Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-07 / 40. szám
Ötödik évfolyam. 40. szám. Pápa, 1894. október 7 *-----------------------------ELŐFIZETÉSI DU: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. *---------------------------------Az egyház és iskola köréből A1IÍSTÍL1 HM Hím. HIVATALOS ÉLŐM. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ®•-----------------------------------------------------HIRDETÉSEK DIJA: i hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 80 kr. TARTALOM: Alakítsuk meg a pápai ev. ref. főiskolai irodalmi kört. Szakai Károly. — Bajaink orvoslásának alapfeltétele. Kis József.— A pápai e. megyei hatóság figyelmébe. Gy'óry János.— Könyvismertetés. Diesőfi József, Evangéliomi elmélkedések. Dr. Antal Géza. — Tárcza. De actione (piaestionum perpetuarum Romanorum. Dr. Kapossy Lucián.— Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Árlejtési hirdetmény.. Alakítsuk meg a pápai ev. ref. főiskolai irodalmi kört! Alig van már napjainkban olyan munkakör, olyan intézmény, a melynek mnnkásai, hivatalnokai kisebb-nagyobb körű egyesületté no tömörültek volna össze, hogy aztán vállvetve ápolják az általuk szolgált munkakörnek, intézménynek s Önmaguknak szellemi s anyagi érdekeit Százai sőt ezrei vannak már hazánkban is a különböző köröknek, egyleteknek, a melyeknek legnagyobb része kisebb vagy nagyobb erédménynyel, de mégis csak előmozdítja a közügy és saját érdekeit. S ez a körülmény, a különböző egyesületeknek — úgyszólván — gomba módra való szaporodása, egészen természetes jelenség a mai társadalom viszonyai s követelményei közt. A hol egy ember nem képes a hibát és hiányt felfedezni, ott többen megtalálják azt; a hol az egyes egyén nem tudja megtalálni az orvosságot, ott többen felfedezhetik azt; a hol az egyes ember munkássága számot alig tehet, ott többeknek a munkája impónál s nagy eredményeket szül; a hol az egyes munkás hasztalan emlegeti bajait s jobbítást érdemlő helyzetét, ott többeknek kérő szózatát meghallgatják s nagyobb figyelemben részesítik. line, ezek azok az indokok nagyjából elsorolva, a melyek a mai kultur államokban általában felvirágoztatták az egyesületi életet. Az egyesületi élet fontosságát felismerték már a társadalomnak kevésbbé képzett munkásai is, s a jelzett okoknál fogva tényleg megvan az ő körükben is a jelentősége s hasznos g}7ümölcse az egyesületi életnek. De ha a társadalom kisebb képzettségű tagjai körében indokolt és szükséges a tömörülés, mennyivel inkább üdvös lehet ez a képzett, magasabb tanulmányokat is végzett hivatalnokok között, a kik hivatalnoki teendőik mellett hivatva vannak tanulmányaiknál s tehetségüknél fogva irodalmi téren való munkásságra is a nemzeti kultúra, a nemzet szellemi nívójának emelése érdekéhen. A tudomány elsajátítása s fejlesztése, ismeretek gyűjtése s terjesztése senkinek sem lehet többé privilégiuma; — azokon a szerencsétlen állapotokon — bála Istennek — már régen túl vagyunk, a melyek között a lelket felvilágosító ismeretek szerzése s terjesztése csak kiváltságosaknak volt osztályrésze. De tagadhatatlan mindamellett is, hogy a társadalom egy-egy osztálya, a hivatalnokok egy-egy csoportja nagyobb mértékben van hivatva ma is, már foglalkozási körénél, végzett tanulmányainál fogva, az elméleti, az irodalmi munkálkodásra, mint a többi. A szellemi munkások egyik osztályától ma is többet vár a nemzet, az egyház, a társadalom az irodalmi munkásság terén, mint a másiktól. S azt hiszem, hogy a tanárok, papok, tanítók képezik a nemzet és egyház szellemi munkásainak azon osztályait, a melyektől a haza és egyház joggal várhatja meg első sorban az irodalmi munkásságot, a tudományok fejlesztését s az ismeretek terjesztését. A tanárok mindenek előtt azok, a kik a nemzeti kultúrának hivatott megalkotói, fentar-40
