Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-11 / 45. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

716

tett hibák emlékétől gyötört lélek, nem tudod-e, hogy neked is szükséged van üdítő harmatcseppekre ? Jer azért és vedd e könyvet! Végy belőle harmatcseppeket! Végy belőle lelki harmatot! És pedig ha csak lehet, végy belőle minden nap. Gyüjtsd magad köré szerettidet s egy csendes, ünnepélyes reggeli vagy esteli órában olvass el nekik egy-egy elmélkedést. Meglásd, családi életed boldogabb lesz. Meglásd családi életedet sok minden baj, harag, czivódás és más vétek elkerüli. Ajkad lassanként hosszabb imára is megnyílik majd, mint a milyeneket e könyvben lelsz s az evangéliomi igazságokkal nem csak egy perczig foglalkozol. így lesz ez jól. Hiszen e harmatcseppek ahhoz a lelki vízben bővölködő gazdag forráshoz akarnak vezetni, a mit bibliának neveznek. És ha lelked megmozdul, ha érdeklődni kezdesz az evangéliomi igazságok iránt, örömmel fordulsz az ídvesség ama fényes napjához, a Jézus Krisztushoz, a kit e harmatcseppek, csak mintegy tükör által mutatnak s a ki nélkül nincs igaz boldogság. — Ezzel mindazoknak, a kik a bűnt és a vakhitet irtani törekesznek, azzal az óhajjal ajánlom a „Lelki harmatot“: vajha sikerülne minél előbb minden magyar családban határozott, evangéliomi szellemet meghonosítani s vajha e magasztos czél elérésére a „Lelki harmat“ is jó eszköznek bizonyulna“.

Tehát minden napra egy kis üdítő harmat, ez a jelszó. A kivitel külsőleg is igen ügyes. Minden napra egy lap, se több se kevesebb. Minden lap önmagában egy ke rekded egész: egy szentirásí hely, ezzel összefüggő elmélkedés és rövidke ima, vagy jobban mondva fohász található fel rajta. A szentirási helyek megválasztásában s igy a velük összefüggő elmélkedések kidolgozásában is mindig tekintettel van a szerző annak a napnak különös alkalmiságára, jelentőségére; tekintettel van az ünnepkörökre is. A tartalom igen változatos és talán nincs a hitéletnek oly mozzanata, a mit ne érintene. Ezért aztán ment az unalmas szószaporitástól és igen építő. Nem csak a bibliai történeteket használja fel, hanem kivált az egyháztörténetet is. Egyes egészen rövid, de magvas bibliai helyek mellett ugyanilyen hosszabb történeteket is vesz fel s több lapon, több napra dolgozza fel őket. így Máté II: 1—12-ig 11 lapon: Máté III: 1—12-ig 6 lapon; Luk. IV: 1—13 (Jézus megkisértetése) 12 lapon: Máté V: 3—14 (kik legyenek boldogok) 10 lapon; Ézsaias LV11I: &—8 (az igaz böjtről) 4 lapon; Luk. XV: 1 — 7 (az elveszett Juh) 4 lapon; stb.

A nevezetes egyháztörténeti események közül beszövi elmélkedéseibe a többek között: Leydeni Jánosnak, a münsteri anabaptisták fejének halálát (22. 1.) Melánchton Fülöp születését 1497. febr. 16. (47 1.); Luther halálát 1546. febr. 18; az 1791. év márcz. 13-át, mint a melyen szentesittetett a magyarországi prot. vallásszabadságot biztosító 26. t. ez.; 1520. ápril 18-át mint azt a napot, a melyen Luther’M. a birodalmi gyűlésen semmi szin alatt se tagadja meg a Krisztus evangéliumát; s mint emléknapját Lorántffy Zsuzsánna, I Rákóczy György erdélyi fejedelem neje halálának; 1703-ik év máj. 12-ét, mint II. Rákóczy Ferencz fegyverfogása emléknapját „Istenért és

szabadságért“; 1530. junius 25-ét, mint a mely napom nyújtották be a német protestánsok Ágosta városában a hitvallásukat . . . sat.

Megemlékezik márcz. 15-éről, Kossuth haláláról; Ko~ pernicus születéséről (1473, febr. 19.) stb.

A 36. lapon valami hibának kellett becsúszni, mert különben hogyan értsük; „Ám azért a győzelem kivívása nem volt nehéz. Mert a kisértés akkor zúdult teljes erővel az Isten fia ellen, a mikor már a testi éhség a legmagasabbra hágott“.

Az alkalmazás itt ott egy kicsit erőltetett, de talán sehol se oly természetellenes, mint a 43 lapon, 'a hol az 1791. 26. t. cz.-ről van szó s egyszerre csak átcsap a szerző erre a bibliai helyre: nem igazul meg az ember a törvénynek cselekedetiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által.

Stílusát jellemzik tisztaság, világosság, rövid, értelmes mondatok.

Mutatványul közöljük a munka 155. lapját:

Junius 3. Cselek. VII: 28: Megyen vala haza (Szerecsenország királynéjának, Kandakesnek kincstárnoka) ülvén az ő szekerét en és olvassa vala Ezsaiás prófétát.

Ha mostanában vasúton vagy hajón utazik az ember, sokszor van alkalma látni, hogy előkelő gazdag urak, miután sok haszontalanságot összebeszéltek, neki ülnek s kártyázni kezdenek. A szerecsen királyné kincstárnoka sokkal alkalmasabb és okosabb mulatságot keresett magának. Nem úgy tett, mint azok, a kik a templomból kijövet azt hiszik, hogy most már eleget tettek Isten iránti kötelességüknek s minden egyébről beszélnek, csak a kér. igazságokról nem. A kincstárnok miután áldozott és imádkozott, szerzett magának egy részt a bibliából s abból olvasgatott az úton. Tehát nem csak nem szűnt meg az Istennel való foglalkozástól, hanem akkor kezdett igazán hozzá az üdvösség utai kereséséhez. Bizony szomorúság fogja el az embert, ha meggondolja, hogy a gazdagok manapság még azt a pár fillért is sajnálják az írásért, a mibe az kerül, holott példát vehetnének attól a kincstárnoktól, a ki még csak kutató lélek volt s még sem sajnált jó nagy összeget adni az írásért. Mert hogy akkor, a mikor még úgy Írták a szentirást, jó nagy öszszeget kellett érte adni, az kétségtelen. Azután meg meg gondolhatnánk, hogy akkoriban nem lehetett a könyveket oly könnyen kézbe venni, mint ma. Hosszú tekercsekre voltak akkor még írva a betűk s e tekercseket forgatni, a betűket olvasni nagy terhére esett az olvasónak. Vajha mikor látjuk, hogy a kincstárnok mindennek daczára még az utón is olvassa az írást, még pedig a nehezebben érthető ótestamentumot, mi legalább otthonunkban forgatnánk gyakran az ujtestamentumot, a melyben az Isten kegyelme teljes világossággal ragyog“.

Ilyen modorban és szellemben van megírva a többi elmélkedés is. Meglevén róla győződve, hogy egy ilyen épületes könyvnek olvasgatása nagy erkölcsi haszonnal jár: szívesen ajánljuk a lelkész és tanító urak figyelmébe. Szerezzék meg először ők maguk s aztán mutassák be gyülekezetük tagjainak, szereztessék meg velük is, mint