Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-08 / 27. szám
Ötödik évfolya m. 2?. szám. Pápa, 1894. Julius 8. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélvegdii 80 kr. TARTALOM: Egy pár szó a protestantismus védelmi harczáró]. ;— Válasz nt. Juhász Pál urnák, a barsi egyházmegye egyházi főjegyzőjének. Vályi Lajos. — Egy pár kérdés. Pap K. Dezső. — Igazgató tanácsülés. —-a. — Könyvismertetés. A polgári házasság és a papok. K. J. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Pályázat. — Egy pár szó a protestantismus védelmi harczáról. A tatavidéki ev. ref. egyházmegye lelkészértekezletén felolvasta egg lelkész . Tisztelt értekezlet! Tudjuk, hogy minden kornak meg vannak a maga eszméi, melyek a megvalósulás felé törnek ! A haladás új intézményeket követel, hogy általok a társadalom a maga czélját annál biztosabban elérhesse, s ha vannak a kik ezek létrejöttét akár a régiekhez való ragaszkodásból, akár önérdekből meggátolni törekesznek : kikerülhetlenné válik a harcz az új és a régi zászló hívei közt. A küzdelem ilyen napjait éljük mi most, mikor az úgynevezett egyházpolitikai kérdések nálunk is napirendre kerültek s ugyszólva kizárólagosan uralkodnak az egész nemzet gondolkozása fölött, háttélbe szorítva minden más kérdést, egyesítve a különben ellentétes, elválasztva a különben egységes politikai pártokat is. Nekünk, mint protestáns papoknak, örülnünk kell azon, hogy ezek az eszmék végre valahára nálunk is meghódították a közvéleményt s a valósulás küszöbén állanak ; mert bizonyos, hogy a protestantismus szelleme és amaz eszmék közt eltagadhatatlan oki és okozati összefüggés van; óhajtanunk kell hát, hogy diadalra jussanak, mert győzelmük kétségtelenül azt jelenti, hogy a protestantismus által halottaiból föltámasztott szabad gondolkozás egyie jobban áthatja az egész társadalmat, s a középkornak akkor szükséges, de ma nem indokolható intézményeit ott is lépésről lépésre hátrább szorítja, ahol a társadalom többsége, a külső látszat szerint, megmaradt annak az egyháznak kebelében, amely magának csalatkozbatatlanságot vindikál s maga' iránt föltétlen engedelmességet követel, de a melynek nagy tévedéseit, túlzó és nem mindig önzetlen czéljait saját felvilágosodottabb hívei is jól ismerik, s éppen azért az ésszerűség határain különben is nagyon túlterjeszkedő uralmát, a haladás jól felfogott érdekében, a jog és méltányosság korlátái közé szorítani törekesznek. De valahogy el ne kapjon bennünket a nagy örömgondoljuk meg, hogy azok a különben kívánatos reformok nagyon két élű fegyverek s ellenünk is fordíthatók ; legyünk ébren hát s vigyázzunk, s ha azt látjuk, hogy a túlsó tábor a nyerendő szabad kezet túlhajtott buzgósággal iparkodik felhasználni a maga előnyére s a mi hátrányunkra, övezzük fel mi is a mi derekunkat s felvértezve induljunk a harczba, mert különben könnyen megtörténhetik, hogy a mit a protestantismus diadalának hiszünk, az hozza ránk a legnagyobb veszélyt. — Az egyházpolitikai javaslatok közül különösen három a fontos, t. i. a kötelező polgári házasságra, a vegyes házasságból származó gyermekek vallására és a vallás szabad gyakorlására vonatkozók. — Ettől az utolsótól én nem nagyon félek, mert nem tartom valósziniiuek, hogy számbavehető zavart csináljon ; sokkal inkább aggaszt engem a katholicismusnak kettős erővel meginduló és sok eszközzel rendelkező támadása, mint a felekezetnélkiiliség, vagy új egyházak alakulása. — A felekezetnélkiiliség, ha felüti is a fejét, csak ideig óráig tartó ellenfél lesz, s ha előbb nem, egy pár évtized alatt lejárja magát; az új egyházak csak a magok erejére támaszkodhatnak, áldozatot fognak követelni híveiktől s így anyagi tekintetben aligha lesznek a fizetni nem szeretők menedékei; de a római egyház, habár nem örök is, mint ő állítja, minden esetre kitartó és hatalmas ellenfél, a kivel harczra kelni is szép dolog, rajta diadalt venni határozott dicsőség. A vegyes házasságok s a belőlük származó gyermekek vallásának kérdése lesz a tulajdonképeni harcztér, itt fog a csata eldőlni. — És ne mondja azt senki, legalább református ember ne mondja, hogy évenként egy pár száz gyermek elvesztése nem sokat számít; kétszer annyit számít már azért is, mert amennyivel kevesebbe-27 As egy hás és iskola köréből ÁllMl EY.REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.
