Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-21 / 3. szám
4l DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 42 azok illendő fizetésére, nem különben országosan meghatározandó más közhasznú czélokra ferdittassanak *). Ha látjuk, hogy a mi ebben az indítványban s ennek megokolásában moudatik, az az utolsó betűig talál a mi viszonyainkra s éppen e napokra; ha tudjuk, hogy mi végre adattak a papi javak ; ha tudjuk, hogy az ezekre vonatkozó adomány-levelek nagy részben hamisak, papi koholmányok ; ha tudjuk, hogy Borsod indítványát annak idején a megyék nagy része pártolta: úgy jó lelkiismerettel, az igazság sérthetetlen paizsával tűzhetjük napirendre ez indítványt és harezolhatunk mellette. Ne restelkedjünk kicsit se, igen díszes társaságba kerülünk; itt vaunak Palóczy László és Szemere Bertalan borsodi követek ; gr. Ráday Gedeon (Pest), Bánlndy Albert (Csanád), Vukovics Szabbás (Temes), Pázmándy Dénes (Komárom), Perczel Móricz (Tolna), Ragályi Miksa (Gömör), Beöthy Ödön (Bihar), Radvánszky Antal (Zólyom), Szentkirályi Móricz (Pest), Lónyay Menyhért (Bereg),, Kerkapoly (Zala), Klauzál Gábor (Csongrád). 1848-ban Deák Ferenez ezt mondta az egyházi javakról : „ne hasonlítsa össze ezeket senki a magán alapítványokkal, mert a katli. alapítványoknak nem csekély része a státus javaiból adatott ki már szent István által azon jószágokból, melyeket a status közszükségének fedezésére szakítottak ki eleink akkor, midőn az országot felosztották.“ A leányzó, mely úgy 50 évvel ezelőtt oly sok igaz lélek előtt kedves volt, az országos vihar bénító hatása alatt elaludt; ütött ébredésének órája: keltsük fel! Kis József. Á csodák vagy két tévedés. Irta: MERLE D'A ÜBIGNÉ. (Folyt, köv.) Második harmónia. Krisztus csuda tettei minek a megismerése vezetnek engem? Annak a sok mindenféle nyomornak és szenvedésnek-; a siket, a vak, a néma, a bélpoklos, a láz, a gonosztól gyötretett lelkek és testeknek-; végül a halálnak, a félelmes halálnak, az emberiség lépteit a mai napig követő gyászos kiséretnek mi a valódi jelentése? Ezen nyomorúságok egy más nyomorúságra, amazok forrására emlékeztetnek: a lázadásra, az esetre. Mindezek hangosan kiáltják nékem, „bejött a világra a bűn és a bűn által a halál“. Érthetővé teszik előttem, hogy a bűn egy principium, melynek következményei máig elhatottak. Mint Szent Ágoston mondja: „többféle“**) halál van, de mindezek a bűnnek következményei. Ha látom Jézus Krisztus körül a vak, béna és siket embereket és visszagondolok a testileg ép Ádámra, azt kell mondanom, hogy Isten nem ilyennek teremté az embert: a sziveinkben lakozó romlottságra tekintve is azt kell mondanom, *) Az 1844. évi országgyűlési tárgyalások naplói a papi javakról, Kovács Ferenez. **) De civit. dei XIII. 12. Sicut universa terra ex multis terris et universa ecclcsia ex multis constat ecclesiis, sic universa mors ex omnibus. hogy Isten nem ilyenné teremtett bennünket; Isten nem lehet szerzője annak, a mi ő ellene tör! Isten kezéből szent, normális állapotban jött ki az ember, de azon fizikai rossz mellett, melytől Jézus kortársait megszabadít», be jött az egész emberi nemzetbe, mint Melanchton mondja, egy bizonyos hajlam, a bűn felé való bizonyos vonzatás, egy életképes plánta, melynek gyümölcsei a mindenkori nyomorúság, s ez az „eredendő bűn“ *). A csodák tehát kinyilvánítják az emberiség elestét és öröklődő romlottságát. Harmadik harmónia. Jézus Krisztust csodatettei olyanul tüntetik föl, a ki gyorsan és hatalmasan segített; mindazokon, a kik szenvedtek, vagy veszélyben voltak. Lett légyen bár a szenvedő a társadalom legalsóbb osztályából való, bár ha messze volt is tőle, vagy ha megérdemlő is szenvedését, Krisztust mindez nem akadályozó. 0 szól, és hatalmas hangja elűzi a rossz lelkeket, feltámasztja a holtakat. „Azért jött az embernek fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett vala“. Es ezen szabaditásaínak mi más czélja volna, mint hogy azok minket egy még dicsőbb szabaditásra elvezéreljenek? A kárhozattól, a bűntől való megmentésünk végett jött; és megtartja az embereket, bár legyenek a romlottság legalsóbb fokán. És valamint az embereket egyedül, azok segedelme nélkül, szabaditá meg a különféle gonosztól, ép igy ő egyedül váltja meg az embert, a mi érdemünk, vagy segítségünk nélkül. Krisztus szenvedése, halála, mindhalálig való engedelmessége, kiontatott vére, ez az ártatlan vér a szent, a mocsoktalan és egyetlen áldozat, mely kiengeszteli a bűnöket. Ember mit adhat ehhez? A teljes váltság az égből jött, az ember nem saját érdemével vagy erejéből szerzi meg azt; a csodák arra utalnak bennünket, hogy ezt hirdeti a golgothaí kereszt. A váltságnak ezen módját távolról sem mondhatjuk észszerütlennek, sőt isteni bölcseség nyilvánul abban. Krisztus igaz volta, elégtétele, a mely engem meg vált, nem aa enyém: tehát Isten előtt való mély alázatosságra tanít; de mégis tulajdonittatik nékem kegyelemből: ebből megismerem Isten szeretetének mélységes gazdagságát, mellyel engem szegénységemben meggazdagit. Áldott elégtétel,, mely nem az enyém és mégis enyém! Megalázol és felmagasztalsz, megtartod lelkemet azon alázatosságban és felmagasztosultságban, a mi Isten előtt kedvessé teszi! Negyedik harmónia. Jézus csoda tetteiben az általa meggyógyitottaknak hite kiváló helyet foglal el. így akaró kimutatni a módot, hogy miként váitja meg az emberiséget. „Az ige egyedül hit által érthető meg“ **) mondja Melanchton A kegyelem nem létezik ránk nézve, ha nem hisszük. Mit ér az én nékem, ha valami gazdag hatalmas ember rám hagyta mindenét, de én az erre vonatkozó okmányokat eldobáltam? De ez a hit, melynek közvetítésével az üdvösséget elnyerem, még sem mondható érdemszerűnek. Nagy tévedés (és különösen római tévelygés) azt hinni, hogy hit és jó cselekedet által a kegyelem *) Yivax quaedam evtoyeiu peccatum originale. Loci Comm. Theologien **) Verbum tantum fide apprehenditur.
