Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-16 / 50. szám
791 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 792 Csehországban az evangeliomi egyház teljesen el volt nyomva, nem érheti-e ugyanez a sors a német birodalmi evangeliomi egyházat, nem léphet-e föl most már ő támadólag az északnémet prot. fejedelmek ellen, hisz a kath. liga nyíltan kijelentette, hogy nemcsak azokkal kell ellenségkép elbánni, — a kik szóval vagy tettel ilyeneknek mutatták magukat, hanem azokat is meg kell fenyiíeni, a kik eddig nyugodtan maradtak, de titkon azon dolgoztak, hogy országukban legénységet toborzzanak vagy éppen idegen sereget vezessenek a császár akaratja ellen a birodalomba. A prot. egyház ezen helyzetében irányult először a figyelem Gusztáv Adolf felé. A habsburgház növekedő hatalma ugyanis nemcsak a németországi prot. fejedelmeket töltötte el aggódással, de eköitötte Richelieu herczeg bibornokot is, XIII. Lajos franczia király miniszterét. Épen ezért midőn Jakab angol király vejéűek a szerencsétlen pf'alzi Frigyesnek választó fejedelemségbe vissza helyezését végre fegyveres erővel is kész volt kieszközölni, Richelieu közreműködött abbau, hogy az angol király szándékának támogatására másokat is megnyerjen. Mansfeldnek, a harmincz éves háború ezen egyik legérdekesebb alakjának, a hadsereg szervezéséhez pénzt előlegezett s ajánlotta Pfalzi Frigyessel egyezőleg, hogy Mansfeld mellé vezérül Gusztáv Adolfot próbálják megnyerni. Gusztáv Adolf bizonyos föltételek mellett késznek is nyilatkozott a fővezérlet átvételére, de ekkor előtérbe lépett a dán király, kit a szomszéd Svédország ifjú uralkodójának dicsősége nem hagyott nyugodni, s a ki meggátolni akarta, hogy Gusztáv Adolf babérjait Németországon is növelje. Így daczára annak, hogy Richelieu a dán király ajánlkozása után is óhajtotta Gusztáv Adolfnak a háborúban való részvételét, daczára, hogy Orániai Móricz a németalföldi rendekkel együtt szintén óhajtották ezt: IV. Keresztély nem fogadván el az együttműködésre alapított tervet: — Gusztáv Adolf visszalépett, s a lengyel háború tovább folytatására egyesítette erejét. IV. Keresztéi nek csakhamar oka lett megbánni vállalkozását. Ferdínánd tapasztalt hadvezére Tilly, kihez később Wallenstein is csatlakozott, IV. Keresztélyt több csatában keményen megverte, úgy hogy ez ismételten békeajánlatokat tett, mely ajánlatok következtében 1629. június 7-én a béke Keresztély és Ferdinánd közt létre jött oly feltétel alatt, hogy a dán király többé nem avatkozik a némethoni viszonyokba. A némethoni protestánsok helyzete még az eddiginél is súlyosabb lett; a diadalaiban büszke Ferdinánd, támaszkodva a kath. liga támogatására — miután látta, hogy Keresztéitől nincs mit tartania — a prot. egyház teljes megsemmisítését vette czélba. Még 1627-ben választó fejedelmi gyűlést hivott össze Mühlhausenbe, mely gyűlésen a kath. tagok azt javasolták, hogy Ferdinánd mindenek előtt rendelje el azon egyházi javaknak viszaadatását, melyek a reformáczio terjedése következtében 1555- től kezdve prot. kézre jutottak. Ferdinánd megvárta előbb a dánháboru fejleményeit, s midőn látta, hogy Keresztély visszaszorítva békéért eseng, ily értelmű rendeletét kiadta 1629. márcz 6-án; ez az úgynevezett visszatérítési rende let, melylyel a protestánsoknak országos átok terhe alatt meghagyatik, hogy az 1555. óta birtokba vett előbb egyházi javukat visszaadják, a kath. birodalmi rendek pedig feljogosittatuak arra, hogy prot. alattvalóikat a kath. egyházba visszatérésre kényszerítsék vagy birtokaikról elűzzék. A rendelet végrehajtására Ferdinánd biztosokat nevezett ki, kik daczára a prot. rendek, s különösen az eddig Ferdinánd részén álló szász választó tiltakozásának, a javak visszafoglalását, katonai erővel támogatva, megkezdték. Ily válságos helyzetben volt az evangéliumi egyház, midőn megjelent a szabaditó, ki a hit, a meggyőződés szabadságát diadalmas fegyvereivel kivívta — Gusztáv Adolf. (Vége köv.) Dít' Antal Géza. Fehér-komáromi ág. ev. egyházmegye alakuló közgyűlése. Az ág. ev. Zsinatnak az egyházmegyék újabb beosztását elrendelő határozatából kifolyólag a „Fehér-komáromi ág. ev. egyházmegye“ decz. 11-én tartotta alakuló közgyűlését Rév-Komáromban az ev. ref. kollégiumi épület nagytermében. Rév-Komáromban tartotta ez alkalommal ülését főként azért, hogy ez által is kimutassa örömét, hogy az eddigi tizenegy egyházhoz most Komárom is hozzá csatoltatott, mely eddig, mint szab. királyi város, egyházmegyéhez csatolva nem volt, lévén teljes önkormányzati joga. A gyűlést megelőzőleg az ág. ev. templomban Kemény Károly komáromi lelkész tartott szép és buzgó imát, melyen a gyűlési tagok teljes számmal, a városi és vidék* hitrokonok közül igen sokan részt vettek. Az egyházmegyei gyűlést Héring Lajos szemű lelkész, esperes nyitotta meg, ki a gyülekezetek egyhangú szavazatával lett újból esperessé választva. Megnyitó beszédében egy felől sajnálatát fejezi ki, hogy a dunántúli egyházkerülettől, melyhez eddig tartoztak, felsőbb rendeletre a dunáninneni kerülethez kell csatlakozuiok, másfelől örömének adott kifejezést, hogy a komáromi ág ev. egyházközségnek egyházmegyéjükhöz csatolása által számban és erőben szaporodtak, gazdagodtak. Örömének és hálájának adott kifejezést a testvér evang. reform, komáromi egyházközségnek azon testvéri szeretetről tanúskodó ajánlatáért, kogy díszes gyüléstermét nemcsak a jelen alkalomra, hanem a jövőben tartandó egyh. megyei gyűlésekre is felajánlotta. Üdvözölte a gyűlésen megjelent Pap Gábor dunántúli ev. ref. püspököt, ki személyes megjelenésével gyűlésüknek fényét emelni segité. Ezek után Héring Lajos esperes bejelenti, hogy egyházmegyei felügyelővé egyhangúlag Lozsi Solymossy Ödön nagybirtokos választatott meg, kit háromtagú küldöttség kért a megjelenésre. Az uj felügyelő megjelenvén, a hivatali esküt letette. Az eskü elhangzása után az esperes mint uj elnök-
