Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-15 / 28. szám
437 DÜNANTÚLI PROTESTÁNS LAP. 43£ lomban a legutóbbi népszámlálás szerint 2.225.126 ref. lélek van, szükségünk volna, a jövőre is számítva, 250000 példányra, a mi 14 krjával épen harminczötezer forintot tenne ki. — Igaz, bogy ez is nagy Összeg, kivált a mi körülményeink közt, de még sem olyan, hogy kétségbe kellene miatta esnünk, mert egy lélekre alig jut több 3 fillérnél; mivel pedig itt nem állandó teherről, hanem egyszersmindenkorra szóló, vagy legalább is nagy időközönként viszszatérő kiadásról van szó, még hozzá az egyház legvitálisabb érdekében : akármennyire méltányoljam is anyagi helyzetünk súlyos voltát, tiszta lehetetlenségnek tartom, hogy erre a czélra csaknem kétezer pap össze ne tudja adni és gyűjteni a szükséges pénzt. Tekintve azt is, hogy presbyteriumaink is bizonyára készséggel fognak megszavazni, a közpénztárak terhére a különböző anyagi viszonyokhoz arányló Összegeket. A dolog pénzügyi nehézségeit oly kevéssé tartom aggodalomra méltónak, hogy még azt sem tudnám helyeselni, ha azt a kis munkát az általam jelzettnél kisebb számban adnánk ki, mert meglehet, hogy ez által a sikert koczkáztatnánk. Tisztelt értekezlet! Távolról sem gondolom, hogy ha az én igénjTelen indítványom pártolásra talál s megvalósul, már magában biztosítja számunkra a győzelmet, sőt jól tudom, hogy sok teendő várakozik ránk a mellett is; de attól félek, hogy az említett segédeszköz nélkül legbuzgóbb törekvésünk is hiába való, vagy legjobb esetben félsikerü lesz. — A protestáns egyház az egyetemes papság elvét vallja s igy természetes, hogy nálunk a papságnak nem lehet oly nagy befolyása a nagy tömegre, a milyen van a kath. egyház, illetve a klérusnak, ennek az — állítólag — közben járó rendnek Isten és ember között; méltán tarthatunk hát attól, hogy egyfelől a tudatlanokra könnyen gyakorolható erkölcsi nyomás, nem különben az anyagi érdek, ha mi ezek hatását a nép felvilágosítása, hitünk józanságának és a kath. egyház nagy tévedéseinek alapos bebizonyítása által ellensúlyozni nem fogjuk, már a közel jövőben megmutatja romboló erejét, s megtörténhetik, hogy az az áldozatkészség, amelylyel egyházunk, tisztán hazafiui szempontból, noha iukább a hallgatólagos beleegyezés, mint a pártoló hivatalos nyilatkozat utján, de még is tényleg diadalra segíteni törekedett és törekszik az úgynevezett egyházpoliticai törvényjavaslatokat, nagyon megboszulja magát, ha kellő időben meg nem ragadjuk azokat az eszközöket, melyek üdvöseknek bizonyultak a múltban s annak Ígérkeznek a jövőre is. Egyházunk történetének pedig az a világos tanulsága, hogy a létért való küzdelemben saját erkölcsi belső tartalmával és a szellem fegyverével vívta ki a győzelmet; mert ha bár a nemzeti szabadság nagy és győzelmes harczai mindig az egyház zászlója alatt történtek is, azoknak eredményei mind az ország alkotmányára, mind kü Ionosén egyházunk szabadságára jóformán Írott malaszt maradt; s nagyon kétlem, hogy ha a Protestantismus a felvilágosodás terjesztése s különösen a népnevelés terén kifejtett munkájával tanúságot nem tett volna a benne rejlő nagy szellemi és erkölcsi erőről, el tudott volna jutni csak a mostani, nem épen rózsás, de tűrhetően tisztességes állapotára is. — Ha előbbre nem mehetünk, legalábbaz elfoglult positiot igyekezzünk megtartani; ha nem hódíthatunk, legalább védekezzünk teljes erővel! Mivel úgy látom, hogy a védekezés ideje nagyon is elérkezett; jobbr a protestantizmus szellemével és a magyar kálvinista egyház történeti múltjával összeillőbb védelmi eszközt és módot pedig nem látok, mint a miről rövid elmefuttatásomsomban megemlékeztem : tisztelettel indítványozom, hogy mondja ki értekezletünk, miszerint: „Tekintettel arra, hogy ha a magyar országgyűlésen most tárgyalás alatt levő, úgy nevezett egyházpolitikai törvényjavaslatok, különösen pedig a kötelező polgári házasság behozatalára és a vegyes házasságból származó gyermekek vallását szabályozó 1868. Lili. t. ez. módosítására vonatkozó előterjesztések törvénynyé válnak, a magyar prot. egyházak elvesztik azt a nagyon is méltányos védelmet, a melyet most nekik, mint gyöngébb félnek az állam biztosit, a különben is nagy számbeli túlsúlyban levő rom. kath. egyház pedig szabad kezet nyer a híveknek eddig meg nem engedett módon szaporítására; tekintettel arra, hogy a tapasztalás feljogosít annak feltevésére, hogy a kath. klérus ezt a szabad kezet a legnagyobb mértékben használni fogja, s igy a különböző kér. felekezetek^közt a küzdelem bizonyosan bekövetkezik; tekintettel végül arra, hogy a katholicísmus külső erőforrásaival nem rendelkező prot. egyházak ebben a harezban kizárólag az erkölcsi és szellemi térre lesznek utalva; a tatavidéki ev. ref. egyházmegye lelkészértekezlete múlhatatlanul szükségesnek tartja, hogy az önvédelem szempontjából gondoskodjék az egyetemes magyar református egyház arról, miszerint — a lelkipásztorok által az eddiginél nagyobb mértékben gyakorlandó belmissiói munkálkodás mellett — mind az iskolákban kellő gond Jegyen fordítva az összehasonlitó hittan tanítására, mind a templomi igehirdetésben kiváló sulylyal czáfoltassanak a róni. kath. egyháznak a protestáns felfogástól eltérő hittételei; — de gondoskodjék kölönösen arról, hogy vallásunk belső igazságát s a katholicismusnak ezzel ellenkező téves tudományát egyházunk minden tagja alaposan megismerhesse; készíttessen tehát haladéktalanul egy, minden kívánalomnak megfelelő, valóban népszerűvé válandó öszszehasonlitó hittant, s intézkedjék annak oly mennyiségben kinyomatásáról, hogy legalább is minden tiz lélekre jusson egy ingyen adandó példány.“ * * * Megjegyzés. — Ez a kis elmefuttatás egy csekély, de a dolog lényegére nem vonatkozó változtatással van közrebocsátva. Három indítvány. Alig van kellemetlenebb valami, mint mikor félre értett vagy magyarázott szavaiért meghurczolják az embert a nyilvánosság előtt. S alig van leverőbb gondolat az önérdekük hajhászása nélkül munkálkodókra, mint az, mikor azok maguk nem akarják megérteni, akikért és 28*
