Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-10-28 / 43. szám

675

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

is némi átalakítása. Mert érvényben levő szabályzatunkban a minősítés és a pályázhatási jogosultság sokban hasonlit az előbbi lelkószválasztási szabályzatunkban előirt föltételekhez. Ha tehát ez utóbbi lényeges correkturára szorult ,azt hiszem amannak se válnék ez hátrányára.

Nem tartom teljesen correctnek azt a rendelkezését pl., hogy csupán a tanítás eredménye után megállapított osztályzat számit a minősítésnél. Ez sokszor — és pedig több ideig csupán egy embernek — a körlelkésznek — véleményétől függ. Pedig valljuk meg, hogy az ember gyarló. Azután a mérték sem egy torma. A mi egyik helyen jeles, a másik helyen legfelebb csak jó. stb. Mindenesetre tanítónál az eredmény a fő, de még sem lehet az előbbiek szerint sem az az egyedüli alap. Mint a lelkészeknél, úgy itt is figyelemmel kellene lenni az oklevélre s talán az esetleg lehető, nagyobb fontosságú közhasznú működésre is.

De még ha a tanítás eredményének osztályzata megmaradna is a minősítés alapjául: a szolgálati idő számát — mint a múltban is volt — az új lelkészválasztási szabályzatban foglalt idő szerint kellene megállapítani, a mely szerint például az oklevél megszerzésétől számított öt év után jeles osztályzattal első osztályú tanítóságra engedtetnék meg a pályázás és igy tovább. Hogy a tanítóságra ez is vonzó, a tanításban pedig buzdító erővel bírna, az kétségtelen.

Kihagyandó volna a szabályzat 16. §-a mely úgy szerepel, mint régebbi időből fenmaradt kínai fal. Ama megszorításra, hogy először csak az egyházmegyében hirdetendő meg a pályázat, ma már szükség nincs. Valamint felesleges az is, hogy három pályázónak okvetlenül kell lenni. Mert hiszen, ha a tanítóság jó, úgyis akad több is. Ha pedig gyenge, a próbálgatás hiábavaló. Ha minősített egyetlen pályázó lenne is, a választás megejthető.

Kibővítést kíván a szabályzat 29. §-a, mely azt rendeli, hogy a megválasztott tanító állomásán egy évig lenni köteles. Mert kérdés tárgya lehet, a minthogy volt is már, hogy hát ezen első évben van-e pályázatra jogosultsága?

Természetes, hogy van. Hisz állomását csak szeptemberben foglalhatja el, tehát egy évet úgy is kitölt. Azonban szükséges, hogy ez megírva is legyen, mert hát az emberek az irás előtt mindjárt készek meghajolni. Tehát az a rendelfi76

kezés, hogy egy évig helyén szolgálni köteles, ezzel lenne pótlandó: de ez idő alatt jogosult más egyházba is pályázni, ha a választási költséget megfizeti. Csonka év azonban nem számit.

Ezek azon megjegyzések, melyeket közelebbről ugyan a tanitóválasztási szabályzatra, általában pedig ama nagyon is korszerű thémára a tanitóhiányra nézve elmondani jónak láttam. Lehet, hogy egyben-másban talán tévedek, de hiszen errare humánum est. Czélorn különben is az volt, hogy e nagyon fontos tárgyra felhívjam az érdeklődők figyelmét, azután, ha lehetne, orvosolni kellene a bajt. Vajha el lehetne érni annak teljes megszüntetését is.

Körmend.

Fülöp József.

t

Szemelvény Szent Ágoston coníessióiból.

(Folytatás.)

VII. Fejezet.

Az őt háborgató kérdésekről és azok megoldásáról.

1. Nem ismervén az igazságot, könnyen hajoltam ama balga csalókhoz, a kik, mint hitték, szellemesen intéztek hozzám ilyen kérdéseket: „lionnét származik a roszu. Es hogy midőn Isten testet öltött magára, volt-e haja, körme? vagy igaz emberek közé számíthatjuk-e a sok nejű embereket, a gyilkosokat és a kik élő lényeket áldoztak? mely kérdések engem tudatlanságomban igen megzavartak, s bár jól indultam, mégis letértem a helyes ösvényről, mert akkor még nem tudtam, hogy a rósz a jónak a hiánya. Mit mondjak ezekről, a kiknek látásuk csak a testre terjed ki?

2. Ugyan csak azt sem tudtam, hogy az Isten lélék, a kinek nagysága nem a test óriási voltában áll; és bár végetlennek gondoljátok még kevésbbé lakozik csupán egy bizonyos helyen, mert a végtelenség abból áll, hogy mint szellem az Isten mindenütt jelen van. És igy azt sem értettem, hogy micsoda hasonló mi bennünk Istenhez, hogy mii}' értelemben mondja az irás, hogy Isten képére vagyunk teremtve. Nem tudtam semmit sem azon magasabb igazságról, mely nem a szokás, hanem a mindenható Isten igazságos törvénye szerint Ítél; a melyhez alkalmazkodnak az egyes országok és korok erkölcsei, — mig az * minden helyen és minden időben ugyanaz; és hogy ehhez mérten voltak Ábrahám, Izsák és Jákob, Mózes és Dávid igazak, habár a balga emberek, napjaik erkölcse s arasznyi létük szokása szerint balgatagul Ítélik is meg őket. Miként azon ember, a ki fegyverbe akar öltözni, de az egyes darabok rendeltetését nem ismerve, fejére lábpánczélt és lábaira a sisakot akarja ölteni, panasz kodik a fölött, hogy azok nem jól vannak készítve; vagy mintha midőn némely délutánonként a ke