Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-04 / 5. szám
71 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 72 megmaradt az ő nehézsége. E czélból, miként a tjavaslat 2. §-a megmutatja, először is nagyjában elfogadtam a nyugdíjazási eljárás vezérfonalául az 1885. évi XI-dik törvényczikknek a tanárokra vonatkozó rendelkezését. Ez által a törvényjavaslat sokat nyert rövidségben és egyszerűségben, de az alkalmazás is egyszerűbbé és biztosabbá válik majd, mert az állami tiszeviselők és tanárok nyugdíjazására vonatkozó föntemlített törvény már biztos és általán ismert gyakorlatot állapított meg. De nemcsak a megoldás rövidsége, egyszerűsége vezetett e törvény alapul vételére, hanem az a törekvésem is, hogy az állami és nem állami iskolák közt, sőt csupán maguk a nem állami iskolák közt is eddig fennálló áthághatlan válaszfalakat kevesbítsem. Az országos tanulmányi alapból fentartott úgynevezett királyi iskolák nyugdíj-ügyei is a fent említett 1885. évi XI. törvényczikk szerint intézteinek el. Legyen tehát a nem állami és nem királyi iskolák tanárainál is ugyan oly terjedelmű (t. i. 30 éves) a köteles szolgálati idő; legyen ugyanolyan a szolgálati idő beszámítása; legyenek ugyanolyanok a nyugdíjazási és gyámolitási igény beálltának föltételei, valamint a beszámítható javadalmazásnak s az igényelhető nyugdíjnak, ellátási vagy nevelési járandóságoknak meghatározásai» stb. Csakis az 1885. évi XI. törvényczikk alapul vétele mellett vált aztán: lehetségessé e törvényjavaslat 13. §-ába felvennem a nyugdíjazásra nézve a viszonosságot nemcsak az itt felsorolt intézetek közt, hanem az itt felsorolt intézetek, s az állami és királyi tanintézetek között is. A felekezeti tanár ne legyen örökre lekötve, hogy csak felekezeti intézetnél működhessék, s hogy azért, mert a felekezeti iskolánál eltöltött szolgálata nem számít az államnál, ne léphessen át állami iskolába, esetleg hosszú szolgálat után az egyetemhez; másrészt állami iskoláink ne legyenek megszorítva, hogy felekezeti tanárokat, a szolgálat be nem számíthatása miatt, ne alkalmazhassanak. Szabad mozgás legyen iskoláink közt, melyek mindnyájan a nemzet iskolái. Minden erő oda vállhasson be, a hol a nemzet culturája a legjobban hasznát veheti, a mozdulatlanság ne nehezedjék nemzeti nevelésünkre. Már magában az itt felhozottak elegendők lehetnek az állami normák, különösen a 30 éves szolgálati idő elfogadására, annak daczára, hogy a 30 éves szolgálati idő majdnem kétszer oly drágává teszi a létesítendő nyugdíj-intézetet mint a 40 éves szolgálat. De ide sorolandók még azon indokok is, melyek az állami nyugdíj-törvény megalkotásánál, sőt ezt megelőzőleg régibb országos rendelkezéseinknél is a tanárok 30 éves szolgálatára nézve érvényesültek, s melyek az itt felsorolt intézetek alkalmazottjaira nézve semmivel sem lehetnek kisebb értékűek, Fönebb említettem, hogy iparkodtam a nyugdíj- és gyámintézetet az egyes iskoláknál meglevő helyi alapok bevonása nélkül, tehát függetlenül megalakítani. Körülbelül 750 alkalmazottnak nyugdíj-igényéről és hozzátartozóik ellátásáról van itt szó, mi évenkínt 175,483 frt öszszeget igényel. Hogy e nagy teher viselését megkönnyitsem, a teher megosztásának elvét választottam, vagyis több forrásról gondoskodtam. E források a törvényjavaslat 3. §-ában vannak felsorolva. Eszerint megoszlik a teher a tanárokra, iskolafentartókra, tanulókra s az államra. Legkönnyebb a terhe a tanároknak, ugyanúgy, mint az államnál. Ha az állami intézeteknél okadatolt az alkalmazottak csekély megterhelése, még indokoltabb az itt szóban forgó tanintézeteknél, melyek általában kisebb fizetést adnak alkalmazottjaiknak, mint az állam. Az iskolafentartók s a tanulók terhe sem mondható elviselhetetlennek. Az iskolafentartók annyi áldozattal, mint a menynyit a törvényjavaslat rájok szab, tanáraik számára oly előnyös nyugdíjazást, mint a minőt a törvényjavaslat tervez, maguk erejéből nem volnának képesek nyújtani. Ha tekintetbe vesszük, hogy a szóban forgó intézeteknél a tandíj átlag kisebb, mint az államiaknál, a tanulók hozzájárulása sem tekinthető terhesnek. Elvégre is a felsorolt források helyes megválasztásának legfőbb bizonyítéka az, hogy az általam kibocsátott tervvázlat alapján a megfelelő iskolák kevés kivétellel jelentkeztek a nyugdíj-intézetbe való belépésre. A tervezett nyugdíj-intézet mathematikaí mérlege a mellékletben közölve van. E mérleg szerint a különböző források évi bevételei s a kiadások a következő főösszegeket mutatják: Bevétel. 1. A tanárok befizetései végtelen járadékká számítva: 18.070 frt 2. Az iskola-fentartók fizetnek az alkalmazottak fizetései után 35.170 frt 3. A tanulók hozzájárulása: 47.425 frt 4. Állami segély 60.000 frt 5. - Az ezen iskoláknak adandó épitési és beruházási állami segélyek után 15 évre ki kötendő 3%-os kamat_________14.518 frt Össszesen: 175.483 fi’f Kiadás. 1. Nyugdíjak és ellátási díjak a középiskoláknál 131.800 frt 2. „ „ „ „ a jogakadémiáknál 10.700 frt 3. „ „ „ „ képezdék és felsőbb leányiskoláknál 13.175 frt 4. Nyugdíjak és ellátási díjak keresk. iskoláknál 12.800 frt 5. Fedezet esetleges fizetésemelésre_________7.008 frt Összesen: 175.483 frt Említettem, hogy az itt szóban forgó intézetek viszonyai fölötte különbözők, ez okból a törvényjavaslat » 3. § 7-ik bekezdésében a tanárok, iskolafentartók és tanulók hozzájárulása arányának módosítását engedi meg, s igy az iskola-fentartóknak módjukban áll nemcsak önmagukon könnyíteni, hanem tanulóikon is. Azonban nem mulaszthattam el a tanárokat némi védelembe venni azzal, hogy az áthárítható részlet maximumát 2°/0-ban állapítottam meg. Az itt mondottakkal kapcsolatosan meg kell említenem, hogy felmerült oly nézet is, mely az egyszerűség' kedvéért az alkalmazottak, az iskolafentartók s a tanulók hozájárulását, mind egybevéve, egy egységes százalékkal kívánta meghatározni, s aztán a megosztást az ískolafentartókra bízni, de ez esetben a sok tanulóval biró in-
