Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-09 / 36. szám

567

DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP

vallom bűnöm és kérem Istennek kegyelmét, nagyobb nyomorúságba kerülök, mert bűnöm miatt szegénységre jutok“. „lm egy csók“ mondja neki az Lr: „A tekenyered megadatik néked és a te vized bizonyos lészen“. De én nyavalyát hoztam magamra bűnömmel“ — mondja a másik : „lm egy csók, mert hű vagyok a Jehova-Rophi, az Úr, ki meggyógyít téged, ki megbocsátja minden gonoszságaidat, ki meggyógyít minden nyavalyádból“. „De én borzasztóan elvettetett vagyok“ — mond a harmadik. Neked is ád az Úr egy csókot és úgymond: „Fölemellek téged és ellátlak minden szükségessel. Semmi jót meg nem vonok azoktól, a kik járnak egyenességgel“. E könyv összes Ígéretei vonatkoznak minden megtérő bűnösre, ki Istenhez tér, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban való hit által.

A tékozló atyja megcsókolgatá fiát és igy érezteté vele a boldogságot közzel-közzel. Szegény bűnösök, borzasztó helyzetben vannak, midőn Krisztushoz jönnek s alig uehányan tudják, hogy hova jutottak. Én megismertem őket kétségbeesésükből fakadt sok balga beszédjükről és borzasztó kételkedéseik miatti durva és gonosz mondásaikról Isten ellen. Az úr mind erre nem válaszol mással, mint egy csókkal és aztán egy újabb csókkal. Semmi nem ád annyi megnyugvást a bűnbánónak, mint az Úr iránta való változatlan szerelmének megújított bizonyítéka. Gyakran fogadott az Úr ilyent „és megcsókolgatá ötét“, hog}^ kivonná a rettenetes fertőből és állatná lábait a kősziklára és megerősítené lépéseit. Adná Isten, hogy sokan megértenék hallgatóim közül azokat, amiket szólok.

VI. S most térjünk a hatodik részre, bár ha azt gondoljátok is e sokfejezetről, hogy hasonló vagyok az ős Puritánokhoz. De nem tehetek róla, mert a sok csóknak sok jelentése van : szeretet, megbocsátás, visszahelyeztetés, öröm és vigasz van azokban és erős biztosíték is.

Az atya megcsókolgatá fiát, hogy az egész bizonyos legyen róla, hogy az csupa valóság. A tékozló, a sok csók kapása közben igy szólhatott magában: ennek az egész szeretetnek igaznak kell lenni, mert kevés ideje még a disznók röfögését haliám és most nem hallok semmit, csak édes atyám ajaki csókjának csattanását.“ Ekkor megint adott neki atyja egy másik csókot, mert másként nem győzheté meg arról, hogy az első igazi volt, mint ha megismétli azt; s ha maradt még valami kétség a második után, ada neki az atya harmadikat is. Ha a régi álmok csalódásait tekintve a magyarázás helyes, ez ismételt csókok nem hagytak semmi tért a kételkedésre. Az atya megujitá szerelmének jeleit, hogy a fiú egészen biztos legyen azok igaz voltáról.

Úgy végezte azt, hogy többé kétségbe vonható ne leggen. Némelyikünk oly mélyen elsülyedt vala megtérése előtt, hogy Isten megtartatásunk által oly szerfeletti örömet szerzett nekünk, hogy soha sem feledhetjük azt. Sokszor mond nékem a sátán: „Te nem vagy Istennek gyermeke“. En rég ideje válaszra sem méltatom őt, mert azt tapasztaltam, hogy időfecsérlés vitába keveredni ezzel a furfangos vén hazuggal; nagyon jól tudja ő, ki vagyök. De ha felelnem kell neki, így szólok: „Mit? Emlékezem rá, hogy Isten megmentett engem! Soha nem feledem még azt a pontját sem a földnek, hol először látták szemeim Idvezitőmet; ott s akkor öröm hullámza keblemben, miként a nagy Atlanti óczeáu hömpölyög és a gyönyör hatalmas habját véré föl, mely minden mást elborított. Nem feledhetem azt“. Olyan bizonyíték az, hogy még az ördög sem tud rá válaszolni, mert nem hitetheti el velem, hogy ez a-z esemény nem történt meg. Igen jól emlékszem rá, hogy az atya megcsókolgatott engem. Ad az Úr némelyikünknek ily bizonyos szabaditást, ád megtérésünkkor ily világos, fénylő napot, úgy, hogy ettől kezdve nem lehetünk kétségben állapotunk felől, hanem hinnünk kell, hogy örök megtartatást nyertünk.

Az atya minden kétségen felülivé tévé e szegény tókozló előtt a biztosítékot. Ha az első csókok magán helyen adattak, hol egyedül az atya és fia voltak jelen, tiszta bizonyos, hogy később nyilvánosan is megcsókolta őt, hol mások is láthaták. Megcsókolgatá házanépe jelenlétében, hogy azokban sem támadjon kétség a felől, hogy az az ő gyermeke. Kár, hogy nem volt ott az idősebb fin is. Láttuk, hogy kint volt a mezőn. Jobban érdekelte az aratás, mint testvériének fogadtatása. Mostanság is ismerek ilyeneket. Ilyenek azok, a kik nem járnak el a hétköznapi könyörgésekre. Ilyen volt ő, mint ez a dolgos ember, hogy nem jött az Űr házába csütörtök délestjén, s a tékozló ép akkor jőve haza és aunak bátyja nem látá, hogy atyja miként fogadé, azt. Ha mostanság élne, valószínűleg nem járna el az egyházi összejövetelekre (church meetings); nagyon el lenne foglalva. Így hát nem szerezne tudomást a töredelmes bűnösök fogadtatásáról. Az atya azonban, midőn befogadá fiát, azt akarta, hogy egyszersmind mindenek megtudják, hogy igazán az ő gyermeke. Oh vajha kinyernétek a sok csókot most mindjárt. Ha részesültök bennök, az első nap boldogsága erős biztosítékul szolgál éltetek ezutáni folyamára.

(Folyt, köv.)

Adat a mező-őrsi ev. ref. egyház történetéhez.

Mi Mezeö örsi ezen Nemes Győr Varmegyében levő Birak es Eskuttek, es mi áltálunk az egesz kössegh adgyuk tuttara mindeneknek az kinek illik hogy ezen alab meg irt Punctumokra Tisztelendő Szabó István Plebanns uruukal eö kegyelmével a mint következik meg edgyeztünk.

Primo. Hogy a mostani könyörgés tevő es Predikalló mesterünket Méltoságos Földes urunknak parancsoíattyából azonnal elbocsattyuk, mást helette nem hozunk es semminemű Ecclesiasticum Exerciciumot senkivel nem tetetünk a Romai Catholicum Exerciciumon kívül.

tiecundo. Hogy sem keresztelőt masuva nem visszük, se egyházkelök masuva nem mennek, hanem Pbbauus Uramhoz eö kegyelméhez. Úgy ha In. eö sz. Felsége a Világból kiszollitand, nem mással hanem eö kegyelmével és mesterével temettetjiik, ha pedigh ez ellen valaki cse-568