Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-26 / 34. szám
541 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 542 IV. A 17. §-nál kérjük, hogy „a gyermekek fejenkénti %-oCl résznyi segély összege az apátián árváknál, az anya segély összegének mérvéig felemelkedhessék, a szülőtlen árvák pedig az atyátlan árvák neveltetési segélyének l'/2 szeres összegét kapják, s ez utóbbiak segélyösszege az anya járulékának lV2-szeres összegéig emelkedhessék“. A tervezet oly csekély összegben állapítja meg egy gyermek nevelési segélyét, hogy az pusztán tandíjra sem elég! a 150 frtos özvegyi segély után 16 frt 66 kr lenne egy lelkészi árva neveltetési segélye! Hiszen egy altiszt, vagy fináncz gyermeke is kap 18 frtot, pedig azoknak alapfizetése, s igy az állami nyugdíjalaphoz járulásuk is sokkal kevesebb a lelkészek részéről tervbe vett járuléknál. V. A 18. §-nál felvenni kívánjuk azon katározmányt, hogy „a lelkészi árvák 20, illetőleg 18 éves korukon túl is az esetre, ha valamely tanintézetben tanulmányaikat folytatják jó sikerrel, az alap ellátáshoz mérten segélyeztessenek“. Felvétetni kérjük ezen rendelkezést, hogy lelkészeink gyermekei a felfelé menő társadalmi mozgalom részesei legyenek vagy lehessenek. Elszomorító jelenség az, ha a különben alkalmas lelkész-gyermek anyagi helyzeténél fogva leszorittatík azon pályáról, hol a hazának hasznosabb polgára is lehet. VI. A 20. §-nak a szolgálati évek nagyságához fűzött számításai helyett felterjesztésünk alapelvei szerint ezen határozottabb és megfelelőbb rendelkezést kérjük érvényre emelni: „Azon Özvegy, kinek férje a gyámintézetnek 5 évig (a tervezet 10 éve helyett) sem volt tagja, csak végkielégítésre tarthat igényt, mely a legutolsó beszámítható fizetés 50%-ából áll, de 600 írtnál több nem lehet“. Felterjesztésünk indokaiból önkényt következik ezen rendelkezés felvétele, mert szolgálatban levő lelkészi karunk legnag}mbb részének alkalmat ad az intézet, hogy öt évre visszamenőleg befizethessék járulékaikat, s mikor egy országos lelkészi gyámolda segélyezésére gondolunk, a 20. §-ban meghatározott 10 évi szolgálati idővel mostani lelkészi karunk egy negyedrészének özvegyei csupán végkielégítésre tarthatnak igényt, s ezen eredmény sehogyan sem felelhet meg felállításához fűzött reményeinknek. így a 1. 16. §§-ról mondott véleményünk elfogadásával ezen 20. §-nál is érvényesíteni kívánjuk a testvériség elvét, s ha annál érveink igazak voltak, ennél is érvényesülniük kell. VII. „A gyámalap és annak kezelése“. A tervezetre tett észrevételeink szerint a 24. §-t ekként óhajtjuk átváltoztatni : „Az országos ev. ref. lelkészi özvegy árvái gyámintézet alapja áll: 1. A gyámintézeti tagok által fizetendő és 600 frt évi fizetésük 10%-ból; továbbá, minden 600 írton felyüli részlet után fizetendő 20°lo-ból álló belépési járulékból. 2. A tagok évi járuléka 2°/0-ra szállitassék“. Ezek után tisztelettel indítványozzuk, hogy tekintve miként lelkészi karunk a haza érdekeit az állami adminisztratío majdnem minden ágában évszázadokon át lelkiismeretesen, s minden állami javadalmazás nélkül szolgálta és szolgálja; tekintve, hogy ezen lelkészi kar árvái és özvegyeiről — szerény anyagi helyzeténél fogva — megfelelően gondoskodni nem képes: Keresse meg a főtiszt, egyházkerület a nagymélt. konventet, hogy a magas kormánynál oda hatni méltóztassék, hogy ezen országos gyámolda részére a magas kormány az évi költségvetésbe évenként 100 — 150 ezer forint segélyösszeget felvenni s folyóvá tenni kegj’eskedjék. Ezen államsegély kíeszközlesét annyival inkább óhajtjuk és kérjük, mert ennek számításba vételével mig egyrészről az országos ev. ref. lelkészi özvegy árvái gyámintézet fenállása, s az általunk is javasolt irányban és mérvben való működése biztosítva volna, addig másrészről, már az első tíz év alatt is lehetségesnek mutatkoznak az országos ev. ref, lelkészi nyugdíjintézet szervezése s működésének megkezdése is. Vili. A 29. §-hoz hozzáfűzni javasoljuk: „Végül intézkedik (az egyet, kon vent), hogy a gyámintézet évi számadása és mérlege minden év végén összeállittatván, minden egyes egyházmegyéhez megküldessék, hogy ekként az egyházmegyék az intézet állapotáról értesülvén. a viszonyokhoz mérten a 10 éves revisio idején indítványaikat megtehessék“. a számadásnak és mérlegnek az egyházmegyék elnökségével való közlése teljes világításba helyezi az intézet állapotát, fokozza az az iránt való érdeklődést és áldozatkészséget, s igy előnyére válik a közügynek, — másrészről pedig módot és alkalmat nyújt arra, hogy a szabályok revisiója alkalmával megfelelő javaslatok tétethessenek. IX. Az átmeneti intézkedéseknél a 36. §-t ekként kérjük átváltoztatni: „Az egyházmegyék saját hatáskörű, intézkedésére bizatik annak megállapítása, hogy saját egyházmegyei gyámoldájuk combinatioba vételével mi módon segélyezzék a már tényleges szolgálatban levő lelkészeiket a 8. §-ban jelzett utánfizetések teljesítésére“ Egyházmegyénk az egyes gyámoldák jogi természetének legmegfelelőbb intézkedésnek véli azt, hogy a gyámoldák erejének számításba vételével, de egyszersmind annak biztosítása mellett, hogy a gyámoldák irányában ez idő szerint tényleg már igónyjogosultsággal bíró özvegyek és árvák, igényük fenállásának egész időtartama alatt ugyan oly mérvű segélyt kapjanak, mint eddig — az ez; idő szerinti gyámolda! tagoknak az országos gyámoldába belépése előmozdittatik, részükre a belépési járulék, vagy annak egy része kiadatik. Az egyházmegyei gyámoldák ily módon való combinatioba vétele inkább megfelelne ezek magánjogi természetének, mint azon eljárás, hogy az egyházmegyei gyámoldák olvasztassanak be az országos intézetbe, oly feltétel alatt, hogy az országos intézet a most igén3Tjogosultsággal biró özvegyekkel szemben ugyanazon kötelezettségeket teljesítse, mint az egyházmegyei gyámolda most teszi, mert bár ez esetben a mostani jogosultak hátrányt nem szenvednének, de a tőke kétségtelenül javára
