Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-04 / 9. szám
Ötödik évfolyam. 9. szám. Pápa, 1894. márczius 4. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből % HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr.-K-® MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. s TARTALOM: A Sibylla. Barakonyi Kristóf. — Tökéletes vallás. (Folytatás). Miklós Géza. — Visszaemlékezések. Reflexiók. Patay Károly. — Az „Eötvös-alap“ gyarapodása. Lifkits Vendel. — Vegyes közlemények. Hivatalos rész. Pályázat. A Sibylla. Nem a Fiámmá szellemes röpirata, mely pár héttel ez előtt jelent meg a magyar könyvpiaczon, — hanem az az igazi, mely hajdan valamikor Tarquinius római király udvarába jött s mai napokon a magyar katholikus főpapok residentiáin jelentkezik, de — legalább ez ideig még nem nyert bebocsáttatást. Pedig ugyan kár lenne az audientiától viszszatartani. Mivel tanácsainak meg nem hallgatása, vagy visszautasítása nagy bajt, sőt veszedelmet hozhatna — nem a katholikus egyházra, hanem a bíboros főpapokra. És mennél tovább, mennél későbben bocsájtják be 0 Szentségéhez — Rómában, vagy 0 Eminencziájához — a magyar Vatikánba: kétség kívül annál drágábban adjak meg árát azon bölcs tanácsoknak, melyeket ez a modern Sibylla tiszta és igaz jóakarattal hoz ma a fórumra. Igazán, tanulságos nekünk a Sibyllák ősének legendája! -------Tarquinius szükkeblüsége hétszeres árral fizette meg a jósnó könyveinek utolsó kötetét, holott nagyon méltányos árért válthatta volna meg mind a hét könyvet, ha a makacs alkudozás közben fel nem haragítja Sibylla aszszonyTt, ki a könyvek hat elsőjét kíméletlenül a tűzre veté. Lehet, hogy hétszeres áron fogja Róma is a küzdelem végén megfizetni azt a bölcseséget, — mondja Fiámmá röpirata *) — melyet ma, az egyházpolitikai *) Fiámmá: >Sibylla Rómában* czimű rőpiratából átvéve, s a ritkított betűkkel nyomott sorok is abból idézve. B. K. javaslatok alkalmából, még olcsó áron is vonakodik megszerezni. Nekünk is, — bár Sibyllisták nem vagyunk,— ez rendithetetlen hitünk. A „Pax“ kétség kivül mi vagyunk — protestánsok, kik századokra visszamenő tanúságok szerint, a legkritikusabb idők és viszontagságok között is, a különböző felekezetekkel szemben a zsurlódást és czivódásokat nemcsak nem szítottuk, de békességes türelmünk és nagy tűréseink között a testvériességet soha fel nem adtuk. Tudtuk, — hogy a békeszeretet és türelem részünkre fogják hódítani a közvéleményt. S hazaszeretetünk, melyet semmiféle árnyfolt meg nem homályositott soha, — mely nemcsak világolt a legsötétebb korszakok alatt, de melegített is,— s még azokra nézve is bűverővel volt, kik az édes magyar haza függetlensége és szabadsága iránt tartozó kötelmeikben nem egyszer megingadoztak. S midőn, mindezek mellett, mégis csak „tűrve“ voltunk, s az életet semmi nem tartotta egyéb bennünk, mint a puritán protestáns egyházhoz való ragaszkodás és a haza iránti féltékeny szerelem : semmi egyebet nem kaptunk az édes magyar hazától, mint néhány biztositó törvény czikkelykét, mely igazunk birtoklásában meghagyott. No de ezek a törvényczikkelykék tartották fennt létjogunkat! Ezer szerencse reánk, — és talán e hazára is, hogy az üldöztetések keserveiben s az e napig nyakunkon levő szegénység és nyomorúságok közt meg nem semmisültünk. 9 A1IÉ1I If. EI EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖM.
