Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-02 / 48. szám
761 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 76g Könyvismertetés. Kalászok az életnek kenyeréhez. Szerkesztik K. Tóth Kálmán és Papp Károly lelkészek, II. évfolyam, II. füzet, 1894. Ara 1 frt (Vége.) A XII. beszéd (Ján. VII: 24. Hallgató József) a bevezetésben azt emlegeti, hogy saját ember világunkban gyakran külső ábrázat szerint ítélünk és nem igaz mértékkel. Ezért szükséges az apostol intése : „Ne Ítéljetek külső ábrázat szerint, hanem igaz Ítélettel Ítéljetek“. Ezt kívánja tőlünk 1. az Isten iránt való szeretet, II. saját erkölcsi öntudatunk. III. embertársaink boldogsága. A fokozatosság kívánalma szerint talán éppen a megfordított sorrend tenne helyes! Különben tartalmas beszéd. A XIII beszéd (Luk. X : 40. Talmage után K. Tóth Kálmán) igen kedves, épületes életkép; minél többet az. e fajtából. A XIV. beszéd (A hívek jutalma, Zsolt. CXI: 1—4.) egyike a lesgyéugébbeknek. Általános, jó részt elhasznált kifejezésekkel van tele, uj értelmezés uj fordulatok nélkül; az I. résznek majdnem fele bibliai idézet. Tulajdonképeni záró beszéd nincs benne. Az 5 versszakos ének, a mi hívatva van ezt pótolni, természetesen nem pótolja de nem is pótolhatja megfelelően. A XV. beszéd (Jakab V: 13. Lévay Lajos) egy nagyon ismert szent igét tárgygyal mindvégig érdekesen, alkalmas, de itt ott igen erősen színezett történetkék, bibliai történet, bibliai hely és ének beszövésével. A XVI. beszédnél (Ne aludjatok ! Kiss Ferencztől) nem helyeslem, hogy csak ennyit vesz fel alapigéül : „Simon aluszol-e V“ (Márk XIV. 37). Mert a mi a szövegben ez után nyomban következik t. i. „Hát nem vagyázhattok-e velem egv óráig?“ oly szorosan összetartozik az alapigéül felvett részszel, hogy nála nélkül nincs is kellő értelme. Állításomat megerősíti a beszéd bevezetése is, de még inkább a tárgyalás . . . „A tunya telkekhez e szavakkal fordul: „Mit alusztok? Keljetek fel! s hogy szemeikből az álmot kiverje, beszélni kíván : I. a lelki álom veszedelmes voltáról és 11. az ébrenlét szükségességéről.“ A főtétel és a részek kitűzése inkább csak külsőleg, formulá-zásukat tekintve — nem egészen helyes; a fülünknek furcsa egv kicsit. Az 1. rész első sorát az ugyanazon mondatban. illetőleg kikezdésben foglalt állítás szentirásból vett bizonyítéka gyanánt kellett volna felhozni. IgjT természetesebb lett volna mindjárt az első rész kezdete. Elég éles szemmel tudja felkeresni és bemutatni a lelkileg alvókat. Azt a veszélyt azonban, mely rájuk vár, nem füsti kellőleg. A II. részben sürgősen ébresztgeti ugyan az alvókat, de nem úgy, hogy meggyőzően kimutatná az .„ébrenlét szükségességét." Általánosan hangoztatott, igen megszokott igazságokat mond, közönséges módon. A befejezés egészen sikerült. A szertartási beszédek között első helyen áll egy keresztelési beszéd (Karácsonykor, háznál) Osváld Kálmán pápai hittanhallgatótól. Igen kedves, szép beszéd, jól esik olvasni. Megkapóan von párhuzamot a között az öröm között, a mit a megtartó születése okozott egykorún s a között az öröm között, a mit az újszülött okozott a szülőknek. Igen szép a szülőkhöz intézett intés és az ima is. Csak azt kifogásolom, hogy a keresztségről magáról alig moud valamit. Van még e füzetben 5 esketési beszéd; 3 Szász K.tól, egy Kiss Ferencztől és egy Varga József szikszói lelkésztől. Kiss bVrenczé igen hosszú. Szász K. utolsó beszéde meg úgy teiszik — csak fél beszéd. A függelékben közölve vannak K. Tóth Kálmánnak imái : Uj bor osztáskor: 3 egyházi beszéd előtt. 2 egyházi beszéd után; bűnbánati vasárnapokon egyházi beszéd előtt 5 . . . . Sajátságosait vagyok ezekkel az imákkal! Egyik-másik a maga egészében igen jó hatással van rám, teljesen kielégít. Némelyikben azonban — bocsánat a szóért - bizonyos szertelenséget találok. Sokszor szélsőségbe menő nyilatkozatokat ád a gyülekezet szájába. Az új bor osztására való 3 és 5 imában a kelleténél sokkal inkább emlegeti, hogy a bor gond űző, sőt alig hogy egyedüli go Ildii z onek nem mondja A 3. számúban az elemi csapások által indokolt zúgolódást éppeu nem tartja csodálatosnak, ellenkezőleg — mintha szabadosnak tartaná! „Add a helyett szent tiadnak gyémántgyongygyel pezsgő borát.“ Ez annyira tetszetős kifejezés, hogy imában éppen ezért nem tetszik nekem. A 150 1. első kikezdését azért kifogásolom, mert mig az első fele Istenhez vau intézve, addig a második fele — éppen nem természetesen — Jézushoz. Ugyan ezen lap II. kikezdését se tarthatom szerencsésnek. A 153. 1. teljesen fölöslegesnek, sőt zavarónak tartom ezt a kifejezést: „még a hegy is leszakadna a bűnöknek terhe alatt.“ Ezt a kifejezést: „Orczád fénye reánk ragyog s megtört szivünkből száll a nyílt vallomás, hogy a vételt vet árnyékot elénk. És e miatt szivünk, elménk oly gyakran sötétben tévedez“ (144. 1. utolsó kikezdés) helytelenítem. Vagy ránk ragyog az Isten orczájának fénye s akkor vilákosságban vagyunk, vagy nem — s ekkor sötétben járunk ! Úgy azonban érteném a „nyílt vallomást,“ hogy „a vétek vet árnyékot ránk.“ Általánosságban azonban határozottau nyereség ezeknek az imáknak közre jutása. De ügyeljen a derék szerző, hogy az alak szépségére való törekvés az erőltetettségnek még a látszatától is maradjon messze s a tartalomnak, illetőleg ennek összefüggésének kárára ne legyen. Az egész füzetet szívesen ajánlom a gyakorló lelkészeknek. Olvasó. Papi és tanitói dijleveleK as űrményi egyházmegyében a XVIII. század elején, Kamocsai prédikátor Giczei Jakab 1712. fizetése. 1. Pénz 35 forint. 2. Búza minden gazdától lél-fél mérő. 3. Szántó föld.
