Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-16 / 37. szám
81 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 582 alkalmazása által csarnokokat emelnek a tudománynak és erkölcsiségnek, magasra emelik a haladás lobogóját, tiszta fénynyel ragyogtatják a felvilágosodásnak fáklyáját s megismertetik az igazságot, melynek megismertetése által lehetnek úgy az egyesek, mint a nemzetek szabadokká. Ev. ref. egyházunk ez irányban századokon át híven teljesítette azt a kötelességet, melynek lerovásával úgy önmagának, mint a hazának tartozott. A mint a reformáció hajnalán hitsorsosaínkból hitközségek alakultak, ezek első és főteendőjöknek tartották az elemi iskolák felállítását, jő tanerővel ellátását s ezekben nemcsak a valláserkölcsi, hanem az életben nélkülözhetetlen reáltudományoknak is tanítását. Ez által emelték ki a népet a tudatlanság mélységéből s emelték nemzetünk szellemi niveauját, Egyes tehetősebb hitrokonaink, sőt közös erő vei magok a hitközségek is felsőbb iskolákat (gimnáziumok, líceumok, tanító- és lelkészképezdék. jogakadémiák) állítottak. Jellemző, hogy a felsőbb iskolákat csaknem kivétel nélkül a nemzetiségi határszéleken állították föl s tisztán hazafias indokból azért, hogy legyenek ez iskolák nemcsak a felvilágosodásnak és szabadságnak főhelyei, hanem egyúttal a magyar nemzetiségnek is védvárai és terjesztői. így állította a hazafias és dúsgazdag enyingi Török Bálint csakhamar a mohácsi vész után a pápai és debreceni főiskolát. Erdélynek legnagyobb fejedelme, a lángeszű, törhetlen erélyű, avallási s politikai szabadságot és magyar nemzetiséget hazafias karral védelmezett Bethlen Gábor Gyulafehérváron ev. reformált magyar egyetem alapjait készült lerakni s annak létesítését csak is kora halála akadályozta meg, de az általa tett fejedelmi alapítványokból áll fenn ma is a nagyenyedi főiskola. S.Patakon a Lorántffiak, Rákócziak hítbuzgósága, haza- és szabadságszeretete s nagymérvű áldozatkészsége teremte az ott most is virágzó s áldásosán működő főiskolát, melynek tanárai nem csak a növelés, nem csak a tanitás, hanem a tudományos irodalom terén is elismerést érdemlő s áldóan ható munkásságot fejtenek ki. A pápai főiskola —melynek egyik alkatrésze, a gimnázium, ezen most épülő tudomány-csarnokban lesz elhelyezve — sok viszontagságon ment át, de a viszontagságok terhe alatt nem csak meg nem törött, hanem inkább mint a pálma nőtt és erősbödött. Keletkezése a mohácsi vész utáni ötödik évre tehető. Adatok hiányában az évet biztosau meghatározni nem lehet, de azt, hogy 153l-ik évben már fennállott, bizonyítja az azon korból megmaradott s a főiskolai könyvtárban őrzött két harangnak a fölirata: „Scholae refoim. Papensis. 1531.“ — Ez az első iskola 1660-ik évig virágzott, a mikor Pápának új földesura azt elfoglalta s helyette hitsorsosaink erejüket túlszárnyaló áldozatkészséggel, önerejüknek megfeszitésével felépítették a második iskolát. Azonban kezdetét vette a protestánsok országos üldöztetése, e főiskola igazgató tanára Kocsi Csergő Bálint és a pápai egyház akkori lelkésze Sélyey István Pozsonyba idéztettek , bebörtönöztettek, gályarabságra eladattak és e gályarabságból Rujter hollandi admirál által sok szenvedések férfiasán és törhetlen hittel kiállása után szabadittattak ki. Ezen máso- ! 1 dik iskolát egy századig sem bírhatták, mert a dunántúli ev. ref. egyházak nagy befolyású védelmezőjének, Kenessey Istvánnak és nejének Szondy Snsánnának halála után a földesur és Biró Mártou veszprémi püspök karhatalommal elfoglalták (1752. márc. 12), a tanárokat és tanulókat Pápáról elűzték s az eliizöttek a református vallási! közbirtokosok között Tevelen találtak menhelyet. Másodszor is kialudt hát Pápán a Török Bálint és később a hívek áldozatkészségével gyújtott világosság, mely áldó hatását közvetlen ugyan Pápával és vidékével, de közvetve az egész nemzettel érezteté, s melynek kialvása fájó érzéssel töltötte el hitsorsosainkat úgy is mint protestánsokat, úgy is mint magyarokat. A türelmi parancsnak a felvilágosodott lelkű II. József által lett kiadása után ismét megindult a főiskolának Pápán leendő visszaállítására irányzott mozgalom ; lelkes egyháztagok buzdító felhívásokat küldtek szét az egyházkerületbe, adakozásra hívták fel az egyházukat és hazájukat hiven szerető honpolgárokat s mikor a mozgalom vezetését Márton István, a főiskolának nagynevű tanára vette kezébe, a ki tanított? tudományos müveket irt, lelkesített leveleivel, a szünidők alatt széjjeljárva élőszóval, akkor az eredménynek nem lehetett elmaradni s fölépült a harmadik főiskolai épület, tisztán az ev. reformátusok áldozatkészségéből s a kerület összes egyházaiból összegyűlt fillérekből. Ez az épület 0 Collegium név alatt fennáll ma is és a gimnázium öt osztálya is abban van elhelyezve. Tévéiről Pápára 1785-ik évben költöztek vissza a tanulók, a Collegium második emelete azonban csak 1793-ik évben építtetett föl. Az érdem oroszlánrésze Márton Istváné, őt illeti fáradozásáért az elismerés koszorúja. Az egyházkerület a tanítóképezdét is felállítván, elhatározta az újiskolai épületnek felemelését s a negyedik iskola építése az 1856-ik évben fejeztetett be. De most az ujiskolaépületben a gimnázium csak részben volt elhelyezhető, az alsó négy osztály az ó iskolai épületben maradt s mert sem nevelési, sem felíigyelhetési szempontból nem helyeselhető az, bogy a középtanoda két s egymáshoz nem is közellevő épületben legyen, megindult az üdvös mozgalom, a törvény és a kor követelményeinek megfelelő középtanodai uj épület fölépítésére. Mint a 40-es években úgy most is versenyezett Komárom Pápával a kerületi főiskolának elnyerhetéseért. A küzdelemben Pápa nyert, de győző és legyőzött nincs és Komárom csakis örül annak, ha versenye által a főiskola erőinek fokozására közreműködhetett. Az új építkezés költségei fedezésére Veszprém városának lelkes közönsége 20.000 forintot, Pápa városa (régi alapítványának is beszámításával) 30,000 ftot, s a magas kormány előterjesztésére az ország törvényhozása 80,000 frtot szavazott meg s a pápai ev. ref. egyházmegye 5000 írttal járult az építkezés költségei, fedezéséhez. Gróf Esterházy Móricz úr ő Méltósága a Fehérló vendéglőnek jutányos áron átengedésével segítette a tudomány ez új csarnokának fölépithetését. Több buzgó egyháztag, valláskölöubség nélkül sok jó hazafi, ki a nemzeti kultúrának nagy fontosságát s horderejét ismeri, örömmel tették 37 *
