Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-16 / 50. szám
7S9 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 7.90 után hetenkint 1 frtot) 156 irtot, az kap ugy 14 frt osztalékot. A mi körülbelül 9"/0-nak felel meg. Ez után az eredmény után Ítélve, ugy-e azt lehetne mondani, hogy hisz a csurgói nem is jótékony intézet, nem „segéty-szövetkezet,u hanem busásan jövedelmező spekuláczió ? Sajátságos; az aránylag nagy nyeremény mellett is jótékonyan működik ez a szőve kezet. Hogy azt, a mit a takarékossági hajlam fejlesztése érdekében tesz, ne is említsem, — csak a következőkre hívom fel a figyelmet: 6%-ra ad kölcsönt, kezelési költség nincs egy krajczár se ; bélyeg se kell; ritka eset, hogy a kölcsönt be is tábláztatja; kis kölcsönét hetenként törleszthet! kamatjával együtt a kis iparos, kereskedő, fuvaros avagy napszámos. Tehát határozottan előnyös ez az intézmény ugy a pénzüket gyümölcsöztetni akarókra, mint a kölcsönzőkre. És Pápán még ilyen példa után se hajlandók azok, a kiknek a közönség minden rétegénél meg van az ilyen ügyek intézéséhez megkívántaié tekintélyük, anyagi és erkölcsi biztosítékuk, az igazgatói tisztet elvállalni. Én pedig, ki a város polgárainak még csak kis részét ismerem, azt is inkább csak látásból, következéskép a kit szintén csak kevéssé ismernek, természetszerűen kezdettől fogva nem gondolhattam másra, mint hogy a harangozó szerepét vigyem. Annyi bizonyos, hogy Pápán sokkal több nehézséggel jár egy hitelszövetkezet felállítása, mint p. o. a szomszédos falukon. Ez az állítás első tekintetre furcsa, pedig igaz ; mert nálunk van 2 takarékpénztár, a mik 50 kros betéteket is elfogadnak. Van még egy másik pénztár is t. i. az egyházkerületi és főiskolai. Van posta-takarékpénztár is. Ezekhez járul még egy talán 16 évvel ez előtt megbukott népbanknak sokakra nézve keserű emléke, valamint a lakosság erkölcsi és anyagi megbízhatóságának nehezebben kiismerhető volna. Mindamellett még nem mondtam le a reményről, hogy ha nem is olyan nagyszabásút, a milyent mi gondoltunk, de egy egy falusi hitelszövetkezethez hasonlót, illetőleg egy ilyennek teljesen megfelelőt sikerül létrehozni. Majd elválik. A vidék érdeklődésének is vettem már jelét. Azért igen kérem tekintetes Közjegyző urat, legyen szives egy közelebbről lapunkhoz küldendő czikkben egy egészen nagy és egy egészen kicsi hitelszövetkezetről, a mennyire lehet, szemléltető képét adni, nem felejtkezve meg e kérdésekről : mennyi biztosítékot várnak könyvelőtől és pénztárostól ; mi a tiszteletdija egyiknek is, másiknak is; van-e külön helyiség és tüzmentes pénzszekrényük mindenütt; nagyobb helyeken alkalmazoak-e pénzszedőt vagy ott is mindenki maga viszi járandóságát a pénztárba? Reményivé, hogy ismert iigybuzgósága megbocsát nekem ez ismételt alkalmatlankodásért, -— szives válaszát kérve vagyok Pápán, 1894. decz. 12. igaz tisztelője Kis József. Gusztáv Adolf. (Felolvastatott a decz. 9-iki ünnepélyen.) (Folytatás.) A csehek leveretése, Frigyes pfalzi választónak birodalmi átokkal sujtása annyira megfélemlítette a némethoni protestánsokat, hogy Frigyes ügyét — daczára az 1608 ban kötött szövetségnek — nem merték saját ügyükké tenni. Csak a Csehországból kiszorított gróf Mansfeld tartott ki Frigyes mellett hűségesen, a kihez nem sokára György Frigyes badeui őrgróf és Braunschweigi Keresztély herczeg csatlakoztak. — Minthogy ugyanekkor Magyarországon Bethlen győzelmesen haladt előre, a felkelők egyesülten — különösen ha a többi protestáns fejedelmek is csatlakoznak vala hozzájuk, sikerrel küzdhettek volna Ferdinánd ellen, annyival is inkább-, mert Ferdinánd legfőbb támasza a spanyolok most ismét Hollandia ellen voltak kénytelenek fordulni. Azonban a fölkelők nem egyesültek, a protestáns fejedelmek haboztak a csatlakozással, s igy időt engedtek Ferdinándnak, a ki miután Bethlennel anikolsburgi békét megkötötte, most már teljes erővel fordulhatott Frigyes s illetve ügyének felkarolói ellen. A badeni őrgróf 1622. május 6-án Tilly és Cordova spanyol tábornok által leveretett, s Brannschweigi Keresztély juuius 20-án maga is alig menekült meg, miután seregét Tilly és Cordova megsemmisítették, Mansfeld pedig, kinek táborában volt Frigyes, kénytelen volt a túlnyomó erő elől Hollandiába vonulni vissza. A császár most már Németországban is diadalmaskodván, Regensburgba tanácskozásra hívta a választó fejedelmeket, több birodalmi herczeget, grófot és püspököt oly czélbó), hogy a pfalzi fejedelmi méltóság sorsa felett rendelkezzenek. Ugy Ferdinándnak, mint a katholikus pártnak egyező óhajtása volt, hogy a pfalzi választó fejedelemség Miksa bajor herczegnek, a katli. liga fejének adassék, s ez óhajtás értelmében a következő 1623-ík évben Ferdinánd az átruházási okmányt tényleg aláírta s Miksa még ezen év február 25-én ünnepélyesen be lett iktatva választó fejedelmi méltóságába. A protestánsok elégiiletlenek voltak a császárnak ezen önhatalmú intézkedésével, de hiányzott bennük az összetartás, és midőn Braunschweigi Keresztély 1623. januárban népét az alsó szászföldre vezette, azon reményben, hogy sikerülni fog a többi prot. fejedelmeket és rendeket is szövetségre bírnia, csak a szász-weimári herczegek csatlakoztak hozzá, de a többiek távol maradtak, a szász választó pedig határozottan ellene nyilatkozott. A katholikus liga edzett hadseregét és tapasztalt vezérét Tillyt küldte Keresztély ellen, ki nehány órai harcz után teljesen leveretve, seregének romjaival Hollandiába menekült, Ferdinánd az 1624-ik év elején büszkén tekinthetett eddigi sikereire. A prot. fejedelmek megalázva, a kath. liga harczra és további áldozatokra készen, a császári hatalom és tekintély V. Károly óta nem ismert magaslaton— ezek voltak a képek, melyek lelki szemei előtt elvonultak. De talán még csábítóbb képek is tűntek föl előtte: örökös tartományaiban Alsó- és Felső Ausztriában és-50*
