Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-08 / 27. szám
421 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 422 inkább erre, mint saját hittanunk elveinek fejtegetésére kellene a fősulyt fektetnünk. Sőt, hogy az eredményt annál kétesebbé tegyük, ezt a kátémagyaráz ást is vasárnap délutánra tettük, illetőleg ott meghagytuk, — holott a legtöbb egyházban néptelenek ilyenkor a templomok, s akik akkor is eljárnak az isteni tiszteletre, azok annyira buzgó tagjai az egyháznak, hogy egy csepp okunk sincs őket hithagyástól félteni. Bocsánatot kerek, hogy itt magamról szólok egy pár szót; kizárólag azért teszem, hogy ha valaki jónak látja, kövesse, s nagyobb munkakörben többet használhasson vele, mint én. — Mivel múlhatatlanul szükségesnek tartom, hogy híveimet a kath. vallásnak nagyon könnyen bebizonyítható és megérthető hiányaival megismertessem, az egyes alkalmakat, p. o. böjt, bucsujárás idejét, űrnapját stb. szoktam erre felhasználni, amikor is határozottan és nyiltan polemikus, a tárgyat az én gyönge erőm szerint minden oldalról felvilágosító, de soha sem sértő egyházi beszédet szoktam mondani és úgy tapasztalom, hogy az a nehány hallgató érdeklődéssel figyel a fejtegetett dolgokra. Futólag — közlevetőleg,— pedig mindannyiszor párhuzamot vonok a protestáns és a római egyház felfogása közt, valahányszor erre alkalom kínálkozik. Azt hiszem, jövőre még nagyobb szükségünk lesz a polemikus beszédekre és nem látok alapos okot rá, hogy tartózkodjunk tőlük, kivált akkor, mikor az ellenfél úgy is széliére használja s esze ágában sincs, hogy felhagyjon vele. (Folyt, köv.) Válasz nt. Juháss Pál úrnak a barsi egyh. megye egyházi főjegyzőjének. A „Dunántúli Protestáns Lap“ 26. számában, gyűlési tudósításának sorai között következőket olvastuk: „Nagy megütközéssel fogadta egyházmegyénk a conventnek azon méltatlan eljárását, hogy egyh. megyénkből egyetlen egy egyházat és lelkészt sem méltatott a segélyezésre ! Ha ez tovább is igy tart, ha conventi képviselőink az eg\ házmegyei és kerületi határozatokat a segélyezés tárgyában nem íespectálják, hanem a helyett csak saját egyházmegyéik érdekeit legyezgetik; ha továbbra is csak a komáromi egyházmegye — közöttük Alístál — fogja elnyerni az oroszlánrészt: akkor ne csodálkozzék senki, ha majd a domesztikai befizetéseknél nagy akadályokra bukkanunk! E feljajdulást én és mindenki átalában a convent ellen kiíndultnak vehetjük; mivel a testületnek egyes tagja vajmi keveset tehet a pléuum elhatározása ellen. Mivel azonban csekélységem is szerencsés az egyházkerület megtisztelő bizalmából ott helyet foglalni — s mivel különösen a komáromi egyházmegye és Alistál hozatik fel, a feljajdulást főleg csekély személyemre czélzottnak vehetem. A mi egyéniségemet illeti, itt ki kell mondanom, hogy ha hatást tulajdoníthatnék is magamnak a convent ebbeli elhatározására nézve: ezt nem tenném — nem tehetném; mivel a barsi egyházmegye és annak kérvényező hivatalnokai iránt legnagyobb szeretettel és tisztelettel viseltetem. Ezt saját mentségemre! A mi pedig a convent eljárását illeti: nem nagy erőt kell kifejtenem annak bebizonyítására, hogy az is tárgyilagosan s az egyházmegye, kerület és convent által hozott határozatok értelmében járt el, — midőn a barsi egyházak és egyének kérvényeit figyelmen kivül hagyta. Ugyanis: az orsz. közalapi végrehajtó bizottság reudesen a conventet előző napokban szokott ülésezni s dönteni a kérvények sorsa fölött — s midőn a conventi képviselők megjelennek, már mindegyik tag nyomtatott füzetben kapja a végrehajtó bizottságnak a kérvényező egyházak és egyesek feletti határozatát. így kaptuk most is a„ conventi ülés első napján e füzetkét, melynek 20-ik lapján, a barsi egyházmegyét illetőleg következő határozatot olvasunk: 1. Garam-Vezekény, az esperesi aláirás az 1-ső rovatban hiányozván, a kérvény hiányos kiállítás miatt nem vehető tekintetbe. 2. Alsó-Felső-Várad, ugyanazon indokolással, mint az előbbi kérvény, nem vehető tekintetbe. 3. Kis-Kolta, adóssága öszszege ugyan meg van nevezve, de eredete nincs, — és nincs esperesi aláirás; nem vehető tekintetbe. 4. Bajka 1200 frt tőkesegélyben részesülvén, itt a kérvénye sem honorálható. 5. Felső-Pél 1893. decz. 3l-én egész évi közalapdijával (14 frt 80 kr) hátralékban lévén, nem segélyezhető. A lelkészi kérvények sorában a barsi egyházmegyére nézve a már előre nyomtatott füzetkében ez volt olvasható. Somogyi Lajos k.-kálnai lelkész, miután a lelkészi állomás javadalma azonfölül van, hogy segélyeztethetnék,. — nem részesíthető segélyben. így volt ez már — midőn a conventi képviselők Budapesten megjelentek volt, — eontemplálva s azt megváltoztatni csak nagy bajjal — de sőt éppenséggel nem is lehet; mert ezen előirányzattal a segélyforrás már teljesen kimerítve lett. Hogy azonban a komáromi egyházmegye érdeke -bár annak gonduoka a végrehajtó bizottságnak elnöke — különösen nem leggezgettetik, bizonyítja azon körülmény,, hogy a múlt évben kérvényeikkel zörgető egyházai közül csupán egy egyház nyerhetett segélyt. Miután tehát e fönebbi kimutatásból eléggé megérthető, hogy a barsi egyházmegye kérvényező egyházai kérvényeiknek szabálytalan külalakja miatt [utasittattak el: igen természetes, hogy a conventet kárhoztatni nem lehet. Ezen felvilágosítással a convent — és saját csekélységem, de legfőkép az igazság érdekében — tartoztam. Kelt Perbetén, jul. 2. 1894. Vályi Lajos. komáromi esperes és conventi tag.. 27*
