Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-09 / 36. szám
569 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 570 lekednek az Ecclesia Épületére vagy szükségére hetvenöt pénzeket tartozik fizetni. Tertio. A mi Plebanus urunk fizetését illeti azt kisasszonynap tájban el kezdvén szedni, minden pörpatvar zúgolódás nélkül letesszük esztendőnként úgymint Buzául 45 mérőt s pénzül 45 ft. Quarto. Keresztelőstül tartozunk fizetni tiz penzeket. Egyliázkeléstől tiz d. Eskuttetéstöl 50 pénz. Halotti Predicaciotol huszonöt pénz. Quinta. A Plebanus hazához tartózó szántó földeket Őszi Búza alá mikor annak ideje leszen háromszor megszantyuk megarattyuk, és behorgyuk, kender földeit eö Kegyelmének annak idejebe megszantyuk es a maga mag-, vával be vetyük. Úgy tavaszi vetés alá is eő Kegyelmének két ekét adunk. Sexto. Fát Esztendőt áltál eö Kegyelmének tizenhat szekérrel adunk. Septimo. A Plébánia Rétnek megkaszállásara mikor eö kegyelme bennünket meg szollit tiz kaszásokat adunk, folgyüjtyük és behordgyuk. Azon Rétnek arkolatát is is vegbe visszük. Octavo. A Plébánia hazat mikor hogy kivantatni elégtelen restaurallyuk. Ha a Plébánia háznál Ganéj leszen a Plébánia házhoz tartózó földekre kihordgyuk. Egyszóval a mit Prédikátorunk prestaltunk Plebanus uramnak eö kegyelmének is prestallunk. Úgy mint Keresztelestül Egyházkeléstöl Copulatiotul, Halotti Praedikatiotol. Xono. Plebanus uram eö Kegyelme es Cseléde Marhájától semmi fübert nem kérünk.. Mivel eö kegyelme is maga fizetésbeli Restantiabol sokat engedet. Decimo. Mise Borral es Isteni szolgalatra való borral tartozunk. Dedicatiokor is. I ndecimo. A mi a Mester fizetését illeti Visitatio szerint. Buzaul 20 mérőt pénzül 20 forintokat fizetünk. Őszi vetés alá egy földet haramszor megszanttyuk maga magvával bevetyük megarattyuk es behordgyuk. A Házat illendő épülettel tartyuk. Tavaszit elegendővel. A mi Stolaja volt elöbbeni Mesterönkk. azt ő neki is prestaljuk. Minden napon egy fazék főtt étellel tartyuk és felkenyeret melleje adunk a mint szoktunk volt iuternealni a mi rendünkön levő Mesterünket Mellynek nagyobb bizonyságára és erősségere adtuk ezen levelünket falunk szokott pecsétjével megerősítve n. Actum in Pago anno Die 16. augusti 1703. (sigillum) mézö-Eörsi Fő Biró Nagy Nagy András m. p. vice Gerens Gálos Janos m. p. Törvény Biro Csomaföldi Janos m. p. etcaeteri Jurátí. Per me Sámuelem Domokos ord. Pagi nótárius Oonfirmet Deus quod operatus est in Templo sancto suo. Ego. Quotidie benedico Dominum in Aeternum. Jaurini die 27 augusti 1703. Andreas Matusek Yicarius generális Diocesis Jaurinensis m. p. (sigillum), Közli Zsoldos Sándor. ev. ref. lelkész. Könyvismertetés. Dicsőíi József. Evangyéliomi elmélkedések. Debreczen, 1893. Ára 3 írt. Vallásbölcsészet, dogmatika, Krisztus élete, bibliai theologia, az újszövetség legszebb helyeink gyakorlati irányú magyarázása — fölváltva alkotják gazdag tartalmát annak a munkának, melyet Dicsőíi József „Evangyeliomi elmélkedések “czim alatt közrebocsátott. A két első tárgyból van véve a bevezetés, a két középsőből az L rész, az utolsó alkotja a II. részt. Szerző igen hetesen érezte, hogy először a vallás létjogosultságának kérdésével s bizonyos dogmatikai fogalmakkal kell tisztába jönni, mielőtt a keresztyén vallás alapitójának tanításait mutatná fel, mint egyetemesen érvényest és kötelezőt. A munka nyereség volna irodalmunkban még akkor is, ha gazdagabbak volnánk hasonló tartalmit theologiaí müvekben, mint a milyenek vagyunk; épen ezért kissé behatóbban kell foglalkoznunk vele s ha szerzővel nem vagyunk is, különösen a Bevezetésben, tehát az alapvető részben egy véleményen, ez mit sem csökkenti azon nézetünket, hogy a theologiaí irodalom hivatott munkásának jelentékeny müve fekszik előttünk. A Bevezetés képezi az alapvető részt. Ebben szól szerző a vallásról általában, a kijelentésről, a keresztyén vallásról, a Szentirásról, a vallás és tudomány egymáshoz való viszonyáról. A vallásról szóló fejezet két, a vallásbölcsészet körébe vágó kérdéssel foglalkozik, t. i. a vallás lényegével s a vallás fejlődésével. Az utóbbi kérdést illetőleg a vallásbölcsészeti irodalomban ez idő szerint egymással küzd» nézetek összeegyeztetését, az elsőt illetőleg pedig a vallásnak, mint az ember egész életét átható és irányitó élet elvnek, kidomboritását kísérli meg. A vallás fejlődésére vonatkozólag, mint említettük, két nézet áll egymással szemben. Egyik a romlási elmélet — a depravatio elmélete, — a másik a fejlődési elmélet — az evolutio elmélete. Az egyik szerint az ember eredeti vallása tökéletes volt, Isten teljes ismerésében állott s ezen tökéletes vallástól az embert az e>et fosztotta meg, tehát vallása megromlott, — a másik nézet szerint az ember homályos kezdetekből emelkedett a vallásos ismeret magasabb és magasabb fokára. Dicsőíi a két nézet között közvetíteni óhajt s fölveszi hogy „az emberiség története ama boldog paradicsommal kezdődött, a melyben igaz vallása volt az embernek, jól ismerte Istent, mint teremtőjét; de e boldog viszony a büueset miatt eltűnt, az elesett ember ártatlanságával együtt elvesztette? az idők folyamán nemcsak Istenét, hanem lassanként még* az ő igaz ismeretét is. De midőn igy a vallás terén depravatio állott be, ugyanakkor megindul a másik folyamat is, illetve Dicsőft igazat ad az evolutiouistikns elméletnek is, mert „az Istenét elfeledett emberiség öntudatának eredetileg ismét egy kliaosz, egy szörnyű zűrzavar volt e mindenség, benne összehányva sötét rendetlenségben világ, istenség és ember s e khaoszból kellett kíkiizdeni önmagát az embernek“. Ez* a kiküzdés pedig megtörtént úgy, hogy a ft-
