Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-17 / 24. szám

Ötödik évfolyam.

34. szám.

Pápa, 1894. junius 17.

*€) MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

TARTALOM : Uj idők küszöbén. Borsos István. — a balsorsban legjobb megnyugtató az Istenbe vetett bizalom. Pap Sándor. — Az országos ev. ref. özvegy-árvái gyámintézetnek az egyetemes kon vent által megállapított alapszabálytervezete. Tóth Sámuel. — Kerületi leányiskolánk kérdéséhez. — Vegyes közlemények.

yt----------------------------y

HIRDETÉSEK DIJA:

4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkivül bélyegdíj 30 kr.

*--------------------------X

ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt.

Az egyház és iskola köréből

AISÍSTlLI El REF. KMUi HIVATALOS KÖZLÖIYE.

Uj idők küszöbén.

(Vége.)

Ha sikerülne a főrendi- és képviselőház szövetséges ultramontán elemeinek megbuktatói a szőnyegen forgó egyházpolitikai reformokat: az épen nem jelentené a mostani statusquo ten maradását, nem jelentené a némelyek előtt annyira kívánatosnak látszó békét és nyugalmat. Ha a papi hatalom, mely most inogni érzi maga alatt a talajt, győzedelmeskednék [a vele szemben saját jogait érvényesiteni akaró állainhatalom fölött, akkor következnék be még csak küzdelmes időszak, telve harczokkal, melyekről elmondhatnánk, hogy nyomorúságosak és gyászosak. Igen, mert a diadalmaskodó ultrámontanismus a hatalom birtokában bizonyosan találna utakat és módokat, hogy lenyűgözhesse s békókba szoríthassa protestáns egyházunkat; s végczélul annál merészebben tűzné ki a mi teljes megsemmisítésünket, mert tudja, hogy hazánkben való uralma mindaddig bizonytalan és kétes, mig a protestáns egyházakban van életerő. Ilyen lenyűgözött, békóba vert állapotban pedig bizonyára százszor nehezebb volna folytatni örökös ellenségünkkel szemben a létért való küzdelmet, mintha az egyházpolitikai reformok megvalósulása esetén egyenlő rangú harezosokként küzdünk — bár nem egészen egyenlő fegyverzettel, — már nem csupán a létért, hanem egyházunknak a felvilágosult elmékhez okvetlenül utat találó magasztos elvei és tanai segítségével — fényes diadalért és térfoglalásért.

Igaz, hogy leginkább ez a nem egyenlő fegyverzet, vagy is a kath. klérusnak roppant gazdagsága s ezzel kapcsolatos nagy társadalmi befolyása aggasztja a kétkedőket. De bár tagadhatlan, hogy pénz és gazdagság mindig nagy befolyást gyakorolnak a tömegre, mégis biztosak lehetünk, hogy nincs annyi pénz és gazdagság a világon, a mennyivel egy szabad eszméktől áthatott társadalom körében egyházunkat megingatni, léteiét veszélyeztetni lehetne. Minden virág a neki megfelelő talajban fejlődik széppé, virágzóvá. Protestáns egyházunknak életeleme a szabadelvüség; lehetetlen tehát, hogy ilyen eszméktől áthatott társadalomban ne várna rá föllendülés és virágzás. Lehetetlen, hogy oly viszonyok közt kedvező fejlődésnek ne induljon egyházunk, ha vezető elemei, első sorban pedig a lelkészi kar, magas hivatásukat csak középszerűen is betöltik. Ha saját magukat nem hivatalnokoknak tekintik és érzik, hanem apostoloknak, kik a Megváltótól adott gyönyörűséges és hatalmas fegyverekkel küzdenek a hitetlenség, tudatlanság és szeretetlenség ellen nem csak vasárnapon, hanem a hétnek minden napján. Ha a népben nem az adózók tömegét látják, hanem olyan egyeseknek összegét, a kiknek mindegyike — mint Krisztus Urunk követője — a legnagyobb dicsőségre hivatott s mint ilyen megérdemli a szünteleni figyelmes gondot, lelkének, gondolatainak és cselekedeteinek irányzását. Sok, sok szellemi munkát és anyagi erőt kell áldoznunk a biztosan bekövetkezendő uj időkben, hogy egyházunk fel-24