Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-16 / 37. szám

587

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

588

hét, megkísérelhetjük annak keresését, s akkor áron eredményre jutunk, hogy ez az első ref. iskola a város piacán állott, a hol állott a templom is. tornyával keletnek nézve. Ugyanis midőn a földesurral együtt az egész város, mint fentebb előadtuk, a református hitre tért, a katli. egyház javai, templom, iskola és papház, melyek pedig kezdet óta a piaczon állottak, mint máshol, úgy itt is a ref. egyház javaivá lettek. Kitűnik ez az 3660 ík évnek alább elmondandó történetéből, a midőn e javaknak a kaih. hívek által visszavétetéseért semmi kárpótlást nem igényel hetet t a ref. lakosság. Enyingi Török Bálintnak, az ő fiainak s a protestáns Nyáriaknak földes urasága idején még e javakban ültek benne a reformátusok. Ezen az áttérés idején szerzett javakból való kiforgatását őseinknek egy századon át a viszonyok, nevezetesen a török terjeszkedésétől való félelem és együttes védekezés megakadályozták.

így vivott Pápa is a XVI. század folyamán két iz* ben élethalálharczot a török ellen az 1543 és 1555-ik években, s kegyelettel őrzi nevét az említett évekből törtörténelmünk Enyingi Török Bálint tisztjének, Martonfalvay Imre deáknak, ki e várost a polgársággal, kezdetleges erődítései daczára. mindkét alkalommal megvédelmezte. Azonban az 1594-ik évben mégis török kézre került e város s három évig a török volt benne a földesur, a mely körülmény azonban mint honunkban más helyeken, úgy nálunk is a reformátusok állapotán és igy úkólánk állapotán is mit sem változtatott. Egy százada folyt le ezen első helyén a pápai ref. főiskola életének, s mivel e város végvár Amit, falai között a vallási viszály ismeretlen maradt. Odakünn dúlt és közben közben hazánkba is átcsapott a 30 éves vallásháború, azonban a pápaiak csak híréből ismerték e viszályt. Bethlen Gábor hadait 1620-ban befogadja városunk, azután mikor odakünn minden elcsendesült, akkor kezdődött meg Pápán az üldöztetés kora, a mely időponttal a pápai ref. főiskola történetének második korszakához érkezünk.

II.

Főiskolánk életének második korszaka a szenvedések százada. Üldöztetéssel kezdődik az 1660 ik évben, s a ref. egyháznak, s vele az iskolának a városból kifizetésével s 30 éves száműzetése végeztével ér véget az 1783- ik évben. Midőn I. Leopold ült hazánk trónján, az egész országban hatalmas erővel folyt az elleni eformatio munkája. így történt ez városunkban is, az 166o-ik évben „az iskola s a professori házak, a temető és az ekklé/sia két malmai, melyek mind e mai napig pap és mester malomnak hivatnak, mivel eleitől fogva a református papok és iskolatanitók fizettettek abból, — írja Tóth Ferencz — devecseri katonaság segítségével és földesúri hatalommal elvétetvén, az akkor itt lakott katholikusoknak általadattak. A templom elvétele alkalmával történt, hogy a református deákok közül némelyek a toronyba felmentek, a kik közül egyet, Vratarits nevű devecseri hadnagy a toronyból levetett. Ugyanekkor és az ezen történetet megelőző hónapokban, észrevevén némely még némes embereknek is sanyargattatásokból az elkövetkező veszedelmet, több mint 600 református mesterember és katona Pápát ideliagyta.

Nem lévén sehol nyoma annak, hogy ezen elvett javakén a pápai reformátusok valaha kárpótlást követeltek volna, e kön'ilményből azt következtetjük, hogy ők ez ideig eredetileg kath. egy házi javakban ültek városunkban, a mely körülményt annak idején az egész városnak íeformátus hitre térése teljesen megmagyarázza. Mivel azonban ekkor a város piaczárói kiszorultak, s attól messze távozni még sem akartak, a píacz tőszomszédságában épült toronynyal új templomjuk. Az említett iskolában volt egy nagy auditórium, togatus deákoknak való öt tágas szoba, a tanuló ifjaknak hét classisai, vagyis tanuló különös szobái, egy közönséges könyvesház, a professornak egy szobája, konyhája, és a felső emeletben egy muse um a, kántornak is egy különös szobája. Az iskolaudvar közepén volt egy szederfa, mely utóbb az iskola pecsétjébe is felvétetett, mint ezeket Tóth F. idézett munkájában olvashatjuk.

Ezen iskolában tanítás idejére esik a pápai református híveknek erős gyanúba fogása és val'atása Vesselényi összeesküvésében való részességükért az 1666 ik évben, és innen jutott gályarabságra az iskola vértanuja Kocsi Csergő Bálint 1674-ben. Ez iskolában tanitás idejére esik városunknak 1683 ban egy hónapig ismét török kézre jutása, s ezen iskola esett áldozatul Heister boszujának 1707-ben II. Eákóczz Ferencz felkelése idején. Nevezetesen Pápa e mozgalomban Rákóczy dunántúli seregének volt főhadiszállása, s városunk egy szívvel lélekkel a felkelőkkel tartott, még a pápai franciskánusokat is „kurucz barátoknak“ nevezték ez időben ; a város polgárai tehát számosán Rákóczy hadaihoz csatlakoztak, azonban kuruczoskodá'sukért keserűen meglakoltak. 1707 aug. 14-én gr. Pálfy tábornok egész Pápát felperzseltette a királyi hadakkal, úgyhogy Tailián Sándor és Botkáné házán kiviil épen a városban más ház nem maradt.

(Folyt, köv.)

Egyházkerületünk közgyűlése.

Nem hiába, hogy mi kálomisták igazi tős-gyökeres magyaroknak tartjuk magunkat. Még ha elakarnánk is ezt tagadni, tetteink czáfolnának meg. Bizonysága ennek az, hogy még közgyűléseinket is, ha lehető, a legalkotmányosabb actussal: választással kezdjük. No ebből most nekünk szépen kijutott. No de a választásokról tudom, más helyen lészen emlékezés, tehát a szerkesztői szives bizalomnak megfelelendő, én másról mondok el egyet-mást.

Az alapkő letételének magasztos és lélekemelő ünnepélye után, melyet szeretett püspökünk apostoli lelkesültséggel előadott gyönyörű beszéde tesz minden jelen voltra nézve örökké emlékezetessé, még pár függőben maradt választás eredményét hirdette ki az elnökség s azonnal kezdetét vette a rendes tárgyalás, melyet Molnár Béla nyitott meg a számvevői jelentések ismertetésével.