Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-19 / 33. szám

*23

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

521

tékouysági intézkedéseit, kifogásoljuk a tervezet légié* idegesebb pontjait kérdés, vájjon miként véljük azokat módositandóknak, s mely alapokon lenne kívánalmainknak megfelelőleg az országos lelkész gyámolda létesítendő?

Nagy mértékben megkönnyíti álláspontunkat s a conventíhez hasoulitva azt sokban meghaladó alakban tünteti fel az egyetemes gyámolda képét főiskolánk tevékeny tanárának, dr. Horváth Józsefnek, a „Protestáns Szemle“ ez évi folyamában a tervezetre vonatkozólag közzétett tanulmánya, javaslata. Annak alapelveit, intézkedéseit csaknem teljes egészében teszi magáévá egyházmegyénk, s az egyetemes gyámintézetet e nagyobb szabású, áldásdúsabb alapokon kivánja meg és felépíteni.

Alapelve ennek az, hogy a jövedelmi forrásoknak lehető felhasználásával a gyámolitás tetemesebb, teljes megélhetést nyújtó, rögtöni s a szolgálati évekre tekintet nélkül legyen. Nem is lehet nagyobb szabású, áldásdúsabb intézményt csekély eszközökkel, kicsin} es, szűkkeblű tevékenységgel létesíteni, teremteni; a nagy, a magasztos czélok áldozatot, lelkesedést, sokszor lemondást, önmegtagadást kívánnak, csak az a vigasztaló, hogy ezek az áldozatok mindenkor önmagukban, s az elért és kiküzdött eredmény sikerében lelik s hordják jutalmukat.

Mennyivel szívesebben tesz .... áldoz, ha már egyszer áldozni, tenni kell, a ref. lelkész akkor, mikor tudja, hogy halálával gyámtalan övéi anyagi gondoktól nem zavartatva nyugodtan, békén élhetnek ezentúl.

S nem is oly nagy a különbség a dr. Horváth féle általunk elfogadott tervezet terhei s a conventi között, holott a segélyezés, a gyámolitás mérve össze sem hasonlítható !

A conventi tervezet kíván 10% belépési járulékot minden egyes lelkésztől; emez 20%-ot, oly megkönnyítéssel azonban, hogy a lelkészi fizetés 300 írton felüli részének % része fizettetnék belépési járulék gyanánt, s a mennyiben elég nem leendene, a következő évben után fizettessék. A conventi tervezet 2,/20/o-t kíván évenkint tagjaitól, emez 20 fitot kíván jövedelemre való tekintet nélkül, mellyel szemben egyházmegyénk a méltányosság, a nagyobb képesség — nagyobb teher viselés alapján — ugyancsak 2'J2°/0 évi befizetést ajánl, s ajánl annyival inkább, mert e csekély módosítás a Horváth féle javaslat pénzügyi számításait nem álterálja, s abban zavart, különbséget nem csinál. A conventi tervezet a lelkészi állomásokat fentartó gyülekezetek évi járandóságát 1%ban állapiija meg, emez 21/2°/0-ot contemplá). Egyházmegyénk ez utóbbit fogadja el, mert ha egyes égj házaink minden tanítói állás után pontosan megfizetik a 12 frt járulékot, ha évi adózások utján minden honpolgár hozzájárni azoknak nyug-gyámintézetéhez, a kik mint az igazság, vagy honvédelem tényezői állanak őrt jogaik s vagyonuk érdekei felett, bizonnyal protestáns gyülekezeteink is meghozhatják azt az áldozatot, hogy a kik érdekeik, vallásos erkölcsi életük fejlesztéséért, gondozásáért áldozzák sokszor csak a fizikai élet fentarthatásáért életüket, hogy azok a leik észek halálos ágyukon ne gondoljanak keserű szívvel a kálvinista lelkészi pályára, biztos

nyomor rabjainak hagyván övéiket, de halálos ágyuk küzdelmeit megkönnyítse az a tudat, hogy a kik szivéhez,, leikéhez forrottak, azokról gondoskodva, azoknak megélhetés forrása nyitva van. S nem is annyira a fizetés menynyisége, mint egyáltalán csakis a puszta fizetés fog zokon esni gyülekezeteinknek. Hisz ha az a szegény lelkész megbirja a 2ll2%-ot, megbirja azt a sok tagból álló gyülekezet, azokra nézve csaknem mindegy az 1 vagy 2,|2°0; a sérelem, ha ugyan az, abban fog állani, hogy fizetni kell. A közalap gj^ámoldai segélye mindkét tervezet szerint ugyanaz. A Horváth féle vesz még a confirmandusoktól 20 kr befizetést, melyet mi 60 krral kívánunk helyettesíteni azon biztos reményben, hogy ha a tankötelesektől az évi 15 kr beszedhető, bizonnyal a mi confirmandusaink sem fogják megtagadni egyszer életükben 60 kr alamizsnával járulni lelkészük családjának gyámolitásához, segélyezéséhez.

Ugyancsak a Horváth féle tervezet felvett 120 ezer frt államsegélyt; mivel azonban ez még realizálva ma nincsen, s a tervezet is a nyugdíj alapjául veszi combinatióba, arra ez úttal nem reflectálunk.

Ezek volnának mindkét tervezet szerint a jövedelmi források, hogy a Horváth féle sokkal, vagyis meglehetősen terhesebb, azt tagadni nem lehet, kérdés csak az: a segélyezés mérve, a remélhető gyámolitás, az elérendő czél megéri-e, s arányban áll-e a fokozottabb megterheltetéssel?

A legnagyobb megnyugvással mondhatjuk: hogy igen. Összehasonlítva a két javaslat jótéknysági intézkedéseit, csekélynek mondhatjuk a különbözetet. Mig a conventi tervezet 10—15 évi szolgálat után 100 frt évi segélyt biztosit, mely 40—50 évi szolgálat után 400 írtig emelkedhetek, addig ez utóbbi a szolgálati évekre tekintet nélkül 350 írtban állapítja meg minden egyes özvegy járulékát, mely az árvák segélyével 525 frtíg emelkedhetik. Azt lusszük-véljük, hogy itt minden hosszas indokolás felesleges, hogy e javaslatban oly segélynyújtás vau contemplálva, mely utódainknak gond nélküli megélhetést, biztos kenyeret nyújtani képes. Ily nagyobb segélyezés mellett valóban csekélynek tűnik fel az áldozatnak, a tehernek azon különbsége, mely az egyik és a másik tervezet között van. A legnagyobb megnyugvással fogadjuk el — a felhozott némi módosításokkal — a javaslatot, melynek financiális számadatai, bevételi kiadási tételei a legnagyobb rigorozítással, statistical, halandósági táblázatok stb. figyelembe vételével készitvék, s a legszigorúbb bírálatot is kiállják.

Mindkét javaslatnak a temetkezési segélyre vonatkozó tervezete kihagyandó, helyettesítvén azt gyülekezeteink azon kegyeletes szokása, hogy lelkészét mindegyik - maga temetteti el. A conventi tervezet végkielégítési javaslata ugyancsak még a conventi szabályzat elfogadásának esetén és mellőzendő, pótolván azt az özvegyi és kegyeleti évnek százados gyakorlaton nyugvó intézménye, szokása.

A felhozottak s elmondottak után teljesen felesleges hangsúlyoznunk, hogy az egyházmegyebeli, kerületi gyá-