Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-11 / 10. szám
Ötödik évfolya m. fO. szám. Pápa, 1894. márcziu8 11. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből A DUNÁNTÚLI El REF. EGYHÁZRER. HIVATALOS KÖZLÖNYE. * MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. *HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkivül bélyegdíj 30 kr. TARTALOM: A kultuszminiszteri jelentés. JJr. Antal Géza. — Néhány szó a dunántúli ev. ref. egyházkerület pénzkezeléséről és számviteléről szóló szabályzat javaslathoz. Antal Gábor. — Tökéletes vallás. (Folytatás). Miklós Géza. — Vegyes közlemények. A kultuszminiszteri jelentés. Azt a vezető szerepet, melylyel ref. iskoláink a legutóbbi időkig birtak, kezdik vesziteni — ba ugyan még el nem veszítették — s átadni az állami iskoláknak. Hogy ennek a sajnálatos tüneménynek okát találjuk, nem kell messze mennünk, nagyon is szembetűnő az ok: az anyagi erő hiánya. A modern paedagogia kivánalmainak betöltése első sorban anyagi tényezőktől függ, s hogy ref. iskoláink — itt csak a középiskolákról szólok •— a vezetéstől elestek, azt annak tulaj donghatjuk, hogy iskola fentartó testületeink nem ébredtek vagy későn ébredtek annak tudatára bogy ezekkel a tényezőkkel le kell számolniok. Az autonómiának az 1888. XXX. t. ez. után illusorius képe lebegvén szemeik előtt, nem akarták az állami segélyt igénybe venni, s inkább elnézték, hogy senyved az iskola, hogy vesztik a ref. gimnáziumok régi jó hirnevöket, mint sem, saját erőik elégtelenek lévén, állami segélylyel rendezték volna be középiskoláikat. Nem csak mi mondjuk ezt, kik fájó szívvel nézzük iskoláinknak háttérbe szorítását, hanem maga a miniszter mondja jelentésében: „A mai iskolai épületek, s a mai iskolai fölszerelés nagy áldozatokat kivánnak az iskola fentartóktól. De nagy áldozatokat követel az iskoláknak tanárokkal való ellátása is és pedig először azért, mert most több tanár kell egy iskolánál, mint hajdan, mit még a párhuzamos osztályok szaporodása is tetéz, és másodszor azért, mert a megélhetés költségeinek nagy emelkedése folytán a tanárokat sokkal jobban kell dotálni, mint annak előtte. E viszonyok sok autonom középiskolánkat már is válságba sodorták, mert anyagi erejökkel nem képesek tanáraikat kellőleg fizetni. A csekélyebb anyagi erővel rendelkező iskolák csak nehezen tudnak tanárokat kapni. A tanárjelöltek inkább elmennek magánosokhoz nevelőknek, mintsem tanároknak a csekély fizetést nyújtó szegényebb iskolákhoz. E helyzet kényszeríti az autonom iskolák fentartóit az államsegély igénybe vételére. Oly autonom középiskolák, melyek még nehány évvel ezelőtt perhorrescálták az államsegélyt, ma már kérik azt. És valóban, nem számítva a beruházásokra egyszersmindenkorra adott segélyeket, az autonom középiskolákra fordított évi államsegély felszaporodott 10 év alatt évi 183000 forintra.“ A jelentés ezen szavai eléggé meg világosítják a helyzetet. Megváltoztak a viszonyok úgy a tanítás rendszerét, mint a tanárok társadalmi helyzetét s életszükségletét illetőleg, s ezzel a változással a kiadások óriási mértékben emelkedtek. A Thun-féle rendelet 1850-ben, mely a felekezeti tanárok részére az állami tanárok fizetésének minimumát sürgette, a mint tudjuk, odavezetett, hogy rel. iskoláink egy része egy időre megfosztatott nyilvánossági jogától, mert az egyház nem birt a kívánalomnak megfelelni; .az állami gimnáziumok szaporodása 1867-től pedig odavezet, hogy középiskolai tanáraink igyekeznek a jobb fizetésű állami tanintézetekhez, s a 10
