Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-02 / 48. szám
759 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 760 Ügyelnünk kell. hogy rést ne találjanak! Évezredek óta fennálló társadalmi rendünket komoly veszély fenyegeti. Támadt e veszély abból, hogy az összes európai államok elnézték, hogy a közérdek leple alatt sokszor az uralkodó osztály, vagy osztályok érdekei nyertek csak kielégítést. így történhetett meg az, hogy egész Európában a társadalmak kebeléit belől oly óriási aránytalanságok merülhettek fel, hogy óriási tökével szemben ma a teljesen vagyontalanok nagy tömege áll. Azon téves közgazdasági elv volt enn^k szülőanyja, mely szerint a vagyonos osztály azt liine, hogy az ő vagyonosodása gyengül azzal, ha a munkás is némi biztos vagyonra tesz szert. — Kihasználta ezeket és ennek tulaj cloní tan dók a munkaszünetek és ezt a szomorú helyzetet használják ki azok a lelketlen agitátorok, a kik nálunk az alföldöli a munkás mozgalmakat scenirozzák. Meg van a baj világszerte, nem csak nálunk. Orvosolni kell azt, ha a mai társadalmi rendet fenn akarjuk tartani. A socialis kérdést békésen kell megoldani. Oda kell hatni minden tényezőnek, hogy ezen nálunk és a világ piaczán mindenütt látszó nagy aránytalanságok megsziintettessenek és útját kell vágni annak, hogy azok a jövőben fejlődésre módot találjanak. Mai társadalmi rendünk mellett szükségünk vau fokozatokra: azokat megszüntetni senki sem akarja. Azok létjogosultsága indokolva van; de ügyelnünk kell arra, hogy e fokozatok ne essenek egymástól nagyon távol, hogy a haladási vágy és a törekvések elé akadályokat ne gördítsenek. Ha a mai társadalmat újabb ezredévekre biztosítani akarjuk, úgy arra ügyeljünk mindnyájan — a gazdag úgy mint a szegény — hogy minden egyénnek része legyen a jövedelemben, úgy mint a munkában és mivelődésben is; kik ezt elmulasztják, azok befolyásukat a társadalom fejlesztésére elvesztik. Általánosítani kell a jólétet annyira, hogy a társadalom zömét sem a nagy vagyonú latifundiumok tulajdonosai. sem az anarchikus és socialistíkus tévtanokkal könnyen megmételyezhető, teljesen vagyontalan proletárok ne képezzék, hanem a közepes vagyonú szakképzett földművesek, iparosok, kereskedők és honoratiorok. Ha sikerül a mai társadalom keretén belől ezt elérni, meg van oldva a socialis kérdés hosszú időkre. Ha nem sikerül, úgy a socialis kérdés Damokles kardjaként liigg mindig felettünk........... A szövetkezeti eszme zászlaját lobogtatok, nem állanak ellenségeskedésben az egyes érdekkörökkel. Nem akarjuk sem a vagyon felosztását, sem más jogok elkobzását. Ellenkezőleg, a mi czélunk az, hogy senkinek kárt nem téve, az érdekek békés kiegyenlítését kíséreljük meg hgy> hogy a bukás szélén álló legszegényebb osztályt is némi műveltséghez, vagyonhoz és társadalmi positiohoz juttassuk. Megakarjuk szerezni a negyedik rendnek is azon társadalmi kört, melyet mint államporgár, családtag és munkás megérdemel. Minden fejtegetésnél jobban beszélnek a számok! Azt hiszem, nem végzek felesleges munkát, ha a hitelszövetkezetek folyó év első hat havi működéséről beszámolok. Az összes eddig megalapított hitelszövetkezetek idei első félévi forgalma négy millió forint volt. Ez a következő tételekből áll: eddig megtakarított tartalék alapjuk 57000 forint. v Az aláirt és hatosonkint fizetni Ígért 1,781,750 forint üzletrészre befizettek már 847/247 forintot. Takarékbététileg gyümölcsöztettek 850,000 forintot. Hitelt élveztek a központtól több mint két millió forintot stb. Ez az a tőke, a mit eddig megmentettünk az elkallódástól. Hogy hány lelket mentettünk meg az elziilléstől. azt számban kifejezni nem is lehet, de nem is akarjuk. Hogy hány embert tartottunk vissza falujában, a ki kivándorolni, vagy elköltözni akart, azt sem tudjuk számokban kifejezni: erről majd évek múlva adhatunk számot, mikor számadatokkal is be tudjuk igazolni azt, hogy a faluk lakosságának szoporodása is aráuyt tart a városok lakosságának szaporodásával. Nem olyan nagy haszon az, ha a vagyontalan emberek a városba vonulnak és ott a népességet szaporítják, a jó módú beuszülöttekkel szemben a mindennapi kenyérért hiában küzdő proletárok számát szaporítják. Sokkal jobb lesz hazánkra, ha mindenki otthon tud boldogulni és ha a gazdasággal foglalkozók a gazdaság mellett maradnak életök fogytáig. Ez a hitelszövetkezetek czélja! Ha ilyen czélra akar velünk közösen működni és községi hitelszövetkezeteket alapítani, úgy forduljon újból hozzám: én sziveseu adom meg a további teendőkre a kellő felvilágosítást és az útmutatást arra is, hogy ez eszmét már az akadémiai növendékekkel is megkedveltethesse, hogy ezek ezzel telítve lépjenek ki az életbe. Szász-Régen, 1894. november hava. Dr. Gidófalvy István. királyi közjegyző. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület lelkészi értekezletén dr. Gidófalvy úr felolvasást tartott a hitelszövetkezetekről. Ivis József kartárs érdeklődvén a dolog iránt, levélben megkérte Gidófalvy urat, hogy az országos liiszövetkezetek alapszabályait, az ő egyházmegyéjének a lelkészekhez intézett erre vonatkozó felhívását s általában, a mi a dolog megvilágítására tartozik, legyen kegyes neki megküldeni. Mindezeket már pár héttei ez előtt meg is küldte; most meg ttj nyílt levélben lapunk utján akarja felhivui egyházkerületünk figyelmét e dologra. — Nyílt levelét tehát annál nagyobb készséggel közöltük, mert teljesen megvagyunk győződve a felől, hogy *•*/. által hazánk társadalmi életében a legfontosabb czélnak tettünk hasznos szolgálatot, s igy közvetve anya'/entegyházunknak is. Szerk.
