Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-26 / 34. szám

539

DŰNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

540

azon eshetőségtől, hogy bár beléptek az országos gyámolda tagjai közé, mégis, most a szabályzat életbe lépte után az igény jogosultságot meg nem szerezhették: özvegyeik s árváik rendes ellátásban nem, hanem csak végkielégítésben, esetleg temetési segélyben részesülnének, sőt csak a belépési járulékokat kapnák temetési segélyül. (Alapszab. terv. 23. §. végbek e? d.)

Az intézet ez által hátrányt nem szenvedne, mert a kellő ellenszolgáltatást utánfizetés alakjában megkapná.

A felekezeti középiskolai tanároknak az állami nyugdíjba bevonása tárgyában kibocsátott cultusminiszteri rendelet is hasonló intézkedést tartalmaz; sőt az állami nyugdíjintézetre ez még nagyobb terhet ró, mert ott nyugdíj igényről, a jelen intézetnél pedig csupán az özvegyek és árvák ellátásáról van szó.

II. A 14. §-hoz. A gyámolitási és neveltetési segély igényjogosultságára 10 év helyett 5 beszámítható szolgáleti évet kér egyházmegyénk megállapítani, mert

ekként van az megállapítva úgy az 1885. évi XI. törvény czíkk 34. §-ban az állami alkalmazottakra nézve és számos más magán nyugdijintézeti alapszabályban az illető magántisztviselőkre nézve is. Lelkészeink érdekét véli szolgálni egyházmegyénk, mikor őket is a többi részint köz, részint magán alkalmazásban levő tisztviselőkkel hasonló elbánásban kéri részesíteni.

ül. A 15. és 16. §-ok helyett javasoljuk a következő rendelkezést:

„A jelen szabályzat értelmében állandó segélyezésre jogosult lelkészi özvegy évjáradéka, a néhai férj beszámítható szolgálati éveinek, és a 7. §. szerinti utolsó javadalmazásnak, de az egyenlőség testvériség elveinek is figyelembe vételével a következőkben állapíttatík meg:

a) A férj utolsó javadalmazásának 600 írtja után ennek 50°/°-át (évi 300 frtot) kapja az özvegy évi állandó segélyezésül.

b) Ha a férj utolsó beszámítható javadalmazáza 600 frtot meghalad, ez esetben az első 600 frt után 50%-ot, a 600 frtot meghaladó rész után pedig 20%-ot kap az özvegy évi állandó segélyezésül akként azonban, hogy az özvegy évi segélyösszege a minimális lelkészi fizetést, vagy is a 600 frtot meg nem haladhatja“.

Ezen rendelkezést véli egyházmegyénk úgy a méltányosság, mint a testvériség elveinek legmegfelelőbbnek.

Előrebocsátjuk, hogy sajnálatunkra nem állanak rendelkezésünkre azon adatok, melyek a tervezés valószínűségi számításainak alapját képezték. Nem tudjuk, vájjon az általános halandósági táblázatok, vagy külön ev. ref. lelkészi karunk tagjainak halálozási arányát kitüntető adatok beszerezhetők voltak-e, és ezek szolgálnak-e h számítás alapjául, — és igy nem vagyunk azon helyzeten, hogy a számításokra érdemleges észrevételeket tehetnénk.

Mindazon által figyelemmel arra, hogy a tervezet 24. § ához fűzött azon javaslatunkat, mely szerint a belépési járulék a 600 frtos alapfizetés után 10°/0-ot, —a 600 írton felyül levő fizetési részlet után pedig ennek duplumát 20%-ot fog képezni, lelkészi karunk készségesen elfogadja, s ez áldozatot saját jólfelfogott érdekében meghozni fogja: megvagyunk győződve arról, hogy az intézet e §-ban javasolt ellátás mérvét meg fogja bírni, annyival inkább, mert a tervezet 16. §. II. pontjában előirányzott 6. categoiia összegének (1800 frt: 6—300 frt) középszáma éppen 300 frtot tesz, a mi a mi indítványunk szerinti alapsegély díjnak megfelel. A 600 írton felyül levő fizetési többlet után megszabott 20°/o segély-szaporulat pedig aránylagos fedezetet nyer a belépési járulékoknak a 600 írton felyül levő fizetési részletei után megszabott 20°'o által.

A méltányosság elvei is azt kívánják, hogy lelkészeink, akik a hason javadalmazásit kezelő tisztviselők minősítésénél sokkal magasabb qualificatióval bírnak, társadalmi állásuk és viszonyaiknál fogva legalább is hasonló, sőt azoknál magasabb tekintet alá esnek, — legalább oly elbánásban részesüljenek mint a 600 frt körüli fizetéssel biró köztisztviselők, főleg akkor, mikor a maguk részéről hasonló teherviselésre késznek nyilatkoznak.

Az annuitás combinatioba vételével, a tervezet a 700 írton felüli fizetéssel biró lelkészek özvegyeit 10—15 évi szolgálati idő után csak 150 írttal czélozza segélyezni oly időben, mikorra a család alapítás és gyermek nevelés nehézségei esnek !! Igaz ugyan, hogy evvel szemben 40—50 évi szolgálati idő után 500 frtban veszi fel az évi segélyt, de az annuitásnak ily mérvű combinatioba vétele* lelkészeinknél az osztóigazság elveinek nem felel meg,, mert köztudomású, hogy a lelkészek nagy többsége rendes lelkészi állomásra csak hoszas káplánkodás után,, többnyire 30—34 éves korában jut, s nagyon kis százaléknak van kilátása arra, hogy 40—50 évig szolgálhasson, a segélyezés mérvénél nem vétetvén figyelembe a káplání évek. Az állami tisztviselőknél, — kiknek szolgálati éveik, gyakornoki minőségükben, többnyire 20—24 éves korukban letett hivatali esküjüktől számitatik —, több ratíója van az annuitás alkalmazásának, de az özvegyi nyugdíjra sem ezeknél, sem más nyugdíjintézeteknél nem szokásos.

Első sorban és főleg a csekély díjjazású lelkészi özvegyek részére kell a megélhetési minimumot szolgáltatnunk, és pedig már az első 10—15 év során, a mikorra a család alapítás és gyermeknevelés évei esnek, mikor a családapának tőkegyűjtésre semmi kilátása. Az ily viszonyok között árvaságra jutó család gjAmolitandó nagyobb %-al, annál inkább, mert ezen fiatalabb korban kisebb százalék jut özvegységre; mig a nagyobb javadalmazású s idősebb lelkészi családoknál, kiknél a tőkegyűjtésre nagyobb a kilátás, s az özvegységre jutás aránya is nagyobb, teljesen megfelelő az 50°/o alapsegélyen túl a 600 frtot túlhuladó fizetési részlet után számított 20% segély, akként, hogy a segély végösszege a 6ü0 frtot, vagyis a legszerényebb lelkészi fizetés összegét meg ne haladhassa.

A legszerényebb lelkészi fizetés összegének 600 írtnak megfelelő segély összeget elégséges megélhetési alapnak kell tartanunk még a 2500 írton fej üli javadalmazással birt lelkészözvegyére nézve is.