Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-09 / 36. szám

565 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 56 6 annak alapfeltétele a most meglevő adósságok tisztázása, ebből folyólag az építési számadások megvizsgálása s a Koppi-féle iigy lehető gyors lebonyolítása. Nagy-Piszaniczát illetőleg szintén azon nézetben va­gyunk, hogy ott a lelkészi állomás szervezése immár to­vább nem halasztható. A szervezkedéssel együtt járó nehézségek legyőzése után erre a gyülekezetre alázatos véleményünk szerint igen szép jövő vár. Jegyzőkönyvünk­ben sem tartottuk mellőzhetőnek azon nemes lelkesedés íolemlítését, melyet piszaniczaí hitrokonainknál láttunk. Valóban, hol a hitbuzgóság, az ősök vallásához való ra­gaszkodás oly szépen nyilatkozik, mint Piszaniczán, ott joggal reménylhetni a legjobbat. Hogy azonban már maga a kezdet el ne riaszsza hitfeleinket, szükségesnek tart­juk, hogy a lelkész fizetésére a nm. Konvent által úgy itt, mint Daruvárott évi 500 frt segély tétessék folyóvá, mert a gyülekezeti tagokat a nagy mérvű építkezések úgy is teljesen igénybe veszik, tehát azokra pár évig alig számíthatni valamit. Brekinszkán a népiskola továbbra leendő fentartá­­sát már csak azért is bátorkodunk teljes tisztelettel ja­vaslatba hozni, hogy ottani hitrokonaink, kik szent vallá­sunkért teljes elismerésre méltó áldozatkészséget tanúsí­tottak minden időben, a jó cselekedetekben meg ne res­tüljenek. Korencsa iskola ügyét illetőleg leghelyesebbnek gon­doljuk, ha ott az építkezés egyelőre elhalasztatik. Mert igaz ugyan, hogy a korencsaiak szóval sok hajlandóságot árultak el az egyházi dolgok iránt előttünk, de ha jól megvizsgáljuk minden eljárásukat letelepülésük óta mos­tanáig, szinte lehetetlen azon föltevéstől menekülnünk, hogy az ur házának szerelme nem nagyon emésztette őket, tetteik nem mutatják azon áldozatok hozatalára is kész hitbuzgóságot, mely az iskola építéssel együtt járó sok nehézség szerencsés leküzdésére bizony reményt nyújtana. Tekintetbe veendőnek tartjuk e kérdésnél azt is, hogy a kustányi iskola a daruvári lelkész úr által akár minden­nap is meglátogatható. Az ő díjazására áldozzák tehát a korencsaiak azt az összeget, mivel a rendes tanító évi fize­téséhez s az egyh. épületek emeléséhez járulni hajlan­dók. Majd ha a most évente adott 150 írtból gyűlt tőkén vásárolt teleknek jövödelme is a gyülekezet rendelkezé­sére álland, a részint addig is évente folyóvá teendő 150 ft szaporulatával együtt, akkor lesz ideje az iskola felépí­tésének. A Jamavicza vidékén lakó hitrokonok érdekében nem tartanánk helyesnek határozott irányú lépést tenni addig, mig a brekinszkai kör buzgó nfissionaríusának, ki is páratlan tevékenységet fejtett ki a missio-kör gondo­zásában, kinek az apostol szavai szerint igazán még az ő élete sem drága, csakhogy megtarthassa az ő híveit, részletes jelentése be nem érkezik. Németh István. A tékozlófiú iránti pazar szeretet. C. H. Spurgeon után MIKLÓS GÉZA. Lukács XV. r. 20. v. »És megcsókolá ötét*. (Folytatás.) V. Tárgyamat még nem merítettem ki. A mint ötöd­ször bele tekintünk, úgy találjuk, hogy ez a sok csók jelent kiáradó vigasztalást. E szegény ifjúnak éhesen, bágyadtan, nyomorúságosán, oly nagy útról jőve, nem sok kedve volt. Az éhség egészen megfosztotta önbizalmától és oly annyira érzé ezt, hogy alig mert atyja szeme elé menni; ekkor ad neki atyja egy csókot, mintegy mondván „Gyerek, jer ide, ne légy elvettetett; szeretlek . . .“ „Oh, atyám, a mult, a múlt!1-1 nyögdécselheté a fiú, a mint rágondolt a Min éveire; de még ki sem mondta, kapott már egy másik csókot mintegy igyszólván atyja: „Ke törődj a múlttal, egészen elfeledtem.“ Így teszen az Ur azokkal, a kiket üdvözít. Múltjukat elfödi a válság­nak vére. Így szól az Ur, szolgája, Jeremiás által: „Az Izrael gonoszsági megkerestetnek és sehol nem léteznek, és a Juda bűnei is nem találtatnak, mert megbocsátok azoknak, kiket meghagyok.“ De meglehet, hogy e közben rátévedt az ifjú szeme piszkos ruhájára és monda: „Atyám, a jelen, a jelen, mily borzasztó állapotban vagyok.“ És egy másik csókkal meg­jőve a válasz: „Gyermekem, ne törődj a jelennel. Meg­elégszem azzal, hogy igy is látlak. Szeretlek“. Istennek is ez a szava azokhoz, kik fiúvá fogadtattak a Szerelmes­ben“. Nem nézve gonoszságaikat, tiszták és mocsoktala­­nok a Krisztusban s ekép szól Isten hozzájuk : „Azóta tartlak nagyra, azóta becsüllek, s azóta szeretlek. És igy bár önmagadban nem vagy érdemes rá, kedves Fiam vé­réért szívesen látott vagy házamban“. „Oh de — mondhatá a fin — atyám, a jövő, a jövő! Mit gondolsz, ha megint gonosz útra térnék?“ Erre jön­nie kelle egy másik csóknak és igy szólhata atyja: Gyermekem, lesz gondom jövendődre, oly fényes otthont készitek számodra, hogy nem kívánsz többé útra kelni.“ Isten azonban ennél többet tesz értünk, ha hozzá térünk. Nem csak szerelme jeleivel halmoz el, hanem igy szól rólunk : „Lesznek az én népem s én leszek az ő Istenök, és adok nekik egy szivet és egy szándékot, hogy félje­nek engem mind örökké, a maguk javára és gyermekei­kére ő utánnuk; és kötök velők örök szövetséget, hogy a jótételben soha sem fordulok el tőlük, de helyheztetem az én félelmemet az ő szivükbe, hogy ne távozzanak el én tőlem“. így szól ezenfelül minden hozzátérőnek: „Uj szi­vet is adok néked és uj lelket helyezek te beléd és el­veszem a te kőszivedet a te testedből és adok neked hús szivet. És bocsátom az én lelkemet te beléd, hogy járj az én parancsolataimban és megtartsad az én itéletímet és azokat cselekedjed“. Bár akármi okozta légyen a fiú aggodalmát, az atya csókot ada neki elcsillapitóul ; hasonlóképp a mi Istenünk is rendelkezik szerelmi jegygyei a kételkedés és rettegés minden idejére, mely elboríthatja engesztelődést nyert fiait. Lehet van itt olyan, ki igy szól: „Hiszen ha meg

Next

/
Thumbnails
Contents