Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-21 / 3. szám
37 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 38 2. vallásos összejövetelek tartását az egyháziasság felébresztése és ápolása érdekében, városokban úgy, mint faluhelyeken. Helyes! De hát az azóta (1893. nov. 14.) lefolyt s a cselekvésre igen alkalmas, több mint két havi idő alatt tettünk-e e részben valamit? Vagy tettek-e legalább azok, a kik az értekezleten jelen voltak s onnan bizonyára szent lelkesedéssel távoztak otthonukba ? . . . Alig egy pár helyről jött az ébredésnek, a cselekvésnek örömmondó hírnöke. Pedig kétség kívül mindenki belátja, hogy a jelzett intézkedések égetően szükségesek és hogy kivitelükre a téli idő a legalkalmasabb. A mostani politikai viszonyok közt pedig valósággal nehéz lehetett megállni, hogy magas helyről jött különös tanácsolás nélkül is össze ne jöjjenek egy-egy egyházmegye lelkészei és világi oszlopai csak úgy, mint az egyes egyházközségekben egyházunk és hazánk jólétét szívükön hordó férfiaínk. Szóba jött az egyetemes értekezleten a népies vallásos iratok terjesztésének ügye is. A Magyar Prot. írod. Társaság aztán következő napon, nov. 15. e részben úgy intézkedett, hogy megbízta ezek szerkesztésével dr. Kecskeméthy Istvánt. Helyes! E részben sincs egy pillanat vesztegetni való időnk se ! November közepe óta azonban olyan dolgok történtek, a mik más lépésekre is kényszeritenek bennünket. A római kath. főpapok, — kiknek hazafiságára a világi sajtó lépten-nyomon hivatkozott, úgy hogy már ama ltazafiságnak unos-untig menő kiemelése kezdett gyanút ébreszteni — konferencziát tartottak s azon megállapították legközelebbi teendőiket. Kibocsátották a lázitó közös pásztorlevelet s kihirdették, itt ott fanatikus gyűlölettel s boszuvágygyal. Megtartották az országos első kath. nagy gyűlést. S azon a herczegprímás általános helyeslések közt jelentette ki, hogy „Mi katholikusok igenis alkalmazkodni tudunk hazánk megváltozott viszonyaihoz (ugyanugyan!) de a hit és erkölcs dolgában sem egyesek akarata, sem a nemzetek intézményei, sem a század korszelleme előtt meg nem hajolhatunk. A mily ravasz ennek a mondásnak az első része: épp úgy megfelel a második része a Syllabus 80-dik tételének, a melynek értelmében mozog az ultramontanismus az egész világon, itt-ott még csak kígyói ravaszsággal, másutt már az oroszlán bátorságával! Egy kanonok meg különösen felhívta a jelenlevőket, nem csak — de minden katholikust, hogy a községi, megyei, országgyűlési képviselők választásánál azon legyenek, hogy a választási urnából olyan egyének nevei kerüljenek ki, a kik katholikus érzületükről ismeretesek. Katholíkus érzületü csak katholikus lehet: tehát községi, megyei, országgyűlési képviselőkké csak katholikusok választhatók. íme a végeredménye az ultramontán mozgalomnak! íme a legcsattanósabb czáfolata a római kath. főpapok által hirdetett — fájdalom csak hirdetett, csak szájjal vallott béketörekvéseknek. Oh a római kath. egyház nem támadni, csak védekezni akar! Csak azt akaija, hogy a kik eddig, mint honpolgárok az egyenlőség, testvériség és szeretet krisztusi elve és íntelligentiájuk alapján értékes és hasznos tagjai lehettek a községi, a megyei és az országos gyűlésnek : ezentúl csak úgy lehessenek tagjai, ha katholikusok is egyszersmind. Ha nem azok : maradjanak otthon ! Oh a római egyház nem támadni, csak védekezni akar! Jezuitismus, ime itt van a te országod ! Ezek a szomorú tények további lépésekre kényszeritenek minket is. A türelem szép erény, de annak is van | határa. Nem szeretném, ha a prot. egyház türelme azonos lenne a Petőfi által meghatározott türelemmel. Sokat be tud számítani az okosság, el tud nézni a jóakarat — de nem mindent! A ki velem ellenséges lábra áll: nem várhat, nem is vár jóindulatot. Az egyenes kihívást még a biztos vereség tudatában is elfogadja az önérzetes ember : csak a gyáva keres kibúvót! Kétségtelen, hogy a szabadelvüségnek minden igaz barátja a közelebbi napok eseményei által egyenesen ki vau hiva. S valyon mi nem vagyunk-e hívei a líberalismusnak ? Valyon a politikai líberalismus veresége nem hatna-e, legalább ideig óráig, bénitólag a mi szabadelvüségünkre, illetőleg ennek követelményeire ? Semmi kétség benne ! Előbbre hát néhány lépéssel ! Szinte bámulunk, mennyit tett egy hó alatt az ultramontanismus. Ép oly gyorsan, sőt gyorsabban kellene nekünk is előre törnünk. Az ultramontánok nem bizták a parlamentre ügyök eldöntését; társadalmi mozgalmat indítottak ; megkezdték a kulturharczot, mert elérkezettnek látták az időt. E mozgalom elől nem lehet kitérnünk. A társadalomban kell nekünk is támaszt keresni. És mi bizton fordulhatunk a társadalomhoz ; ahhoz a társadalomhoz, mely nem pusztán a római kátéból ismeri ma már a világot. Csakhogy késedelmezniink nem szabad. Perículum in mora!. Össze kell hát hívni azokat az egyházi értekezleteket, létre kell hozni azokat a vallásos estélyeket; meg beszélni amazokon, hogy koruuknak mik az égető kérdései, mi azoknak lényege, kiinduló pontja és vége, mimódon lehet azokat a néppel megértetni s igy érdeklődését felkelteni, avagy fokozni; emezeken meg magával a néppel kell a korkérdéseket megbeszélni, megértetni, hogy ne nézze bárgyú szemmel, a mi körülötte a katholikusok részéről történik. E végből a népies vallásos iratoknak is jelenleg első sorban és sürgősen a napi kérdéseket kell felölelni *). Tovább megyek! Kérnünk kell az 1848. évi XX. t. ez. életbeléptetését. Hisz azok az okok, a melyek e nagy idő nagy embereit a t. ez. megalkotására bírták, nem csak hogy el nem enyésztek, de megszaporodtak. A nevezett törv. ez. 2. §. ezt mondja: „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatík meg“. Ezt az *) Irodalmi Társaságunk a népies kiadványokban kövesse a Szent István Társulat példáját. Ez u. i. nem csak erkölcsös, vallásos füzetkéket, de komolyabb, tudományos jellegű munkákat is bocsát ki, aránylág felette olcsó áron. Ilyen pl. Apponyi Albert és Apáthy István jelentései »A vallás és tanulmányi alapok jogi természetéről« 1883, 130. 1. ára csak 10 kr. »XIII. Leo pápának beszédei és levelei«, 1891, 422. lap és az ára csak 1 frt. Kovács Ferencz Naplói igen megérdemelnék, hogy megfelelő magyarázattal közrebocsáttassanak. 3*
