Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-04 / 9. szám
139 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 140 mi szükség1 — mi értelme volt ezeket itt — habár csak halvány vonásokban is — elősorolni? hiszen ezek ránk úgy sem tartoznak — nem érdekelnek. Nem is fárasztottam volna a szives olvasók türelmét, ha per analogiam kerületünkre, illetve főiskolánkra vonatkozó egy két figyelemre méltó következtetést le nem vonhatnánk soraimból. Olvasom ugyanis a legközelebbi — mint mindenha, úgy most is — kerületünk, főiskolánk hü képétmegragadó vonásokkal rajzoló püspöki jelentés sorai között, hogy „a Franczia nyelv Torna stb. folyamaira theológusaink közül lehet mondanihogy senkisem iratkozik be. Megvallom, nagy megütközéssel olvastam ezt, mert nekem is immáron a mi Főiskolánk a féltett kincsem, s annak felvirágzásán csüngök én is szívvel, lélekkel, s azt szeretném, ha messze felülhaladná többi iskoláinkat hir-, dicsőség-, érdem tekintetében ! Távol leg}Ten tőlem, mintha talán avatatlan, illetéktelen beavatkozási viszketeggel akarnám főiskolai ifjúságunkat kritika tárgyává tenni ... ez az egy észrevétel azonban — megvallom — kissé még is csak zokou esett. Mikor a legközelebbi oroi^-török háborúkor oly nagy rokonszenv és tüntetés tárgyai valának a török sophták, a sárospataki főiskolának igazán enciklopedicus képzettségű tanára Kúu Pál special collegiumot hirdetett a Török nyelvtanra, s a theológia és jog halgatói közül, ha jól emlékezem, 120 halgatója volt, kik közül igen sokan még colloquáltak is, s nem egynek van jeles- jó beírva leczke könyvébe!! A másik levonható következtetés soraimból, s ez talán a mi alma materünknél is sikerrel volna alkalmazható, az éneknek a fentihez hasonló módon tanítása a gimnáziumban, s cultiválása talán a 7—8-ik osztályokból s az academicusok, illetve theologusokból közösen alakított énekkarral. Lelkemből osztom én is, nem tudom ugyan melyik nevezetesség mondását, hogy a ki a zenét, a szépmüvészeteket, melyekhez tartozik kétségkívül a dal is, szereti és műveli az már rossz ember nem lehet. — Hatása pedig a lélek nemesbítésére, az ízlés, finomítására elvitázhatlan. S talán befejezhetem soraimat, ha még felemlítem, hogy ez a mienkhez viszonyítva kétségkívül gazdag — virágzó főiskola nem tartotta lealázónak előbb egyik tanszakát átadni az államnak — ma meg már azzal foglalkozni, hogy az államsegélyt a gimnázium részére igénybe vegye. Sapienti sat est! Patay Károly. Az ,,Eötvös-alap“ gyarapodása. A magyar néptanítók közös tulajdonát képező vEötuös-alapu 18 évi fennállása alatt szép fejlődésnek indult. Összes tőkésített vagyona 60,378 frt. Ebből a „Tanítók Háza“ alapjáé 11,633 frt. Eddígelé 36.275 frtot nyújtott részint segélyösszegek alakjában a hozzá folyamodóknak s ily módon 217 róm. kath., 116 ev. ref.. 95 ág. ev., 11 görög kath., 8 unitárius és 70 izr. vallásu, összesen 517 tanítói család gondjait enyhítette s ezenfelül a „Tanítók ©rsz. árvaházá“-nak a költségeihez is 2204 írttal járult. A „központi gyűjtő- és kezelő orsz. bizottság“ minden lehetőt megtesz arra nézve, hogy az „alap“ vagyonát növelje s a hozzá folyamodó szegény tanítókat, azok özvegyeit és árva gyermekeit segélyezze. E végből szerkesztette „A koronázás örömünnepe“ czímü füzetet, mel}r az „Eötvös-alapnak“ 468 frtot jövedelmezett; e végből adta ki legutóbb a „Jókai Mór 50 éves írói működésének örömünnepe“ czimti, a tanuló-ifjuság és a magyar nép számára irt, hazafias olvasmányokat tartalmazó füzetet. Bármily szép lendületet vett légyen is az „Eötvösalap,“ az évenkint kiosztás alá kerülő pénzösszeg elégtelensége miatt az osztó-bizottságnak nem állott eddig módjában a hozzá nagy számmal folyamodóknak még csak a felét is kielégíteni. Ezért fordul évenkint a nagyközönség jószívűségéhez. Megkereste a budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartestületét is, minek az lett örvendetes eredménye, hogy a budapesti szálloda- és vendéglőtulajdonosok közül 20-an kegyesek voltak egy-egy, a budapesti tudományos egyetemeken vagy egyéb fő- és szakiskolákon tanuló ifjúnak az 1893—94. tanév tartamára ingyen ebédet felajánlani. Az „Eötvös-alap“ részére felajánlott ezen jótéteményben 20 ifjú tanuló részesül, mely nemes adomány legkisebb értékben 2000 frtnyi összegnek felel meg. A fő- és székváros azon derék polgárai, kik ezen nemes cselekedeteik által is megmutatták, hogy egyesületünk ezéljait méltányolva, mindenkor készek a hazai népoktatásügy munkásainak, a néptanítóknak érdemeit áldozatkészséggel is megjutalmazni, csak növelték érdemeiket s megszerezték a tanítóság hálás tiszteletét. E derék polgárok a következők : Barabás József, I. Döbröntey-tér 54. sz. — Csalányi Károly, IV. Ferencziek-bazára.— Döcker Ferencz, VI. Váczi-körut 65. — Egerváry Géza, V. Fővárosi vígadó. Eíbel Károly, VII. Kerepesi-ut 88. — Förster Konrád, V. Váczikörut 68. — Glück Frigyes, VIII. Pannónia szálló. — Gundel János, V. Istvánfőherczeg. — 11- líts József, IV. Hungária szálló. — Kammer Ernő, IV. Vadászkürt szálló. — Kommer Ferencz, V. József-tér 1.— Krammer Miksa, V. Váczi-körut 10. Kriszt Ferencz, IV. Kötő-utcza 10. — Lippert Lajos, VII. Erzsébet-körut 13.— Löffelmanu Vilmos, V. Thonet-udvar, — Palkovits Ede, IV. Hatvani utcza 5.- Petánovits József, VI. Andrássy-ut 39. — Scheíbner Károly, V. Mária Valéria-utcza 17. — Stadler Károly, VII. Keleti pálya-udvar. — Wolfárth Vilmos, VIII. Baross-utcza 33. A múlt évben befolyt: egyforintos tagsági dijakban 1137 frt ; adományokból 391 frt 52 ki*; tanító-egyletek évi járulékai-, adományai- és gyűjtéseiből 160 fit 13 kr; Királyi Pál hagyatékából 8o00 frt; pénzintézetek adományaiból 324 frt. 80 kr; kr. perselyekből és az alapnak jövedelmező könyvek után 511 frt 47 kr; közigazgatási hatóságok adományaiból 118 frt 20 kr; a „Tanítók Háza“ alapjára 1098 frt 63 kr; tőkekamat fejében 2242 frt 69 kr; a nm. vallás- és közokt. miniszter ur adománya a Rökkféle kultur-alapból 200 frt; tőkésített adomány 1555 frt 05 kr, pénztári egyenleg az 1892. év végén 3285 frt 74 kr, összes bevétel 19,027 frt 44 kr. Levonva ebből a 15910 frt 05 kr évi kiadást, a 3117 frt 39 kr évi tiszta jövedelemből a bizottság ösztöndíjakra és segélyekre fordít 1350
