Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-04 / 9. szám
137 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 138 bírálatok képezik a munkálkodás tárgyát. . . néha egyegy műkedvelői előadással . . . nyilvános üléssel számolva be a nagy közönség előtt törekvései eredményéről. Mintha csak most is látnám az én kedves Mohi collegámat, mint „Dandin Györgyöt“ tapsokat aratva, vagy a „Sóki“ jó hír morú, páratlan comícus szavaló, jó barátot az ő „Sárai Mátyás“-ával halálra nevettetni a hálás publicumot. S mily páratlan énekkar! Méltó büszkesége a főiskolának. Csak nem rég ünnepelték száz éves fennállásának emlékünnepét. — Külön itt is az academiai, s külön a gimnáziumi, ez utóbbi mindenkor az egyház kántorának - ki különben rendszerint főiskolai ének és zene tanár — vezetése alatt, mig az academiai énnekkar mindenkor maga választja saját kebeléből a praecentort ... a chórus elnököt, protocantorokat, kiknek igen tisztességes fizetést ad, ha jól emlékezem az elsőnek fizetése 50 frt, az Elnöké 100 frt s a temetésekkor mindegyiknek 4 — 5 ft. osztalék.— Alig van ugyanis Patakon és környékén temetés, mellyen a chórusnak szerepelnie nem kellene. Három négy kocsi, megrakva utravalóval, jön beillyenkor 16 — 24 tagjáért, kik azután vidám dalszóval űzik az ut unalmát, s úgy mennek emelni a temetés fényét, s érdeklődést, szeretetet gerjesztve ébresztve a főiskola iránt. Egy illyen temetés bizony 100 forintjukba is kerül az illető feleknek, melyből bizonyos rész a chorus tőkéjéhez csatoltatik, a többi pedig a szereplők közt felosztásra kerül. Templom szentelések . . . lelkész beigtatások alig esnek meg az énekkar szereplése nélkül, sőt egyszer évenként hangversenyezni is kirándul; Kassa .. . Beregszász Rimaszombat.... Sátoralja-Ujhely stb. a szereplés színhelyei . . hol babérokat aratva .... jótékonysági czélnak vagy saját tőkéje gyarapításának . . . jókora pénzt szerezve . . nehány jól eltöltött nap emlékével gazdagabban s a főiskola hírnevének szolgálva ott is, térnek haza az alma mater kebelére, regélve sokat a honnmaradtaknak, s Hári Jánosként néha nagyítva is. Az énektanításra általában igen nagy gond van fordítva. A gimnázium mind a 8 osztályában lehet mondani, hogy kötelezett tantárgy; az alsóbb osztályokat külön-külön hetenként 3 órán egyegy theologus tanítja, kapván ezért évi 20 frt honoráriumot; egyházi énekek könnyebb dalok., taníttatnak tér* mészetesen legalább is három hangra. Megtanulja igy minden tanuló egyházi énekeinket s akármily pályára vetődjék később . . szétszóratva az ország bármely részébe, ha talán semmi felekezetiest nem vinne is magával .... azoknak az egyszerű. . . szívhez szóló énekeknek varázshangja . . még a messze távolban is meg-meg szólaltat egy érzékeny hurt, a teljesen feledni soha nem tudó szívben! Minden vasárnap az illető osztály énektanitója vezérlete alatt, legtöbbször tanárjuknak jelenlétében, templomba megy az ifjúság, felállanak szépen sorokban a Collegium udvarán, s mennek elöl a legkissebbek hosszú vonalban, utáunoka legnagyobbak, sokszor a templomban van már az eleje . . s utolja még a Collegium kapuja alatt húzódik. . . . szép rendes ünnepélyes komolysággal. Elmaradni senkinek sem szabad, vagy az elmaradást — ha még is megesik — igazolni tartozik. A collégíummal szemközt van a pompás főiskolai kert 15—20 hold terjedelemmel......... százados gesztenye fák alatt ülő helyek . . a tanári karnak kedvencz sétatere* hol az ifjúság is kora reggeltől késő estig nyüzsög . . jön megy, egyik könyvvel kezében — másik élénkén vitatkozva egy árnyas helyen többen verődnek össze s csak hamar visszhangzik a város gyönyörű dalaiktól! A kertben emelkedik Pálóczi Horváth Mária gyönyörű érczszobra, lta nem csalódom, Minervát ábrázolva, s ha jól emlékezem a szobrász br. Yay Miklós ajándéka — készítménye az is. — így tiszteli meg a főiskola legnagyobb alapitói egyikének nevét s emlékét. Ugyan ott vaa a díszes torna-csarnok, teljesen külön álló nagy épület, felszerelve a legtökéletesebb torna eszközökkel. A gyúrnáziumban kötelező tárgy, az academicusok részére külön saját választott torna mesterük alatt nem kötelező ugyan, de az én időmben is legalább 100 tagja volt — s a világért el nem maradt volna ok nélkül csak egy is. Átaljában, daczára annak, hogy sehol talán nagyobb tanszabadság nem uralkodik, mint a sáros-pataki academiában — még is nagyobb tevékenységet — szorgalmat — önmivelődés után való törekvést nem tapasztaltam talán sehol. Legnagyobb befolyással van ezen szellemre tagadhatlanul azon körülmény, hogy legnagyobb részben szegény voltuk mellett csak is úgy remélhetik tanulmányaik foly tathatás át, ha kiérdemlik az ösztöndíjakat, alapítványokat stb.; de elvitathatlan érdeme van e tekintetben? az iskola közszellemének is, melly a lelkes, hivatásuknak élő tanárok vezetése alatt, bőven megadja az önmivelodéshez szükséges eszközöket — s megtalálja a helyes közép utat jól alkalmazott szigor, másrészről az érdemnek méltánylása által felkelteni az ifjúság jóra törekvését. Van zene intézete, hol mérsékelt díjért bárki megtanulhat zongorázni; ifjúsági zenekara, külön berendezett tűzoltó szertára, felszerelve minden szükséges eszközökkel, a kollégium udvarán külön új épületben pompás kórháza, kizárólag a tanuló ifjúság szolgálatára külön ápolókkal, meleg fürdő használhatásával. — Régebben a Bodrog vizén álló fürdőháza is volt a főiskolának — azonban ha jól emlékezem, leégvén, most már a szabad vízben czölöpökkel van kijelelve a hely, hol az ifjúságnak fürdeni lehet és szabad. Egy szóval meg van ott adva minden lehetősége annak, hogy onnan a társadalom hasznos tevékeny tagjai kerülhessenek ki, a kik nem szégyenük, sőt dicsekedve emlegethetik, hogy a sáros-pataki főiskolából kerültek ki.— Hálátlan lennék azonban, ha el nem ismerném különösen, s mindenek felett a tanári kar páratlan tevékenységét, mely mondhatni, hogy az ifjúság előtt jó példával megy elő; elég csak rámutatnom a sáros pataki irodalmi kör eredményeire, arra a sok becses munkára, melly nem egy nevezetes munkával gazdagította tudományos irodalmunkat; a sok aprobált népiskolai — gimnáziumi tankönyvre* melyek közül igen sok más kerületek iskoláiban is a legnagyobb elismeréssel használtatok, hogy munkás — láza» sietséggel dolgozó rajhoz lehetne leginkább hasonlítani & főiskolát, — melyben vezetők s vezetettek páratlan buzgalommal törekednek virágzóvá, erőssé tenni az egész; családot. De fogja talán kérdezni e b. lapok olvasó közönsége,
