Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-19 / 33. szám
526 DÚNANTÚLI PROTESTÁNS LAP. moJdához, mint a melyek az alapítók, fentartók elvitázliatlan tulajdonai, s melyek felett rendelkezni csak is azok hivatvák, feltétlenül ragaszkodunk, azokat semmi körülmények között ez idő szerint fel nem adjuk s azok fennállása, hová fordítása feletti halározathozatalt a magunk el nem magyarázható, el nem vehető jogának nyilvánítjuk. Ezen jelentést a közgyűlés egész terjedelmében magáévá tette. 4. Ezután a zsinati törvény rendelkezéséből kifolyólag megejttetett a titkos szavazás az egyházmegye ügyészi állására. A beadott 31 szavazatból 29 szavazattal Mo•csi Lajos választtatott meg az egyházmegye ügyészévé. 5. Ugyancsak a zsinati törvény értelmében megtörtént a szavazás az egyházmegye kebeléből a főiskola igazgató tanácsába választandó tagra. A beadott 28 szavazatból 17 szavazattal— Mocsy Lajos 11 szavazata ellenében — Juhász Pál választatott meg a főiskolai igazgatótanács tagjává. 6. A zsinati törvény 283 §-a értelmében az egyházmegyei bíróság megalkotta kebeléből az időszaki tanácsot. Rendes tagokká lettek: Konkoly7 Th. Gyula, Mocsy Lajos és Varaunay Lajos; póttagokká: Kulifay Gyula, Juhász Pál és Kis Károly. Elintézést nyert ezeken kívül mintegy 22 helyi érdekű ügy. N.-Salló 1894. aug. 8. Juhász Pál. A mezőföldi ev. ref. egyházmegye köréből. Egyházmegyénk f. augusztus hó 8-ik és 9 ík napjain tartá meg közgyűlését ut. Szíics János esperes és mélt. Boné Géza gondnok urak elnöklete alatt. A gyűlést megelőzőleg 7-én gyámoldai közgyűlés tartatott a tractusi gyámolda alapszabályainak revideálása végett, s ugyancsak ezen nap alakult meg lelkészi értekezletünk is. Közgyűlésünk legnagyobb eseményének ezt az eseményt tartom. Egyházi életünk fejlesztésére nagy horderejűnek vélem. Sokszor halljuk a keserű önvádat, hogy az alkotmány helyreállítása óta, a mióta egyházunk szabadablau lélekzik, sok mulasztást követtünk el, nem használtuk fel az adott viszonyokat. Fájdalom! igaz. Mig más országokban pl. még Francziaországban is, a maroknyi Protestantismus hatalmas munkálódást fejt ki s nagy eredményeket mutat föl, addig nálunk, kik sokszor annyian vagyunk, az egyházi élet pang. Még optimistáink is kénytelenek bevallani, hogy a látóhatáron minden felől sötét felhők tornyosulnak, a közöny, a hitetlenség terjed, ezekkel szemben a még megmaradt csekély vallásosság jfélénken húzódik meg. Társadalmunk beteg. Hogy a^dolgok idáig fejlődhettek, annak okát legfőkép abban találom, hogy eddig megelégedtünk a csaknem kizárólag administrationalis kérdésekkel foglalkozó egyházmegyei és kerületi gyűlésekkel, conventezésekkel. S csaknem a legújabb időig hiányzottak országszerte a lelkészi értekezletek, a hol bizalmas eszmecserékkel egymást buzdítottuk, lelkesitettük volna az egyöntetű munkálódásra. Ezért nem tudtuk a vallásos, egyházias élet benső rugóit mozgásba hozni. Ezért történhetett az is, hogy az élet fejleményeként előálló egyház-politikai constellátiók készületlenül találtak bennünket. És épen ennek hatása alatt kell lázas erővel hozzá látnunk a hitélet fölébresztéséhez és fejlesztéséhez. Igazán égető szükség van a lelkészi értekezletekre. Ez végre valahára nálunk is megalakult. Az érdem, hogy az nálunk megalakult, főkép tiszt. Szűcs Dezső csajághi lelkész űré. Buzgó fáradozásainak csekély dijjául — annyival is inkább, mivel az értekezlet megalakulásakor szerényen visszavonult, semmiféle tisztséget sem vállalt el — hadd álljon itt az értekezletet megnyitó lelkes beszéde : „Mint midőn rég nem látott kedves helyhez közeledünk, mint midőn az ige hirdetés szent helyére fellépünk, olyan ihletettség és öröm fog el most, midőn a rég óhajtott lelkész értekezlethez közel, a lelkészi szivek e kedves találkozó helyének mesgyéjénél megállók. Várt s kedvesen fogadott vendég sorsa lesz-e osztályrészem? vagy tán a mesgyénél kell maradnom? Hiszem, a boldogító remény él szivemben, hogy nem magamért, hanem az általam is hirdetett eszméért e szavakkal fogad a szeretetett lelkészi kar: „jer áldott vendég nálunk szállj ! És midőn e kedves lelkészi családi körbe beszállok, adják meg nekem egy kis ideig a vendég jogot, engedjék meg, hogy szót emelhessek. „Istennek adok hálát, hogy nem lettem kiáltó szó a pusztában, szerény meghívásom kegyes meghallgattatásra talált, és a drága mag befogadására kész a jó talaj ! Istenhez emelkedő hálám után szivem szeretető vei üdvözlöm önöket, lelkész testvéreimet! „Egyik lelkész s kartársam a múlt héten azt irta hozzám, hogy ő 15 évvel ezelőtt két ifjú lelkésztársával meleg hangú felhívást intézett a lelkészi karhoz a lelkész-értekezlet ügyében. Hogy felhívásuknak nem lett azonnal eredménye, vájjon azért ne úgy tekintsiik-e Őket, mint a mai sikernek előmuukásait ? Es mi, kik évek óta is most is buzgói kódunk a lelkész-értekezlet mellett, nem olyanok vagyunk-e, mint a diszes nagy épület építésénél a íündamontum árkát ásó napszámosok? Hogy az épület felépüljön, az értekezlet létre jöjjön, kell hogy a pillanatnyi felhevülés homokja helyett az erős, kitartó akarat sziklája legyen a fimdauientom, és akkor jöhetnek a szelek, az árvizek : a világiaskodás, az önzés, a közönyösség, ha megütköznek is az épületben, azért az meg nem rendül, össze nem omol. — Egyik korban megvéuhedett, érdemekben megőszült lelkész-társam (László József) azt mondja: „a jövőt az készíti elő legjobban, ki a jelent legbölcsebben felhasználni tudja.“ Bölcseség, eszély, előre, látás híjával volnánk, ha a jelent fel nem használnék, ha a jövőt elkészítve, a jövőkor számára fel nem épitenök a lelkészértekezlet épületét. Legyünk hát mi mindnyáján építők Isten segedelmével, jó akarattal, ha e kétutóbbi kimarad, akkor hiába fáradunk mi építők. 525
