Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-11 / 10. szám

151

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

152

őri állás megszüntetése által. Mert ellenőrzésre, elismerem, minden pénzkezelésnél szükség van, de ellenőrre nincs, azért ellenőrt, mint külön hivatalnokot nem is mindenütt alkalmaznak. Pápa város gyám- és alapítványi pénztáránál, a hol mintegy 400000 forint árva és alapítványi vagyon kezeltetik, nincs ellenőr, hanem a számvevő gyakorolja az ellenőrzést. A községi pénztárnokok mellett, a kik az állami adót is kezelik, szintén legtöbb helyen nincs ellenőr. Sőt a mi többi kerületeink s főiskoláink pénztárainál sem ismerek ellenőri hivatalt.

De ki végezhetné hát a mi kerületi és főiskolai pénztárainknál azon teendőket, a melyek a javaslat szerint az ellenőrre volnának bizandók? Végezhetné egy részben a gazdasági tanács elnöke, a kinek részére a javaslatban 500 forint évi tiszteletdíj van előirányozva. Ezen összeg, bármely állású egyénre nézve is, oly szép mellék jövödelmet képez, hogy ezért kötelességévé tehető, miszerint a pénztárban minden nap megforduljon s különösen a napi zárlatnál jelen legyen, a mikor többi teendőit is naponként pontosan ellátná. Végezné továbbá, kölönösen a mi a számfejtés lényegét és nem formáját, valamint a számvitelt és zárszámadás készítését illeti, maga a pénztárnok. Mert hiszen a főkönyvben az előírásokat és kiegyenlítéseket a pénztárnok ép úgy megteheti, mint az ellenőr, az utalványok és nyugták alapján. A nyugták valódiságát, jogérvényességét, elfogadhatóságát, bélyeggel ellátottságát ép úgy megbírálhatja és tartozik is megbírálni, mint az elellenőr és minden óvatossági szabályok megtartása neki ép úgy kötelességévé tehető, mint az ellenőrnek.

Valaki azonban mondhatná, vájjon megbirja-e maga a pénztárnok azt a sok munkát, a mi ellenőr nem létében az uj javaslat szerint reá utaltatnék ? Véleményem szerint megbirja. Mert a mint én ismerem a legközelebbi időben az egyesitett pénztár kezelést, egy egész évi számadásban körülbelül 2400 napló tétel fordul elő. Ebből 300 munkanapot számítva, — ámbár vasárnap délelöt is 8—9 óráig nyitva van a pénztár, — esik egy napra 8 tétel, tehát 8 sor Írás, a melyet hogy délelőtt a főnaplóba valaki bevezessen, délután pedig, a mikor senki nem háborgatja, a szaknaplókba, főkönyvekbe szabályszerűen átírjon, e mellett az összes előirásokat is megtegye pontosan egy ember, ahhoz nem kell rendkívüli munkaerő. Sőt azon kedvező körülmény is fenn látszik forogni a mi pénztárunknál, hogy azon időszakban, a midőn a zárszámadás és az uj főkönyvi előírás történik, a pénztár forgalma még az átlagosnál is kisebb, két embernek tehát a pénztárban ugyszólva soha sincs megfelelő dolga.

Egy körülmény szól, igaz, az ellenőri állás fentartása mellett, t. i. az, hogy két ember mégis sokkal kevesebbszer tévedhet és csalódhatik, mint egy ember, és erkölcsi felelősség tekintetében is nagyobb biztosítékot nyújt, tények bizonyításánál pedig nagyobb hitelessége van két egyénnek, mint egynek. Azonban ezen indokoknak nagy része elesik vagy meggyengül a mi viszonyaink között annálfogva, mert a mi pénztárnokunknak csaknem kizárólag előre személyesen ismert egyénekkel s oly ügyletekben van dolga, a melyeknek folyamatáról, miként állásáról közvetlen tudomással bir. Másrészről, hogy a legtökéletesebb hivatalos közvetlen ellenőrzés és sok aláírás sem zárja ki a megtévesztést és megcsalatást, mutatja a nm.

m. kir. közlekedési mínisteriumban a múlt évben elkövetett csalás, mely az állam kincstárt 19 ezer néhány száz forintig megkárosította. Szakértő, pontos, hosszabb ideig szolgáló, tehát kellő gyakorlattal biró és kellő anyagi biztosítékot nyújtó pénztárnok mellett nélkülözhető volna az ellenőr. És 700 forint megtakarítás a mi pénztárunknál évenként annyira tekintélyes összeg, hogy nem nagyobb ennél a nőnöveldére eddig gyűlt és felajánlott összeg évi kamata.

Ezen irányban tehát a javaslatnak elvi módosítását óhajtanám, a mi azonban még nem vonná maga után a javaslatnak általános mellőzését, csak egyes részleteknek, megváltoztatását.

Hogy e részletek miként volnának módositandók, arról most nem szólok, hanem máskorra tartom fen ez alkalmat.

A javaslat nem foglalja magában a főiskolai nyomda és főiskolai köztartás pénzkezelésének szabályait, pedig' mind két kezelés a főiskolai pénztárral van belső összefüggésben, külön számvitele, külön zárszámadása van, a mely megvizsgálás végett a kerületi számvevőség elé terjesztetik. E tekintetben tehát a javaslat pótlást igények

Megemlítem azt is, hogy a vagyon leltár készítésről és annak szabályairól a javaslatban nincs említés, csak a 99. §-ban történik rá egyetlen szóval utalás. Azt hiszem, szükséges volna a leltárra nézve tüzetesebb intézkedések felvétele.

A javaslat 112. §-ában a számvevőség útiköltsége és napi díjai szabályoztalak. Én ezen útiköltség és napidíj kérdést, különösen midőn a javaslat szerint minden kifizetés a pénztárból csak a gazdasági tanácselnök utalványozására történik, nem csak az számvevőség tagjaira, hanem mind azokra, a kik napidíjban és útiköltségben részesülnek, az egész vonalon szabályozandónak és e szabászatba felveendőnek tartom.

E kérdés megoldásánál a kerület érdekeinek megóvása tekintetéből figyelem volna fordítandó arra, hogy a kik bármely megbízatásban mint két testületnek (egyház, megye, kerület, főiskola) meghatalmazottjai járnak el, azoknak költségei is megosztassanak; továbbá arra, hogy a világi elem úti költségei és napdíjai is méltányosan szabályoztassanak és ne történhessék meg az & különben előfordulható eset, hogy az ugyanazon ügyben működő küldöttségi tagok közül az egyik átalja felvenni az őt joggal megillető költségeket, a másik talán szabály ellenes költség követeléssel lép fel. Ha ezen költségekre és napidíjakra általános intézkedés történik a szabályzatban, és ha különösen utasításul adatik, hogy minden bizottság, küldöttség, jegyzőkönyve utolsó pontjába, ez intézkedések alapján nyugvó költség felszámítást befoglalja, mely jegyzőkönyvi pont a gazdasági tanács elnökével kivonatban haladéktalanul közlendő: akkor az utalványozás terher és a vele járó felelősség meg lesz könnyítve és az uj szabályzat egyik fő czélja nehézség nélkül lesz elérve.