Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-30 / 39. szám
613 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 614 mot. öleit a hitbuzgóság sok helyütt kihalóban léte folytán vérszegénynyé lett egyházunk teste, mesterséges úton akarjuk erősíteni: szedjük a vasat. Ez eddig természeti kényszerűség. Ép azért nem csudálható, ha a sánták, a bénák, lábra óhajtva állani, nagy tömegekben keresik a gyógyulást, kérik az erősítő gyógyszert. Élni akarnak. És csak fáj, ha pusztuló egyházaink, nyomorgó lelkészeinknek csak apró, épen csak az éhen hálástól, attól is csak rövid ideig mentő adagokban adhatunk, s tanítóinkat is az első sorban bizonysai nem egyházaink érdekeit tekintő állam gondjaira kell hagynunk. De az már baj, hogy, — mint a tótnak is csak akkor fájdult meg gyomra, midőn a patika ezukrát meglátta-; a mediczina látására egészségesek is esnek betegségi rohamokba, s kezeiket, melyekkel előbb pénzes tárczáikat szorongatták, segélyért nyújtják ki. De még nagyobb baj, s komoly tünete valódi nagy betegségnek, hogy elutasittatásuk esetén nem szállanak magukba, de ismét kinyújtják kezeiket, mert hát . . . gutta cavat lap dem“. Már tünetében komolya baj, mert a tűrhető an)agi helyzetben segélykérést nemismerő ev. ref. protestáns öntudat pusztulását mutatja, pedig ez volt eddig, nehéz körülmények között, kiválóképpen vezérállásban levő férfiúinknál, egyházunk egyik védő bástyája. Komolyabbá lessz azonban hatásában, mert végre is czélt érvén az önérdekét minden más fölé helyező ily eljárás, megingatja a másik fentartó oszlopot ; az áldozat hozatalban való öuzgóság lanyhul el, s talán aluszik ki az egyházat, s isko lát fentartó köztagokuál, midőn látják, hogy rossz viszonyok között fontos érdekektől elvont filléreik, részben, ily czélra is fordittatnak; s veszt a kormányozó testületek tekintélye, mint a melyek, azon egy ügyben, két egymással ellenkező végzés hozásával, úgy tűnhetnek fel, hogy nem kellő meggondoltsággal járnak el minden munkálkodásukban. Kent akarhatja egyháza javát szivén viselő ember, hogy e betegség csak kis körben is pusztítson, még kevésbbé, hogy a járvány jellegét öltse magára. Az első esetnél meg kell az ellen tenni az óvó lépéseket. Azoknak figyelmét, kik akár magasabb légkörben élve, ; kár tekintetüket nagy czélokra függesztve, szemeikkel ni m nézik a földön történő dolgokat, felkérem arra, hogy jövendőben előfordulható esetben vizsgálják a földet is, s ne engedjék, hogy a „gutta cavat lapidem“ alapján működés gondtalan úri életet biztosíthasson azou vasporral, melyuek valóban vértelen élet fentartása, nagy nemesebb közczél elérésére segélyül lenni volna rendeltetése.*) Bürüs, 1894. szept 17. Peti Lőexncz. *) Kiadtuk e czikket, mert szerzője határozottan ragaszkodott kiadatásához ; de kijelentjük, hogy vele nem értünk egyet. Nem pedig azért, mert a kiinduló pontul fölvett esetre nézve nagy tévedésben van. Itt ugyanis annak az elvnek érvényesitése volt az irányadó, hogy »quod uni justum, alteri aequum.« Es ez nagyon rendén van igy. Egy erkölcsi testület kétféle mértékkel nem mérhet. Ez az igazság. Szerkesztő. A főiskolai igazgatótanács jelentése a fögymnásium építkezése ügyében. Főtiszteletii egyházkerületi közgyűlés! Vonatkozással az 1894. április 3-íki egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvének 30-ik pontjában foglalt határozatokra, van szerencsénk a főtiszteletü egyházkeriileti közgyűlésnek az építkezési bizottság 1894. április 15-én és május 29-én kelt jegyzőkönyvének, nem különben a főiskolai igazgató tanács 1894. julius 2-án és következő napjain, továbbá 1894. szeptember 8-án és 9 én tartott ülése jegyzőkönyveinek bemutatása mellett, melyek az ügy egész folyamáról részletesebb felvilágosítást nyújtanak, az építkezési ügy állásáról a főiskolai igazgató tanács részéről a kövezkezőkben jelentést tenni. 1. A tervezetet a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés meghagyásához képest a nagyméltóságu vallás és közoktatásügyi ministeriumnak bemutattuk. A nagyméltóságu vallás és közoktatásügyminister ur a tervezetet megvizsgáltatván, 17054/1894. sz. alatt leiratot intézett a méltóságos főtiszteletü püspök úrhoz. — Ezen leirat egész terjedelmében az építkezési bizottság 1894. május 29-diki jegyzőkönyvének első pontjában foglaltatik. Ezen leiratból különösen két lényeges pontot emelünk ki: az egyik az, mely szerint a földszint és az első emeleten tervezett és vas tartók közé közbetolt csapos gerendamennyezet helyett vas tartók közötti téglaboltozat alkalmazása kívántatik. Az építkezési bizottság behatóan megtárgyalván ezen kérdést, azon megállapodásra jutott, hogy ugyan a csapos gerendamennyezet is minden előszámitás szerint is hosszú időre megtenné a szolgálatot, minthogy azonban hosszabb idő leteltével a csapos gerendák mégis valószínűleg kicseréleudők lennének, czélszertibb, ha mindjárt több költséggel is, oly mennyezetet alkalmazni, a mely szerkezeténél fogva a megújítást kizárja. A másik lényeges kívánsága a nagyméltóságu vallás- és közoktatásiigyminíster uruak a falak vastagitására vonatkozott, a menynyiben a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügymiuister ur megjegyezte, hogy az utczaí főfalakat a második emeleten tervezett 48 cm. vastagságban gyengéknek találja. Az építkezési bizottság figyelembe véve, miszerint itten nyilvános épületről van szó s ennélfogva a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyminister ur figyelmeztetése után sem szilárdítani a falazatot oly felelősséggel járna, melyet a bizottság magára uem vehet, elhatározta, hogy az utczai főfalak vastagsága, mely eredetileg a földszinten és első emeleten 64 cm.-el, a második emeleten pedig 48 cm.-el vétetett fel, a földszinten 80 cm.-re, az első és második emeleten pedig 64 cm-re erősitessék meg. Balázs Ernő művezető építész ur felhívás folytán az ezen két lényegesebb kívánalomból folyó több költséget kiszámította; ezen több költség az általa bemutatott részleges számítás szerint 2764 forint 53 krajczárt tesz. — Az építkezési bizottság jegyzőkönyvének tanúsága szerint egyebekben is alkalmazkodott a nagyméltóságu minister ur kívánságaihoz, minthogy azonban ezen kívánságok teljesítése költség többlettel alig jár, ezek elő-
