Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-04 / 9. szám
135 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 136 a tisza virág röpködését, melynek élte csak nehány órat csak egy röpke pillanat, sírja a folyamok lágyaD zsongó habjai! vagy ott a várkastély mohos falainál ... ott a százados fák árnyában, mintha szellemek lengettek volna körül . . . mintha kikeltek volna sírjaikból vallásunk . . * hazánk lelkes bajnokai . . . kik győzelemről győzelemre hordozák fényes zászlóikat, a Rákócziak, Bercsényiek Lorántfi Zsuzsannák dicső alakjai. És te alma mater . . több mint háromszázad viharát diadalmasan megállóit főiskola, kit nem birt eltiporni a felekezeti szükkeblüség ádáz vihara, ki habár vándorolva is magaddal vitted tanulóidat, tanáraidat, s még számkivetésedben is ... . a dicső . . . meggyőzhetetlen főiskola voltál, kinek emlőjén annyi ezerek — nem — százezerek növekedőnek... hogy tudnálak elfejteni téged Ó-Collegíumoddal — melynek palafedele mintha csak daczolni akarna az idők viharával, régi idők tanújaként oly beszélőleg tekint le ránk, — díszes új épületeiddel, hol a modern, kor igényeinek megfelelő termek fogadják az odasereglő ifjúságot. . . s melyekben mintha csak most is hallanám a reggeli 7 órai előadás megkezdése előtt felhangzó ének szavait: Jövel Szent Lélek Úr Isten, Töltsd be sziveinket épen; mintha csak látnám a tanárok tisztes alakját, majd a Dogmatícát magyarázva lelkesedéssel, tűzzel .... a végén hatalmas éljenekre lelkesítve bennünket; majd az erkölcstant fejtegetve ékesszóló erővel, az Egyháztörténelmet tárgyilagos komolysággal, s még a száraz és unalmasnak látszó Exegesisekbe is lelket, életet lehelve! Egyszóval, nem tudok én onnan feledni semmit . . . a képzelet szárnyán el-el merengve, ma is vissza gondolok . . . ti megszentelt helyek rátok! S ez az édes visszaemlékezés ., . melly örömmel dicsekszik szeretete, tisztelete kedves tárgyával, adott bátorságot arra, hogy megszivlelésül, tanításul, ha bár csak rövid vonásokban is, e becses lap hasábjain nehány figyelmet érdemlő mozzanatot említsek a sárospataki főiskola életéből. Valóban a szegények iskolája az. Maga a város nem nagy, sőt kicsinynek mondható, lakosai is legnagyobb részben szegény sorsú, kisebb földmivelők . . . mégis az önfenntartás talán egész Magyarországon kevesebbe, csekélyebbe nem kerül; havonkénti 6—10 forintért teljes ellátást .. . lakást, tisztességes kosztot kapott az én időmben a tanuló. .. Igaz hogy a lakás csak a puszta négy falból áll, melybe a legszükségesebb bútorokat kinek-kinek gustusa, illetve budgetje szerint magának vagy a többi tagtársakkal együtt közösen kelle megvennie. Talán éppen a város kicsisége okozza vagy talán azért adhatnak mindent aránylag oly olcsón, hogy sokan kénytelenek együtt lakni. Van olyan közönséges földmives ember háza, melyben 26—30 tanuló lakik egy udvarban, s daczára ennek, úgy a tanulás eredménye ,valamint az erkölcsi magaviselet — tapasztalás után mondhatom — megállja helyéta hason intézetek versenyében, sőt a legutóbbi 1892-iki ministen jelentés szerint a sárospataki főiskola egyike az ország legkitűnőbb középiskoláinak s minta tanintézetnek nevezhető. Azt hiszem emez eredmény elérésére az intézet szellemén kívül nagy mértékben befoly azon körülmény, hogy a szomszédos megyék tehetséges, reményre jogosító gyermekeit, ha még oly szegények is, bátran küldhetik az oskola, az alma mater tápláló kebelére, hiszen ott az arra utalt úgyszólván teljesen ingyen tarthatja fenn magát. — A hol 5—6 lakik együtt, vagy ha vagyonosabbak 2-3, azok egy kisebb tanulónak, sokszor fel egész a 6-ík osztályig, ingyen adnak helyet, ellátást, a miért a szobát rendbehozní, ruhákat tisztán tartani, s az ételeket a házhoz — vagy behordani tartozik. — S hány közhaszna embere a társadalomnak kerül ki ezen u. n. dárdátokból, kik mindamellett is sohasem panaszkodnak házi uraikra, „megosztván azok velők utolsó falatjukat is. — Egy nagyobb sereg a convictusban, hol 100—120 ingyenes hely van legalább is, részint mint terítő, részint mint alapítványos talál tisztességes ellátást. — S hol vannak még a legátiók . . . mikor a kassai . . beregszászi stb. legátusnak 80 — 100 frt dagasztja különben lapos erszényét, s hordozza 0 Uraságát a város ftakkerese! S az alapítványok, ösztöndíjak, melyek mindenki által elérhetők . . . legfeljebb kissé szorgalmatoskodní, tanulni kell érte. S a nemes verseny ki is van fejlődve úgy a gimnáziumi, mint az academiai ifjúság körében. — Az én osztályomban 42-en voltunk harmad éves theologusok, s azok közt 20 kitűnő, s jó lélekkel mondhatom, hogy mind megérdemelte, mert bizony bizony mondom, sokszor katedrából nem hangzik el a beszéd oly tökéletesen ajkainkról, mint ott, egyik-másik, igazi nemes hévvel a feltett kérdést előadta. S itt mellesleg jegyzem meg mint egyik alapvonását a tanulóság közt uralkodó szellemnek, hogy a 20 közt egyik sem volt első vagy utolsó; legátió választáskor mind a 20 név egy kalapba dobaték s kinek neve elsőnek lett kihúzva, az leve a boldog .... a kassai legátus! — Útja van állva a kenyéririgységnek, s ugyanazon jótéteményben többen az érdemesek közül részesülhetnek. Igazán dicsérendő jellemvonása az ifjúságnak ez a nemes verseny, ez a lankadni nem tudó törekvés, mely sohasem érte be a tanteremben elhangzott magyarázatokkal, hanem keresett, búvárkodott tovább. S mily gazdag kincses bányája az önmivelődésnek állott a törekvő ifjút előtt a páratlannak mondható főiskolai könyvtárban, 30—40 ezer könyvével, a régi és az uj idők legjelesebb termékeivel. — Vastag fóliansok, kemény bőrbe kötött régiségek sorakoznak ott a nagy díszes könyvtár teremben az újabbak elegánsabb, díszesebb alakjaival, közbe egy egy díszes mellszobor ... az oskolával elválhatlanul összeforrott». Vay család hírneves szobrászának Vay Miklós bárónak ajándéka, egy-egy értékes festmény nagy embereknek nagy tettekre serkentő alakjai!! S mellette ott az ifjúsági könyvtár több ezer darabbal, a kaszinó, melybe kiki megtalálhatja az ízlésének megfelelő lapot, az összes theologiai — a különböző irány» napilapok, jogtudományi közlöny, természettudományi stb.. szaklapok állanak rendelkezésére az olvasni szerető ifjúnak ; ugyanott a sakktábla is, hogy csendes szórakozásával vonja el a talán különben szórakozást más helye» kereső ifjúnak figyelmét. Ott az academiai — a gimnáziumi önképző kör, melybe* különösen az elsőbe , csaknem minden jogász vagy theologus beiratkozik, s hol, mint ez más önképzőköröknél is szokásban van, irodalmi kísérletezések, szavaltatok^
