Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-16 / 37. szám

585

DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP.

586

bűnösök! ti feljöttetek ide, és meglehet rátaláltatok Idvezitőtökre. Es mégis megtörténhetik, hogy kimenve innét beszélni kezdetek valamelyik keresztyén társatokkal s ő nem örömest beszélget veletek. Én nem csodálom, hogy tartózkodó veletek szemben, mert ti önnönmagatoktól nem vagytok oly különösen kedves egyének, hogy beszédbe elegyedjenek veletek. Ha azonban részesültök atyátok sok csókjában, nem bánjátok, ha bátyátok egy kissé durva is irántatok. Történetesen .hallottam, hogy egy ember, a ki egyházunkba lépendő vala, így szólt: Meglátogattam a véneket (elders) s egyikük nagyon goromba volt hozzám. Nem megyek hozzájuk többé! Mily ostoba az ilyen ember! Nem kötelességük-e azoknak, hogy egy kissé szigorúak legyenek veletek szemben, hogy meg ne csaljátok magatokat és tévedésben ne legyetek igaz állapototok felől? Ali szivünkből kívánunk titeket Kristushoz vezérelni, s ha félő. hogy nem tértetek meg istenhez egészen büubánatnak és hitnek általa, ne mondanánk azt meg néktek, ilyen derék embereknek? De én fölteszem rólatok, hogy egészen Istenhez tértetek és tévedett a ti testvéretek; jertek s vegyétek atyátok csókját és ne törődjetek átjutok fiával. Ha talán emléketekbe idézné, hogyan pazaroltátok el élelmeteket, kelleténél setétebb képet rajzolván elétek: csakis atyátok csókjai feledtetik atyátokfia megrovásait. Ha azt gondoljátok, hogy a hívők mindnyájan szeretetne méltóak és mindegyikük kész segíteni rajtatok — nagy tévedésben vagytok. Az imént keresztyénekké lettek gyakran elrettennek, ha olyan egyénre akadnak, ki reményeiben való többszörös csalódása vág}’ veleszületett óvatos jelleme vagy talán a lelki élet hiánya miatt hidegen fogadja azokat, kikre az atya nagy szerelmet pazarolt. Ha ti is igy jártatok, ne törődjetek haraggal telt éltes atyátokfiával; kaptok atyátoktól egy másik csókot. Talán azért Íratott meg ekkép: „Es megcsókolgatá“, meit a tékozlóval bátyja, mikor közelgett felé, oly hidegen bánt és oly dühösen visszautasította a lakomában való részvételt.

Uram adj akaratot sok remegő léleknek, hogy hozzád jöjjön! Végy sok biiuöst a te áldott lábaidhoz, a mikor még távol vaunak tőled, fuss, hogy találkozz vélek, essél az ő nyakukba, adj nékik sok szerelmes csókokat s töltsd be őket mennyei gyönyörök teljességével a Jézus Krisztusért. Amen.

A pápai ev. reí. főiskola történetének vázlata.

— Irta Kis Ernő. —

Az emberi mivelődés terjedésének legvilágosabban beszélő tanúságai az iskolák, hol a vallásnak, a tudományoknak s a honszeretetnek oltárai állanak, hol „a jövő nemzedék felfelé tekinteni, nemes célokért lekesülni, értök fáradni, nekik áldozni tanul.“

Régi, még a reformatio idejébe visszanyúló tanintézete a magyarországi reformátusoknak a pápai ev. ref. főiskola, a mely eredetét az 1531-ik évből veszi, a midőn

Enyingi Török Bálint volt Pápa földesura. E főiskola történetének vázlatát adják elő az alábbi sorok, s hogy az iskola viszontagságos életét jobban megérthessük, némi adatokat, a mennyi a viszonyok megértésére szükséges, a város történetéből is, melynek kebelében iskolánk keletkezett, elmondunk.

Pápa városa Szt. István királyunk korából veszi eredetét, a midőn Gizella királynéval sok német lovag, köztük a németeknél napjainkig is virágzó Popo grófi család, egy sarja is hazánkba költözött, ki jutalmul a királytól jószágot nyervén, azon letelepült, s ezen első tulajdonosától vette városunk eredetét, s nevéről nyerte nevét. így a történelem, — de a monda szebben adja elő Pápa eredetét. E szerint Szt. István királyunk e helyen találkozott a Rómából visszatért, számára koronát hozó Asztrik apáttal, s a korona láttára a király „Ecce Papa misit mihi coronam“ kiáltott fel, s tisztelete jeléül a helyet a pápa nevéről nevezte el.

Bármint álljon a dolog, az első történelmi adat városunkról I. Endre királyunk idejébe vezet vissza, midőn

III. Henrik hadai 1051-ben hazánkba jöttek, Pápán keresztül vették utjokat Győr felé, Írja a hazai történelem. Ezután Zsigmond király korában lép ismét a történelem színpadára városunk, ki itt adta ki 1402-ben okt. 27-éa siklósi fogságából kiszabadulása után általános amnestiát biztositó levelét, kedvelt hívének Garay Miklós nádornak birtokán. Zsigmond király korától már lépésről lépésre kísérhetjük Pápa történetét, s valamint Albert király, úgy utódai is biztosítják a már különböző kiváltságokat nyert város jogait. I. Mátyás korában az általa kedvelt Szapolyai családot találjuk Pápa birtokában, s könnyű megérteni a kapcsot, hogy a Szapolyaiak kezéről Török Bálintnak kezére jut Pápa. Ezen körülmény nyel főiskolánk keletkezéséhez értünk.

Enyingi Török Bálint alatt, kinek neje is a prot. Pempfiinger Márk gróf leánya volt, az egész város új földesura vallására, a ref. vallásra tért. A prot. egyháztörténelmi Íróknak, s Tóth Ferencznek „a pápai ref. ekkl. históriája“ czimü müvein kívül mutatja ezt azon napjainkig megőrzött meghívó levél, a melylyel „az egész város akaratjából“ a város főbírája az egész tanácscsal és az esküdtekkel együtt hívják meg 1612 ben Kanizsai Pálfy Jánost második lelkészül. Magának a pápai ref. főisk. keletkezését az 1531-ik évre kell tennünk, s midőn ezt teszsziik, nem a hagyomány ingatag alapján indulunk el, hanem főiskolánk könyvtarában őrziink két régi kis harangot, a melyek felirata ezt mondja : „Scholae reformat»« Papensis 1531.“ Ezek a harangok az iskola viszontagságai közbeu szenvedett sérüléseik folytán bár némaságra vannak kárhoztatva, mégis hangosan beszélnek a mellett, hogy 1531-ben Pápán a reformátusoknak iskolájuk volt.

Kevéssel ezután az Írott emlékek is megszólalnak, s az 1585-ik évtől kezdve összeállíthatjuk már az iskola, tanárainak névsorát is.

Mig az iskola keletkezésének idejére nézve az adatok eligazítanak, ez iskola helyére nézve útbaigazítást nem találunk, azonban ha a viszonyokból következtetnünk le-