Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-16 / 37. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 580 désre, a mely alkotások által egyeseknek, s nemzetünknek boldogulását, elöremenetelét eszközölhetjük. Ily alkotás ez az uj középtanodai épület, melynek alapkövét most tesszük le, s melynek fölemelhetésén valláskülönbség nélkül kozák meg a haza hű fiai áldozataikat, mert tudták, érezték, hogy közkíucse le end ez iskola a magyar nemzetnek, nem falaival, nem külszerkezetével, hanem azon szellem által, mely innen áldólag fog a magyar nemzetre kiáradni. Tudták, érezték, hog}r ez a főiskola, mely Petőfit és Jókait növelte a nemzetnek, jövőben is fog növelni oly alkotó erővel megáldott s lélekben erős férfiakat, kiknek fényes tehetségei túl fogt ak ragyogni a haza határain s a külföld elismerése által koszoruzottan fognak visszasugárzani a magyar hazára. — Tudták, érezték , hogy nemzetünk szellemi ereje fejlesztésének uj tényezője leend ez az iskola, a melynek áldásában vallás és nemzetiségi különbség nélkül részesülhetnek mindazok, a kik itt keresik és fel is találják, meg is szerezhetik a tudomány kincsét, melyekkel — mint méh a mézzel — megrakodottan, léphetnek ki az életbe s értékesíthetik önmaguk, a haza, az egyház javára. A tudomány, melynek áldásaiban az iskola részeltet, erő és hatalom, az egyedül biztos és kőszikla-szilárd alap, a melyen az egyesek jólétének, a nemzetek nagyságának dicső épülete felemelhető. Az egyes embereknek súlyát a közélet terén képzettségük mérlegén mérik meg. Ismeret gazdagságuk az a lépcsőzet, melyen fokról-fokra emelkedhetnek. Még az anyagi jóllétet is tudományos képzettségükkel szerezhetik meg és tarthatják fen. A világ szerinti javak sok esetlegességnek vannak kitéve, melyek azokat megsemmisíthetik. De a tudomány kincsei semmi esetlegességnek nincsenek alávetve, azokat semmiféle hatalom el nem veheti. A valódi bölcs, mint a hajótörés után összes kincseit elvesztett Simonides, — az életnek azon nagy hajótörésében, mely vagyonát tönkre teszi. -megőrzi lelke nyugalmát s fölemelt fővel mondja: nem vesztettem el semmit, mert minden kincsemet magammal hordozom. Igenis, magával hordozza a tudománynak azon kincseit, melyekkel az elveszett világi javakat vissza lehet szereznie. Kétszeresen áll ez korunkban, mikor a rendi válaszfalak leomolván, többé nem a születés, hanem az érdem nyit utat mindenki előtt az előmehetéshez. Tapasztalásból tudjuk, hogy nem a fényes születés, hanem a felsőbb iskolákban tudományosan kiképezett fényes te-» hetség az, mely a társadalom alsóbb osztályaiban születetteket is fölemelheti az ország legfőbb méltóságainak magas polczára. Nemzetek is csak akkor lehetnek nagyok, dicsők s hatalmasok, fenmaradásuk is csak az által van biztosítva, akaratukkal csak akkor vethetnek döntő sul3’t a világtörténeti események mérlegébe, ha szellemi és anyagi erejűket párhuzamosan fejlesztik; ha a nemzetek nagy és nemes versenyében közjót munkálva küzdenek az elsőség diadalbabérainak elnyerhetéseért. Mint az egyeseknek, úgy a nemzeteknek sincs örök élete, ezek is el vénülnek. S a mely nemzet nem halad előre a haladó korral, a nemzetek nagy versenyében hátramarad, nem fejtheti ki parlagon hagyott lelkének erőit, s igy nem járhat elő a haladás lobogójával, a felvilágosodás fáklyájával, nem működhetik közre az emberiség javára, az a nemzet elvénül, annak halnia kell épen úgy, mint halni kell az egyes embernek, kinek testi és lelki erői már megtörtek, a ki csak terhe környezetének és a társadalomnak; de a kire magára nézve is teher már az élet s épen ezért kiván elköltözni és Krisztushoz menni, a mi mindennél jobb. — Hogy a nemzetek is megvénülnek, azt hatalmas nemzetek története igazolja. A világ felett uralkodott Róma óriás birodalma széthullott, a nagy latin nemzet az élő nemzetek közül kiveszett s elenyészett, mert romlott erkölcsei összetörték lelki erejét s azok a vándor népek, — melyek alkotásra voltak hívatva és képesítve — elsöpörték a világtörténet színpadáról. A szellemi és az anyagi erő együtt képezik azon biztos alapot, nu lyen a nemzetek nagygyá.más nemzetek sorsát is intézővé lehetnek. A tudomány az a csudatevő forrás, melyből táplálkozás által még az elvénült nemzetek is megifjodhatnak, visszanyerhetik ifjúkori rugékonyságukat, tetterejüket. Két összetartozó oldala a szellemi és az anyagi erő a nemzeti nagyságnak, a mely oldalok egymást nem nélkülözhetik. Lelki erőben alásülyedő népek anyagilag is kauyatianak s az anyagi erősbödés a lelki, a szellemi erőt is fejleszti és emeli. A kis Hollandiát virágzó kereskedelme s ennek folytán anyagi izmosodása tette lélekben is erőssé, szellemileg is gazdaggá, a lelki erő képesítette arra, hogy le tudja küzdeni még a természeti hatalmakat is, és földjét is lelke erejével, tudománya hatalmával hódította el a tengertől. Ez képesítette arra, hogy hatalmas ellenségül, kik az övét sokszorosan túlhaladó anyagi erő felett rendelkeztek, diadalmasan vivott csatákat s volt életében olyan korszak, mikor elhatározó befolyást gyakorolt Európa történetére. És az a hatalmas Spanyolország, mely anyagilag felgazdagodott hódításaiból és az új világrésznek, Amerikának összehalmozott kincseiből, korunkban már elvesztette minden befolyását mert nem csak nem haladt a korral, hanem annak ellenébe helyezte magát, a tudomány vívmányai, a felvilágosodás ellen folytatott kíméletlen harcokban lelke elparlagosodott, szellemi erőit nem értékesíthette s igy alá kellett süllyednie a nagyság magaslatáról. melyen V. Károly alatt állott. Az iskolák a tudomány csarnokai, a tudomány fejleszti a lélekerőt, a kifejlett lélekerő a nemzetek nagygyá lehetésének egyik alapföL tétele s jól nmudta Hóseás, hogy elvész az a nép, a mely tudomány nélkül való. Az egyházak is csak akkor mehetnek erőről-erőre, ha a világosság elöl nem zárkóznak el, ha az előre haladó tudománynyal együtt haladnak s a tudomány előrehaladását, a szabadság diadalát nemcsak nem gátolják, hamun előre segítik. Azon egyházaké a jövő, melyek a lelki en> fejlesztésében közreműködnek, nem sötétituek, hanem világosítanak; nem átkoznak, hanem áldanak; nem gyűlölnek, hanem szeretni tanítanak, nem megkötik, hanem, ha kötve vaunak is, feloldják kötelékeiből a haladás kerekeit. Azon egyházaké a jövő, melyek alsó- közép- és főiskolákat álittanak, ezekben hivatásuk magaslatán álló tanerők 57 9________
