Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-11 / 45. szám
713 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 714 Templom íelavatási ünnepély Lábatlanon. Lélekemelő vallásos ünnepély folyt le Lábatlanon folyó évi oct. 28-án délelőtt. Az ev. ref. egyház hívei ünnepelték ősrégi templomuk átalakítási és uj berendezési munkálatának elvégzése után a templom felavatási ünnepélyt. Örült minden szív, örvendezett minden vallásos lélek. Volt is ok az örömre ; az a régi templom, mely eddig számunkra az Isten dicsőítésének helyéül szolgált, igen elhagyatott, siralmas állapotban volt. A hajdan szép góthives templom, mely a reformátio idejében az összes lakosság áttérése folytán került a reformátusok kezébe, a job' bágyságból álló lakosság szegénysége miatt mindig szegényesebb állapotba jutott. A boltivek leszakadtak, teteje összeroskadt, több éveken keresztül csak puszta falai meredeztek az ég felé .... és nem volt a ki rendbe hozta, felépítette volna, abbéli félelem miatt: hátha nem maguk számára építik, hátha elveszik? Az üldözések korszakában artíkuláris hely volt, akkor tetejét nádtetővel befedték, megrongált falait nagyjából kiigazították, bemeszelték, padokat raktak bele; a múlt század végén tornyot építettek hozzá s a nádtetőt fazsindellyel kicserélték és ebben az állapotban maradt ez a templom egészen napjainkig. Szomorú szívvel láttuk Siouunk e siralmas állapotát, de régóta nem segíthettünk. Rá sem mertünk gondolni, nem is mertük hinni, hogy valaha uj berendezéssel láthatjuk el, feldiszesithetjük. Híveink kevesen vannak és szegények, közalapunk sem adhat a szegény egyháznak felsegélésére nagyobb adományt, nem volt, remény, nem vol kilátás arra, hogy Istenünk hajlékát illő módon átalakíthatjuk, rendben tarthatjuk. Es Istennek legyen hála, mindez megtörtént. Megtörtént szinte csodaszerüleg. Az Isten mutatott nekünk egy vallásos buzgó férfiút egyházunk főgondnokában, ő vette kezébe a szent ügyet, bekopogtatott a gazdagokhoz, a kik nemeslelkiileg nagy adományokat adtak össze e vzélra ; híveink között is megkezdtük a gyűjtést, kik a nemes példán fellelkesülve, adtak önként, adtak csaknem erejükön felyül. Ekkor hozzá kezdtünk a munkához, belsejét teljesen újonnan berendeztük, amérikai harmoniummal elláttuk, mennyezetét égszin kékre, arany csillagokkal, oldalfalait szürke márvány, oszlopait pedig veres márvány színre olaj festékkel kifestettük. Egy remek keresztelő medenczét ajándékozott Gerendái Antal ur családja édes atyuk emlékéi e. A szószéket, lelkész és főgondnoki padok elejét, nálunk ritkaságkép látható, fába égetett repkény és szőlőlevelek díszítik; ezen remek égetett munkát, valamint az urasztalára egy vörös posztóból, arany szálakkal készített, buzakalászos, zöld selyemmel hímzett szőlőleveles térítőt, vallásos buzgó női kezek készítették. Templomunk összbenyomása gyönyörű, és azt hiszszük, hogy templomunk egyike ez idő szerint a legdíszesebb református templomoknak. Templomunk átalakítása és berendezési munkálata körülbelül 6 ezer forintba került. Vannak ezer forintos adakozóink ... és nem engedik, hogy nevüket megnevezzem, mert ők nem azért adtak, mint mondják, hogy „láttassanak és dicsértessenek másoktól.“ A Gerenda.v család ismert nemeslelküsége és szerénysége szintén megtiltotta volna, hogy adományukat felemlítsem, de miután velük mostanában találkozni szerencsém, nem volt, s nem is gondolták, hogy vallásos buzgóságbói származott cselekedetük nyilvánosságra kerül, ennélfogva általuk letiltva nem vagyok ; jól esik tehát szívességükért e helyen is köszönetét mondanom. Ugyan ezen család egyik tagja Gerenday József, esztergomi nyomdatulajdonos, egyházunk számára egy diszes aranykönyvet ajándékozott. A templom felavatási beszédet Czike Lajos esperes ur mondotta a jelenésekről irt könyv 22. részének 11. verse alapján. A beszéd tartalma megható, könyekre fakasztó, majd felemelő, vigasztaló és lelkesítő volt, igazi szónoki hévvel előadva. Czibor József neszmélyi lelkész két házaspárt esketett össze, Kecskeméthy Jenő d.-almási lelkész két gyermeket keresztelt, az ünnepélyhez illő alkalmi beszéddel és imával. Ezek után szívből jövő örömmel énekeltük: „E gyülekezeten, mely e helyen telepedett, könyörülj Ur Isten bővitsd rajta kegyelmedet!“. László János. ev. ref. lelkész. Könyvismertetés. Lelki harmat. Elmélkedések és imák az év minden napjára. Irta Szabó Aladár theologiai tanár. Budapest, Hornyánszky Viktor kiadása, 306. 1. Ära 1 írt. Van-e intelligens protestáns ember, a ki a szerző igaz bu/góságát, a vallásos élet és egyházunkhoz való hűség emelésére irányuló laukadatlan lelkesedését ne ismerné? Buzgóságát, melylyel a czél elérésére szolgáló eszközöket előteremteni törekszik, lelkesedését, melylyel tettre ébreszti azokat is, kik eddig édesdeden szuuyadtak ?! Persze, hogy ismeri mindenki! Adná Isten, hogy e szóban forgó munkája után meg ismernék meg az élet ezer bajával küzdő azok a szegény alsóbb rendű egyháztagok is, kikuek csakugyan nagy szükségük volna lelki életük üdesége végett lelki harmatra minden nap. A munka tartamának teljesen megfelel az elébe akasztott ezégtábla: „Lelki harmat“ felirattal. Mivel én nem tudnám szebben kifejteni, mint maga a szerző, hogy mi a munka ezélja: hadd álljon itt az ezzel foglalkozó „Előszó“; t. i. „Nincs kedvesebb tünemény, mint a harmatcsepp a zöld levélen vagy a virág szirmán. Üdít, éltet, ragyog & megmutatja természetes tükrében a nap képét. . . Fáradt lélek, földi gondoktól, bajoktól, kételyektől s az elköve
