Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-18 / 7. szám

Ötödik évfolya m. 7- szám. Pápa, 1894. február 19. DUNÁNTÚLI-K ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre pos­tai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből 5(6 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Ä­HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petitsor több­szöri közléséért 5, egy­szeriért 7 kr sorja. Ezen­kívül bélyegdíj 30 kr-5(6 TARTALOM: Ismertetés. Kis Gábor. — Tökéletes vallás. Miklós Géza. — Könyvismertetés. Vigasz a siralom völgyében. Osváld Kálmán. —• T á r c z a. Szabó Imre halálára. Osváld Kálmán. — Az arácsí reformált egyház múltja. (Vége.) Tliury Etele. — Vegyes közlemények. Ismertetés Az egyetemes konventünk által a ref. egy­ház egyetemes leltárának előkészítése czéljából kinevezett héttagú bizottság a Dunt. Protestáns Lap szerkesztőségéhez is megküldötte tervezetét, annak indokolását a Jelentő ív és utasításainak mellékletével együtt. Úgy hiszem, nem csalódunk, ha ezen kiváló figyelmet úgy értelmezzük, mi­szerint a munkálat felett igénytelen véleményün­ket szabad leend nyilvánosság elé bocsátani. Alig találkozik ref. egyházunkban kebel, mely egy rég óhajtott szebb jövőnek ezen tavaszi fecskéjét örömmel ne üdvözölné. Jól esik érezni, hogy azon jég szemfedél, mely e tekintetben ref. egyházunk életére oly súlyosan nehezedik, végre valabára megmozdul. Nem helyeseljük ugyan, ha lelkész felavatásaink alkalmával, vagy uj lelké­szek hivatalba behelyezésénél, vagy egy-egy lel­készül rsunk koporsója felett, a beszéd legbővebb tartalma a protestáns lelkészek mostoha sorsának sötét rajzolásával foglalkozik; de most midőn épen anyagi helyzetünkről van szó, lehetetlen aggály nélkül tekinteni azon hátrányokra, melyek egy­házi életünk látterén, nem egy vidéken elszomo­­ritólag mutatkoznak. „Nincs szó sem tartomány holott e tudomány nem predikáltatnék“ Egyházi úgy mint világi lapjaink tele vannak különbnél különb hivatalok fizetésjavitásaival; nyugdíjról be­szélnek mindenütt; — korpótlék, drágaság pótlék, lakbér pót-lék sorba járják a hivatalnokokat, de ezekről kálvinista egyházunk hivatalnokainak még csak álmodni sem lehet. Úgy vannak velek, mint a szárazsággal vert földje végénél álló föld­­mives, ki a szomszéd határban elvonuló csendes zápornak csak suhogását hallja. Egyházi díjleve­leink özönvíz előtti állapotokról tanúskodnak az ő nehány font fagygyu, nehány font só, nehány font hús, néhány marok kender és nehány forint készpénz fizetéseikkel. Ezekhez járul még igen sok helyen az az alárendelt állapot, a mint a fi­zetéseikhez jutnak az egyházi emberek. Azt sem titkolhatjuk, hogy nagy része azon lelkésztársaink­nak is, kik kedvezőbb sorsuak látszanak örvendeni, rusztikálás utján szerezték meg a paízsos férfiúval való győzelmüket. Ide járul népünknek jó csomó ellenszenve a fizetés irányába, s az a sok helyen konvenció leszállításra törekvő hajlam stb. Azok az evangelizáció úttörői, kik oly ne­mesen küzdenek és haladnak az emberiség szent célja felé, midőn testvéreiket sorakozni és tettre buzditani törekesznek, sziveskedjenek magas lel­kesedésüknek közepette vissza tekinteni, mily so­ványan élelmezett és rosszul felszerelt tábor áll utánuk. Igaz, hogy a negyvennyolczas honvéd talpnélküli lábbeliben és egy szál köpenyben megállt a fagyos rög tetején és küzdött és győ­zött ; erre a lelkesedés pillanata megteremti az erőt, de egy életet igy eltölteni lehetetlen. Bölcsen jegyzi meg a tervezet (1.1 sor 13) „hogy az egy­házak vagyoni állapota, a lelkészeknek és taní­tóknak, a kor viszonyaihoz mórt fizetésük szol­gálnak alapul egyházunk fentartásának és élő­­haladásának.“ V7 AMÁIIÍLI El MF. EliMlEE. HIVATALOS KÖZLÖITE.

Next

/
Thumbnails
Contents