Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-11 / 45. szám
Ötödik évfolyam. 45. szám. Pápa, 1884. november 11. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből fi HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM! Az egyetemes gyámintézetről. — Templom felavatási iiunepély Lábatlanon. László János. — Könyvismertetés. Lelki harmat. Elmélkedések és imák az év minden napjára. Irta Szabó Aladár theoL tanár. Olvasó. — Vegyes közlemények. Az egyetemes gyámintézetről. Azon tervezetek között, melyek az egyetemes ev. ref. lelkészi gyámintézetre vonatkozólag a konventi tervezet megjelenése óta napvilágot láttak, kétségtelenül figyelmet érdemel az alsó-szabolcs-hajduvidéki egyházmegye köré-, bői kikerült, az egyházmegyei kisebbség által készített javaslat. Súlyt kölcsönöz e javaslatnak belső tartalmán kivül azon körülmény is, hogy azt alapelveiben a tiszántúli egyházkerület is elfogadta s hogy azok a követelmények, melyeket egy egyetemes gyámintézet irányában a legtöbb egyházmegye, sőt egyházkerület, igy a mienk is, teljesen méltán támasztott, e tervezetben határozott és meglehetős szerencsés kifejezést találnak. De a mi e javaslatot különösen figyelemre méltóvá teszi s a miért azt alább egész terjedelmében közölni e fontos ügy érdekében állónak tartjuk, az a létező gyámintézeteknek is combiuatióba vétele. A Prot. Szemlében e tárgyra vonatkozólag megjelent közlemény rámutat arra a nagy előnyre, mely a partialis intézetek bevonásából származnék s valóban az ügy igaz pártolói csak sajnálhatják, hogy csupán egy egyházmegyéből s onnét is kissé későn adnak lelkésztársaink kifejezést abbeli igen helyes nézetöknek, hogy az egyesítés nélkül a gyámintézeti ügy kedvező megoldást alig nyerhet. A másik, a mi szintén kiváló figyelemre tarthat számot e tervezetben, a pénzkezelésre vonatkozó módozat, mert ez utón nemcsak a kezelési költségek szállanának jelentékenyen alá, hanem a gyámintézeti tőkék is 2°j0-kal magasabb kamattal lennének gyümölcsöztethetők, mint a konventi tervezet szerint. A többiekben, mint a carenz évek leszállítása, kedvezőbb segélyzési módozat megállapítása stb megegyezik e javaslat azon általános óhajjal, mely az eddig általunk ismert egyházmegyei és kerületi véleményekben ez irányban nagy egyértelműséggel nyilvánult. Csupán egy dolog az, a mire nézve észrevételünk lehetne, de csak azután, ha a convent —- eltérve tavaszi határozatától — a partialis intézetek bevonásának elvét elfogadná. Ekkor válnék ugyanis aktuálissá a kérdés, hogy mily mérvű legyen a segélyezés s biztosittassanak-e és mily előnyök azon egyházmegyék lelkészei számára, a melj7ek az egyetemes gyámintézetnek tőkéket adnak át? Megváltjuk e tekintetben a javaslattal nem értünk egyet, azonban ez időszerűit — a jelzett konventi határozatra tekintettel — elégnek tartjuk a részletekbe bocsátkozás helyett eltérő nézetünknek egyszerű jelzését. Maga a munkálat egyébiránt egész terjedelmében a következő: Az alsószabolcs hajduvidéki egyházmegye Debreczenben 1894. szept. 20-án tartott gyűlésén vette tárgyalás alá az egyetemes gyám- és nyugdíj intézetre a ft. konvent áttal készített s véleményezés végett kiadott alapszabály tervezetet. Elfogadta azt általánosságban azzal, hogy a segély egyenlően adassék ki osztályozás nélkül; a 10 év, melyen belől csak végkielégítés adható, szállíttassák le 5 évre ; a lelkészek tagdíja legyen a fizetés 2°/0-a s a bevett tagdíjakat kezeljék az egyházmegyék, bevételeikről s hozzájuk utalt kiadásaikról pontosan számolván. Eléggé fontos változtatások ezek is, mert a tervezetet egész szellemében alakítják át. — De legfontosabb az, hogy az új intézetnek nemcsak a 60 éven felüli lelkészek, de azok sem lesznek kötelezett tagjai, kik saját egyházmegyei gyámintézetüktől a tervezet által kilátásba helyezett 120 irtot, vagy ennél többet remélhetnek. — így csak e mi tiszántúli egyházkerületünkből az 580 lelkész közül több mint %-e nem lenne tagja az új, alakuló egyetemes intézetuek. A nélkül, hogy az egyházmegye ezen határozatát neheztelnék, vagy kifogásolnék, már csak azért is, mert ezen gyűlésünkön a gyűlés tagjai közül sokan azért nem szavaztak sem jobbra, sem balra, mert az ügyet tisztán nem ismerték és azért is, mert reméljük, hogy a ft. konvent, látván az ellentétes véleményeket, nem fogja az új intézményt tűzzel-vassal, minden áron, már 1895. január 1-ső napján életbe léptetni: kötelességünknek ismerjük Milli EUER mim. HIVATALOS KÖZLÖNYE.
