Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-16 / 37. szám
Ötödik évfolyam. 37. szám. Pápa, 1894. szeptember 16. *----------------------------I ELŐFIZETÉSI DU: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész | évre 4 frt, félévre 2 frt. y*----------------------x HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Pap Gábor püspök ur beszéde.. — A tékozlófiú iránti pazar szeretet. Miklós Géza. — A pápai ev. ref. főiskola történetének vázlata. Kis Ernő. — Tudósítás az egyházkerületi közgyűlésről. — Vegyes közlemények. Pap Gábor püspök ur beszéde. A dunántúli ev. ref. egyházkerület középtanodája új épülete alapkövének letétele végett gyűltünk össze; Isten nevében, az örökkévalónak segítségül hívása mellett tesszük le az alapkövet. Kit is hívhatnánk segítségül mást, mine azt a mindenhatót, a kitől száll alá minden jó adó rnány és tökéletes ajándék, kinek alkotó ereje nagyban úgy mint kicsinyben egyiránt megdicsőül a nagy mindenség remekműveiben. Segedelme nélkül minden emberi törekvés hiábavaló! Erezte ezt Dávid király és látnok, a hébereknek nagy és hatalmas uralkodója, ezért mondta a 127-ik zsoltár 2-ik versében: „Ha az ur nem építi a házat, hiába fáradnak azok, a kik azt építik.“ Mi is hiába fáradunk, ha az ur megvonja tőlünk s a tudomány ez új csarnokának építőitől áldó segedelmét, mely sikerrel koronázza az emberi törekvéseket. Minden, a mivel csak bírunk, az ő ingyen kegyelméből való ajándék. Tőle vettünk és veszünk mindent: miért dicsekednénk hát azzal, mintha nem vettük volna? Az ő ereje dicsőül meg erőtlenségünkben, övó legyen hát a dicséret, dicsőség és hálaadás. A kezdetnél kérjük segedelmét s majd a bevégzett munka után hozzá siessenek az akkor élők hálaadással. A hála az emberi szívnek legszentebb, legnemesebb érzelme. S kinek tartoznánk több hálával, mint az áldó istenségnek, ki megváltoztatta az idők járását, fényt derített a lelkekre borult éji sötétségben, testvéries szeretettel dobogtatta össze az egymástól elidegenedett sziveket, eltompitotta a gyászos emlékű üldözések fegyverének élét, melyek a testvért a testvér ellen, a magyart a magyar ellen vitték öldöklő-pusztító harcba csak azért, mert a hitnek egyes igazságaira vonatkozólag eltérők voltak a meggyőződések. Korunkban azokat, kiket a hidegen okoskodó érzelem elválasztott a hitcikkekben, a melegen érező szív egyesíti a szeretetben, abban a szeretetben, mely — mint minden igaz vallásnak, úgy és főleg a kér. vallásnak is iőtörvónye, mert annak isteni alapitója — ki az egész emberiség iránti szeretetből még életét is feláldozta, határozottan kijelentette, hogy tanítványainak is arról ismertessünk meglenni, ha egymást szeretendjük. Az ur Jézusnak dicső példaadása, az emberiség legnagyobb szellemeinek tanai lelkesítenek» s minket, mint magyarokat édes hazánknak jól felfogott érdekei is köteleznek arra, hogy szeressük egymást, vallásra való tekintet nélkül. S a mint Isten előtt nincs görög, római, zsidó vagy pogány, hanem minden nemzetségből kedves előtte az, a ki őt féli és akaratát cselekszi, úgy közöttünk mag3Tarok közt se vonjon elkülönítő válaszfalat a vallás, ne sorakoztassa hazánk polgárságát egymással szemben álló ellenséges táborokba, hanem közös hazánk java s a vallásnak lelke kösse össze sziveinket, lelkeinket, egyesítsen minden oly alkotásoknál testvéries közremükö-37 Az egyház és iskola köréből ADIÍIlLI EV.RKF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE.
