Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-26 / 34. szám
531 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. nak, hogy Csáky gróf rendelete az oka mindennek; ő dobta a csendes tóba a nagy hullámokat verő követ! Senki más, csak a katholikusok panaszkodhatnak, mert „mig a prot. pásztorok és zsidó rabbik szabadon követhetik vallásos meggyőződésüket és vallásuk gyakorlásában őket senki se háborgatja — addig a katholikus papságot kötelmeinek hűséges teljesítéséért megbírságolják és bebörtönzik“ — Es ki az oka mind ennek ? Csáky és senki más, mint Csáky! . , . . 1886-ban egy dicső tény kétszázados örömünnepét ünnepelte a magyar; Örömébe azonban egy csepp üröm is cseppent: a római pápa cseppentette bele. A magyar nemzet lelvilágosodottságában, felekezeti türelmességében erősen bizó szabadelvű publicisták tiltakoztak ugyan a pápának a magyar nemzet belügyeibe avatkozása ellen, de egyúttal kifejezték azt a reményüket is, hogy a pápa szózata ■— ez az ürömcsepp — nem fogja fölzavarni a magyar közvéleményt. A béke pápáján azonban nem múlt és azokon se, a kikkel ez az absolut monarcha föltétlenül rendelkezik, hogy a magyar közvélemény egészen megkeseredjék. Nevezetesen, a pápa egész a legutóbbi napokig rendületlenül állott az általa 1886-ban a magyar püspökök elé irt program m mellett. E programm általános elve: óhajtandó mindenek előtt, hogy az egyház egész Magyarországon teljes és sértetlen szabadságot élvezzem ama szabadságot, melynek máskor örvendett. — (Talán 1840 előtt, vagy még inkább 1790, illetőleg 1780 előtt?!) Leghőbb vágyunk, hogy a törvényből {1868) eltávolíttassák mindaz, a mi az egyház jogaival nem áll összhangzásban, cselekvési képességét csökkenti s a kath. hitvallással ellenkezik. Ezen általános elv alapján a főbb pontok: 1. Az igaz vallást elfogadni az embernek legfőbb kötelessége, melyet nem lehet meghatározott emberi korra szorítani. Isten országára nincsen gyönge kor. Amint ezt valaki tudja, minden késedelem nélkül a szerint kell eljárnia s az elhatározás e tettre mindenkinek legszentebb jogot ad, melyet sérteni a legnagyobb jogtalanság nélkül nem lehet. (Hátha a prot. vallást tartja igaznak valamely gyönge korú katholikus. Szabad-e neki áttérni? Az már megint más!) Hasonló okból mindazoknak, kik a lelkek üdvét gondozzák, a mily igaz, oly fontos kötelességük az egyház kebelébe fölvenni mindenkit, aki abba fölvétetni óhajt, mihelyt koránál fogva eszével élni képes. 2. Gyakran emlékeztessétek a hívőket, hogy a keresztény házasság természeténél fogva egyedül az egyházi hatalomnak van alávetve; hogy a kath. embernek 531 tilos a kath. hitvalláson nem levő keresztényekkel házasságra lépni; hogy az egyház által előirt föltételek mellőzésével létrejött, a különféle szenvedélyek rabszolgaságába sülyedt, az Isten akarata ellenére kötött házassági frigy (értsd vegyes házasság) a család és az államok végromlására szükségkép a legkeserübb gyümölcsöket hozza. 3. Kedvelik és sürgetik minden felé az úgynevezett felekezetnélküli, vegyes és laikus iskolát, azon szándékkal, hogy a tanulók a legszentebb dolgokat illetőleg a legnagyobb tudatlanságban és teljes vallásközönyben uőjjenek fel. Kérve kérünk titeket, ne szűnjetek meg ezután is inteni a családatyákat, bog}?" gyermekeiket ne küldjék oly intézetbe, a hol a kér. hitök veszélyeztetve van. 8 ezt nem csak az elemi, hanem a közép és felső iskolákról is akarjuk értetni. Jól tudjuk, mily serényen fáradoztatok azon, hogy a Pázmány érsek által alapított budapesti egyetem megtartva eredeti jellegét, maradjon aminek alapitója szándéka szerint lennie kellett, azaz kath. intézet, melynek belső ügyei, igazgatása és tanító kara folytun az egyház és püspökök joghatósága alatt álljanak. Azért a legbuzgóbban fölhívunk titeket, ne mulasszatok el semmi alkalmat s kísértsetek meg mindent, hogy e nemes és jó czélt mindenképpen elérjétek *). 4. Az uralgó tévelyek távoltartására és kiirtására terjesztessenek a nagy közönség között hasznos iratok, melyeknek tartalma megfeleljen az igazságnak és elősegítse a jó erkölcsöket. Jól tudjuk, hogy e czélra nehány társulat jött létre s nem sikertelenül működik. Nagyon óhajtjuk tehát, hogy e társulatok miud számban szaporodjanak, mind napról-napra bővebben gyümölcsözzenek. Azt is akarjuk, hogy buzdítsatok mindenkit, különösen azokat, kik másokat tudománjdmn, vagyonosságban, tekintélyben felülmúlnak, hogy mindenütt és mindenkor, a magánéletben épp úgy, mint a nyilvánosság előtt kiváló gondot fordítsanak a vallásra — erélyesen védjék a ti vezérletetek mellett az egyház ügyét. íme teljes 8 éve múlt e programm-adásnak, s ha visszatekintünk a lefolyt 8 évre, tisztán láthatjuk, mennyire befolyásolta ez idő alatt Magyarország belügyeit a pápa! 1886. előtt ha megkeresztelte is a r. kath. pap a más vallásuak gyermekét: anyakönyvezés végett értesítette e tényről az illetékes lelkészt jó lelkiismerettel. 1886. után megkezdődött a törvénysértés és barapózott mind nagyobb mértékben, mig végre a kormáuy kénytelen volt kiaduí ismeretes rendeletét. . . Meg*) E pontnál Prohászka megjegyzi: Hogy a kath. iskolaiigy mily gyönge lábon áll nálunk, azt nem kell magyarázni. A gimnáziumok átlag mind papi kezekben vannak, de egyet-kettőt kivéve, a kér. szellemet a josefinismus kiszorította belőlük, valamint tanítóikból. A falusi felekezeti iskolák teljesen beleillenek >Ázsia pitvarába.« Az egyházi kormányzat erélytelensége a legékesszólóbb érvelés az iskolák elállamositása mellett. Vannak száz-számra iskolák, melyekbe a pap, az iskola igazgatója, bele nem teszi lábát. . . . (De hát nem elég a püspököktől és papoktól, ha a mikor csak alkalom van rá fényes körmeneteket rendeznek, nagyszerű isteni tiszteleteket tartanak ágyu-durrogással, huszárkirukkolással ■— az persze mit se tesz; hogy ezek a pár órai senunitevésre kárhoztatás alatt a Imszár-miatyánkot dormögik magukban —, hisz minél tudatlanabb a nép: annál inkább megbámulja a fényes díszleteket, annál nagy_ szerübbnek tűnik föl előtte vallása és papja!
