Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-11 / 10. szám
149 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 150 Néhány szó a dunántúli ev. ref. egyházkerület pénzkezeléséről és számviteléről szőlő szabályzat javaslathoz. A dunántúli ev. ref. egyházkerületnek Pápán 1893. év szeptember hóban tartott közgyűlése elé a kerületi számvevőség által javaslat terjesztetett be „Szabályzat a dunántúli ev. ref. egyházkerület pénzkezeléséről és számviteléről“ czimmel a kerület és pápai főiskola vagyoni ügyeinek rendszeresebb kezelésére vonatkozólag. A javaslat, mely a vagyonkezelés minden ágára és részletére kiterjed, mert megbirálása alapos tanulmányozást igényel mindazoktól, a kik iránta érdeklődnek vagy hozzászólni akarnak, a gazdasági tanácsnak adott ki véleményezés végett azon utasítással, hogy némely intézkedései már az 1894-ik évben vetessenek alkalmazásba; a javaslat pedig egész terjedelmében felvétetett az egyházkerületi jegyzőkönyvbe, e mellett hozzá férhetővé tétetett minden érdeklődőnek külön lenyomatban is. A javaslat tehát kellőleg közzé lett téve. Annál meglepőbb, hogy mig előbb annyi szakértő akadt, a ki a főiskola és egyházkerület pénzkezelését bírálat tárgyává tette, most a nagyfontosságu és részletes javaslatról mindeddig nem olvastunk vagy hallottunk nyilvános véleményt, nem még magától a véleményadásra felhívott testülettől sem. Óhajtandó pedig, hogy e fontos ügyhöz minél többen s minél több irányban hozzászóljanak, nehogy a hallgatásból a közügyre kár háramoljék. Megtöröm tehát a csendet én nehány általános megjegyzéssel, azon reményben, hogy igénytelen szavam némi viszhangot fog kelteni. A számvevőség által beterjesztett munkálat elismerésre és dicséretre méltó mű egy részről azért, mert rendszeres, egyöntetű szabályzatban foglalja össze mindazon intézkedéseket, a melyek eddig a főiskola és egyházkerület vagyonának kezelésénél érvényben voltak és kipótolja azon intézkedéseket, a melyek a mai kor álláspontján hiányosoknak mutatkoztak; más részről azért mert sok oly uj intézkedést hoz javaslatba, a melyek a helyes pénzkezelés szempontjából szükségeseknek mutatkoznak. Az egész Szabályzat IV. részre és abban foglalt XII. fejezetre oszlik. Az. I. fejezet „a pénztár hatásköréről és a biztonsági szabályokról," a II. fejezet „a pénztári személyekről,“ a III. fejezet „az egyházkerületi és főiskolai gazdasági tanácsról,“ a IV. fejezet „az egyházkerület és főiskola pénztárainak kikölcsönzéséről,“ az V. fejezet „a számfejtésről,“ a VI. fejezet „a pénzkezelésről,“ a VII. fejezet „a számvitelről,“ a VIII. fejezet „az ellenőrzésről,“ a IX. fejezet „a zárszámadásokról,“ a X. fejezet „a költségvetési előirányzatról,“ a XI. fejezet „pénzkezelés az esperesek által,“ a XII. fejezet „az egyházkerületi számvevőségről“ szól; függelékül egy rész az átmeneti intézkedésekről. A munkálathoz, a mint az a szövegben található hivatkozásokból kitetszik, a számvevőség által a megfelelő rovatos minták is csatoltattak, a melyek azonban szétküldve nem lettek. A mint a javaslat tartalmának rövid összegezése mutatja, fel van véve a munkálatba a számviteltanból majd minden olyan intézkedés, a mi a mi viszonyaink között alkalmazható; fel van véve a cameralis számvitel módszere szerint nem nagyon nehézkes, nem is különös szakképzettséget igénylő módon, az egyszerű könyvvitel alkalmazásával. Es a mennyiben talán a javaslatnak némely intézkedései a mi viszonyaink között feleslegeseknek s csak czéltalan munka szaporításnak látszanak, azok a részleteknél könnyen módosíthatók, vagy kihagyhatok. Szakszerűség, rendszeresség, a vagyon kezelés tisztaságát, világosságát és pontosságát biztosító gyakorlatiasság tekintetében tehát a munkálat ellen kifogás alig tehető. Azonban, hogy a javaslat érdemére nézve helyesen njflvánithassunk véleményt, egy igen fontos szempontot, a pénzügyi szempontot nem szabad figyelmen kívül hagynunk, mert úgy itt is, mint sok más intézménynél, sok dolog szép volna, ha drága nem volna. Lássuk tehát a muukálatot ez oldalról. Az 1890-ik év előtt a főiskola és egyházkerület öszszes vagyonának kezelése a következő költséggel történt: 1. Főiskolai pénztárnok fizetése ...... 525 frt 2. Kerületi péuztárnok „ ........................ 200 frt 3. Gazdasági tanács jegyző fizetése .... 50 frt 4. Számvevők fizetése.... .... 200 frt 5. Számvevők úti költsége s napi díja circa . 150 frt Összesen 1095 frt. Az 1890-ik évi rendezés után : 1. Pénztárnok fizetése...................................... 1025 frt 2. Ellenőr „ 600 frt 3. Gazdasági tanács elnök............................ 200 frt 4. Gazdasági tanács jegyző..................................100 frt 5. Számvevők fizetése . ................................. 200 frt 6. Számvevők úti költsége s napi díja circa . 200 frt Összesen 2325 -frt. Az uj javaslat szerint: 1. Pénztáruok fizetése...................................... 1025 frt 2. Ellenőr „ 700 frt 3. Gazdasági tanácselnök................................. 500 frt 4. Gazdasági tanács jegyző 100 frt 5. Számvevők fizetése..................................... 300 frt 6. Számvevők úti költsége s napi díja circa. . 300 frt Összesen 2925 frt. Ezen utolsó összeg azonban kétségtelenül emelkedni fog a legrövidebb idő alatt, mert például alig hihető, hogy az ellenőri állásra állandó alkalmazással akadjon érettségi bizonyitványnyal biró egyéniség, oly városban, a hol a lakbérre 200 forint okvetlen számítandó. Azonkívül utalás van a javaslatban segéd-munkásokra is, meg a személy szaporítás azután köztudomás szerint mindig több napi díjat s több utazási költséget igényel. Előttem tehát lényeges feladatnak látszik az, hogy a vagyonkezelési kiadásokat, ha az ügy érdekének sérelme nélkül megtörténhetik, az uj szabályzat megalkotásával és életbe léptetésével inkább kevesbítsük, mint szaporítsuk. Csak az a kérdés, lehető-e ez? En azon véleményben vagyok, hogy az lehető és pedig első sorban az ellen
