Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-11 / 10. szám
147 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 148 mit a Thun-fóle rendelet elérni akart, de csak rövid időre tudott elérni, azt az állami iskolák versenye sokkal biztosabban el fogja érni, mert ref. iskoláink előbb-utóbb kényszerülve lesznek az állami fizetéssel egyenlő fizetést nyújtani tanáraiknak, különösen most, mikor már az országos nyugdíjintézetbe való belépés a tanároknak állami iskolákba átlépését annyira megkönnyíti. Közoktatásügyünk fejlődésének története a millenium számára meg lesz Írva. Kétségkívül egyik legérdekesebb fejezet lesz az, a mely föltünteti, mint alakult át a nemzetgazdasági munkamegosztás elvének hatása alatt a középiskolák tanrendszere s mint változott a szellemi munka növekvő elismerésével az az állás, melyet a tanárok betöltenek, az utolsó nehány század, helyesebben az utolsó néhány évtized alatt. A német oktatás történetének egyik legalaposabb ismerője Paulsen erről az átalakulásról szólva több példát hoz fel; legyen szabad, mivel a helyzet teljesen analog a mienkkel, ezen példák közül nehányat közölni: „Száz év előtt —* mondja Paulsen — a kisvárosok latin iskolájában nem volt egynél több egyetemet végzett tanító s ez volt a rektor. Vegyük például Vosst Otterndorf ban. Az elemi iskolát végzett fiukat egyedül tanította néhány évig; hajlama és tehetsége szerint oktatta őket latinra, görögre, németre, vallásra, történelemre és földrajzra. Nem kötötte semmiféle iskola-szabály, nem vizsgálta fölül senki, maga igyekezett saját belátása szerint megvalósítani a jót és a lehetségest. Most ellenben 10—20 tanár működik egy gimnásiumban. Mindenkinek ki van szabva minden félévre az elvégzendő anyag, a növendékeket egy meghatározott tárgyban egy-egy tanár oktatja a ki minden napról, minden óráról felelősséggel tartozik ; minden évben jön a tankerületi főigazgató s megvizsgálja az érettségi vizsgálatokon az iskola és a tanárok működését. Az egész iskola hasonlít némileg a gyárhoz: amint a gombostű vagy az aczéltoll sok kézen megy át, mig kész lesz: az egyik csinálja a hegyét, a másik a gombot teszi rá: — ügy megy a. tanuló is sok kézen keresztül; az egyik tanár tanítja latinra, a másik németre, a harmadik görögre és igy tovább, s a következő évben minden szakban űjra egy másik.“ A tanárok állására s azon nagy változásra vonatkozólag, mely e tekintetben is végbement, ugyancsak Paulsen egy jellemző esetet hoz fel: „300 év előtt Naubitzer rektornak a felesége megtisztelőnek s hasznosnak tartotta, hogy elszegődjék egy évre dajkának egv grófi házhoz. Férje pedig mint kiváló latintudós Torgauban négy urnái volt paedagogus és házi szolgaként alkalmazva!“— Elcsodálkozva kérdezzük, ha ezen dolgokat olvassuk: hát ez is lehetséges volt? A változás valóban óriási, s ennek méltánylása és számbavétele elől elzárkózni többé nem lehet. Talán az elzárkózás már is sokáig tartott, s épen a mi kerületünkben. Mert szomorű tény, de eltagadhatatlan, hogy — az állami iskolákról nem is szólva ref. főgimnáziumaink közt is csak egyetlen egy van, a melynek föntartása kevesebbe kerül, mint a pápai főgimnáziumé. Föntebb utaltunk a veszélyre, mely az állami nyugdíjintézetbe való lépés által főgimnáziumunkra származik, azon esetben, ha az egyházkerület nem gondoskodik a tanárok fizetésének oly mérvű rendezéséről, hogy azok ne kívánkozzanak állami iskolában való alkalmaztatás után. A nyugdíj jogosultság ugyanis e tervezet szerint egyenlő lévén akár autonom akár állami iskolában szolgált is valaki: megszűnik a legfőbb, sőt mondhatjuk egyedüli akadály, mely eddig ref. középiskoláink tanárait visszatartotta az állami tanintézetekbe való pályázástól, s a megélhetési előnyösebb föltételek keresése iskoláink elhagyására fogja őket indítani. Mert hogyan áll pápai főgimnáziumunk az állami iskolákhoz való viszonyában tanári fizetés dolgában? Nézzük a kiindulási és a vég pontot. A megválasztott tanár kap Pápán 1000 írt alapfizetést 200 frt lakbért; az államnál 1200 frt alapfizetést 240 frt lakbért. A különbség tehát a mi iskolánk hátrányára 240 frt. 25 évi szolgálat után kap a tanár a mi főgimnáziumunkban 50 frt 5-öd éves pótlékkal 1250 frt fizetést s 200 frt lakbért; aa államnál előléptetés és 100 frt ötödéves pótlókkal 2300 frt fizetést s 300 frt lakbért, a különbség a mi iskolánk hátrányára 1150 frt, tehát majdnem egy teljes második tanári fizetés. E számok fölöslegessé teszik hangsúlyozását annak, a mit a miniszter jelentésében maga fölemlít. (Vége köv.) Db,. Antal Géza.
