Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-30 / 39. szám
Ötödik évfolya m. 19. szám. Pápa, 1884, szeptember 3 0 ELŐFIZETÉSI DU: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. As egyház és iskola köréből mMu sím mim. Hím» közlönye *---------------------* HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. X----------------------V-« MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 3» TARTALOM: Díj levelek és naturáliák. Rácz István. — „Gutta cavat lapidem." Peti Lőrincz. — A főiskolai igazgatótanács jelentése a főgymnasium építkezése ügyében. — Tár ez a. De actione quaestionum perpetuarum Romanorum. Dv. Kapossy Lucián. — Vegyes közlemények. — Hirdetmény. Díjlevelek és naturáliák. (Folytatás.) Eddig a naturáliák megváltására nemcsak nem törekedtünk, sőt azt hivatalból elleneztük. Több eset volt már arra, hogy egy-egy gyülekezetben az egyházi hivatalnokok és a nép között szép egyetértés jött létre a naturáliák megváltására nézve, — kézzelfogható volt, hogy a megváltásból a lelkészi és tanítói javadalomra csak előny származhatik, ... s az egyházi hatóság kimondta, hogy ezeket örök időkre megváltani nem lehet, hanem az egyházi hivatalnok a maga idejére kiegyezhetik a gyülekezettel. — Pedig van-o elfogadható ok arra nézve, hogy mi a társadalom folyton fejlődó életkövetelményeinek mereven ellene szegezzük magunkat s a per eminentiam szellemiekkel foglalkozó lelkész és tanító részére tartogassuk a jövő számára a régi javadalmakat, mint a hajdani Egyptom bebalzsamozott múmiáit? Természetesen, nem úgy értem e műveletet, hogy minden áron, esetleg értéken alul is dobáljuk el magunktól azokat a czikkeket, melyeket az ősök jó indulatu s még az aprólékosságokra is kiterjedő figyelme adott papjának, tanítójának. Itt a körültekintés, az óvatosság szükséges, az elhamarkodás bűn. Hanem úgy értem, hogy azokat az aprólékos járulékokat, melyek az egyházi hivatalnokoknak nem okvetlenül szükségesek, a melyek sok esetben értéktelenül elkallódnak, a melyeknek beszedése és beszolgáltatása aránytalan fáradtsággal és idő veszteséggel jár, de a melyek mégis értéket képviselnek, ezek mindenütt, a főbb termények pedig ott, a hol erre a hiy$knél mód és hajlandóság mutatkozik, váltassanak ineg •készpénzben. .'A jelenlegi viszonyok mintegy ujj mutatással figyelmeztetnek bennünket erre. Tapasztaltam, hogy legközelebb 350 frt készpénz fizetésre vállalkozott tanító, mig ellenben 400 frtos — terményekből álló s pedig helyesen értékelt — fizetésre hiába hirdettetett ki a pályázat. — Tapasztaltam, hogy az újabban felállított iskoláknál, a mai keletű dijlevelekben —-. legtöbb esetben — nem szerepel más, mint készpénz, föld, tandij és stóla. A mai embernek nem jut eszébe, hogy tanítójának húst, faggyút, káposztát is adjon s az egyházi hatóság se látja szükségesnek, hogy ezekkel pótoltassák a dijlevél. Ebből azt a tanulságot merítettem, hogy a ki a korral lépést tart, az előre halad, a ki pedig a régiek védelmezése mellett veri mellét, az egy-egy elvet megmenthet ugyan, de ezáltal a cultura s közvetve az anyaszentegyház húzza a rövidebbet. Ma lehet valaki jó pap, jó tanító a nélkül, hogy egyúttal jó gazda is legyen s ma már az academica promotió-k, zsíros rectoriák és egyebek eltörlése után vajmi kevés, sőt talán egy ifjú sincs olyan, a ki káplánkodása vagy segédtanitóskodása után tökét vagy gazdasági instrukeziót vigyen a parochiába. Számos indok szólna még a dijlevelek ren-89 I
