 20-°/o, addig pápai főgimnáziu. munkban a jelentkezőknek csak 16°/0-a nem találtatott kellően képesítettnek.

De. Antal Géza.

A tökéletes vallás.

(Folytatás.)

Most azon helyzetben vagyunk, hogy megmondhatjuk, hogy mennyi igazság van azon gyakran felhozott állításban, hogy a vallások közti külömbség fokozat! és nem faji különbség. Ha azt akarja ez jelenteni, hogy minden vallás kisebb nagyobb mértékben kielégíti az ember vallási vágyait, az állítás igen ártatlan és egyúttal nagyon nyilvánvaló. Minden ételről elmondhatnánk ilyetén képen, hogy egynemű, mert még az ember hús is, mely az európai embert undorral tölti el, megelégíti a kannibál étvágyát. Ily alapon azt lehet mondani, minden nyelv egynemű, mert a malakkai őslakosok madarakéhoz hasonló csiripelése is kifejezi kívánságaikat és szükségeiket, talán jobban, mint a görög vagy angol nyelv kifejezhetné. De az ily tág osztályozás hasznavehetetlen. Az árja és schémi nyelvek közti külömbség nem fokozatí, hanem faji. Egy bizonyos fajú nyelv semmiféle folyamat által nem fejleszthető más fajú nyelvvé. Annyi lenne ezt próbálni, mint ha a tevét ígáslóvá akarnánk fejleszteni. Mind a kettő teherhordó állat, de a köztük levő különbség nem fokozati különbség. Egyik nem fejlődhetik át a másikká. És úgy tetszik, inkább növeljük a zavart, mint sem tisztázzuk az eszmét, ha azt erősitgetjíik, hog} a vallások csak fokozatilag különböznek egymástól és hogy 'nincs lényegi különbség a természeti és kijelentett vallás között. Annyit határozottan erősíthetünk, hogy az emberek vallási tehetéke csupán fokozatilag üt el egymástól, hogy az, a ki ma polytheista, ezen tehetőkét úgy fejlesztheti, hogy monotheistává lesz, mint a szerecsen, ki a maga műveletlen nyelvén nőt fel, nevelés által oda juthat, hogy rászorul az arab vagy angol uyelvre. De a néger nyelvjárás nem fejlődik át egy felsőbb nyelvvé, és az alsóbb fokú vallás sem fejlődik át egy felsőbb vallássá. Egyiket el kell hagynunk, hogy felvehessük a másikat, miként a rézbőrü indiánnak le kell vetni előbb toll díszeit és buffaló bivaly öltözetét, ha a magasabb műveltség ruháját kívánja fölvenni.

Talán nem is szükség felhoznunk, hogy a vallások közötti ezen lényeges különbség daczára a tudományos vizsgálódásnál, a mennyire lehetséges, félre kell tennünk bármely kiváló vallás iránti elfogultságunkat, és különösen, el kell kerülnünk a vallásoknak olyatén osztályozását, mely a vallások közti viszouy egész kérdését elfogultan Ítéli meg. Nem folytathatunk olyan vizsgálódást, mely a vallásokat igaz és hamis, természeti és kijelentett osztályokba különíti el, vagy nem csinálhatunk olyan osztályozást, mit a kutatási eredményekkel nem lehet beigazolni* A tudományos kutatás azonban nagyon jogosan elfogadhatja ezen osztályozást. S hozzá tehetem, semmi lehetetlen nincs azon régi váradalomban, hogy a vallásoka természeti és kijelentett vallások két fő osztályára különülnek el, minthogy a vallásban e két fő tényező működik — az emberben levő természeti teheték és ennek objectuma, mit természetfelettinek vallunk. S nem valószínűtlen, hogy a szerint, a mint ezen tényezők egyike vagy másika túlsúlyra jut, annak megfelelőleg lényegesen különböző vallás jön létre. A vallásoknak fajok és népek szerinti osztályozása helyes és jó, s ha tisztán természeti productummal volna dolgunk, minő a nyelv vagy művészet, ez nemcsak használható, hanem elégséges is lenne. A vallásban azonban természetfeletti elemmel van dolgunk, s úgy tetszik nékem, a faji osztályozás mellett nem jut hehT azon tényezőnek, a mit talán nagyobb befolyásúnak tartunk a vallások elkülönítése vagy uj vallások létrehozására még a faji különbségeknél is.

III. Miután meghatároztuk a keresztyénség és a többi vallások viszonylagos benső értékét, két fontos kérdésre kell még megfelelnünk. Megfeleltek-e ezen alsóbb vallá