Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-18 / 7. szám
99 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 100 Lehet, hogy némelyek előtt túlságosoknak látszanak e szavak, de azokkal szemben, a milyen erőt, munkát, tevékenységet, bátorságot a jelen helyzet, a modernizmus egyházainktól, iskoláink" tói, hiveinktól, lelkészeinktől, tanárainktól, tanítóinktól sat. sürget, kór és követel, aligha mondottunk sorsunk, állapotunk elmaradottsága felől túlságos dolgokat. A tizenkettedik órának első ütései már elhangzottak, nincs késlekedésre időnk, tenni és segíteni kell minél elóbb; ezen tervezetnek is ha van hibája, főhibája az, hogy még sok garaton kell neki átmennie, sok viz lefolyik a Dunán, mig ez a gyümölcs megérik. Üdvözöljük tehát azt a szebb jövőnek egy tavaszi fecskéjét, — s a bizottság fáradozásaihoz a legüdvösebb sikerért fohászkodunk. Nem lehet emlitetlen hagyni a tervezetnek azon különösen üdvös czólirányzatát, hogy a leltár 1-ször tájékoztató akar lenni (1 lap 32 sor) a kon ventre nézve abban, „hogy az egyetemes egyház rendelkezésére álló segély pénzeket hol kell épitőleg a közéletben felhasználni“, 2-szor ellenőrizni akarja azt, „hogy nem egymás rovására, nem a félre vonult szükség mellőzésével hanem egymás mellett és egymás után minden valódi és igazolt szükség enyhitessék“ (2. 1. 17 sor) ellenőrzi magát a konventet is, „hogy illetéktelenül nem osztja sem a közalap filléreit, sem egyéb közsegélyre utalt pénzt.“ Bizony helyén leend gazdálkodásunknak utána nézni. — Valóban nevetséges állapot az, hogy mi külföldi missiókra költekezünk, midőn itthon affiliálással tudunk az elzülléstől menekülni. A kinek a háza ég, ha az a szomszédba megy tüzet oltani, meg lehet bölcsen cselekszik, de nem egyszersmind okosan, mert az ő dolga otthon volna. A leltár lehető egy öntetüsége czéljából életre való azon eljárást tanácsolni az egyházmegyéknek, miszerint az egész egyházmegyében, ha csak lehet, minden egyházban ugyan azon egy küldöttség jelenjék meg, és készítse el a leltárt. Ily eljárás nélkül, ha a leltár kiállítása magukra az egyes egyházakra bizatik, annak a munkálatnak kétharmada nem lesz hasznavehető a tájékozatlanság miatt, annyira különbözni s eltérni fognak egymástól. A jelentő iv kiállítását czélszerünek lehet mondani. Olyan jelentő ivet készíteni, mely minden vidék minden igényeinek megfelelne, lehetetlen, tehát kellett egy olyat szerkeszteni, mely a különfólesógek befogadására elég térrel kínálkozik, s a felmutatott iv épen ilyen. Mind a mellett a Jelentő iv I. Vagyon rovatára bátorkodunk kérdezni, a szent eszközökre vonatkozólag: vajon a régiségek lelveendők-e vagy kihagyandók? Ha felveendők, dologi vagy becsértékök vótessók-e számításba? Legjobb lenne a régiségeket kihagyni, azok úgy is nem gyümölcsöző vagyon. Egyébiránt az épület, földek és tőkék neve alá az egyház mindennemű vagyona besorozható. A II. vagy Teher osztály egyes tételeinek elnevezésére is van észrevételünk, nevezetesen a Tartozás helyett Adósság volna teendő, s ekkor az egyes tételek igy hangzanának: adósság kölcsönből, adósság építkezésből, adósság vétel után stb. Szerintünk ez világosabb. III. vagy jövedelem és szükséglet kimutatására szánt tér elég terjedelmes, minden egyes gyülekezet kényelmesen elhelyezkedhetik benne, csak az 5. alatt olvasható utasítás tartalma homályos. Mi az a kataszteri jövedelem? s hova írandó? Talán úgy kell értelmezni, mint az V. mutatja ? Ha ez áll, kár volt itt is úgy nem jelezni. IV. alá írandók az egyháztagoktól az egyház szükségeinek fedezésére szolgáló járulékok; az utasítások e czélra is kellő felvilágosítással szolgálnak. V. rovat alá veendők a Tiszti fizetések; ez ellen, meglehet, felszólalnak, mert igaz, hogy szentesített törvényeink megadják nekünk a tiszti elnevezést, de vannak vidékek, a hol ezt hangoztatni nem szeretik s inkább hivatalnokok vagyunk, A VI. rovat a szükségletek hiányainak van szentelve. Ezen rovatnak magának egy nagy hijánya van a minimumok megállapításában. Igaz, hogy az utasítások felszabadítanak magasabb minimum felvételére. De nem czólirányos a mai korban egy tisztességes lelkész! állást 800 s épen olyan tanítói állást 500 fton alúl számítani, mikor más pályákon oly rohamosan emelkedik a fizetés, a lelkószi pályától meg oly rohamosan elbúcsúzott a válalkozási kedv. Ezekben öszpontosult igénytelen észrevételünk, az egyetemes leltár készitó bizottság hozzánk megküldött jeles dolgozatára; még csak azon óhajtásunkat csatoljuk hozzá, hogy a tisztelt bizottság nemes fáradozásainak minél előbb
