Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-10 / 23. szám

Ötödik évfolyam. S3. szánt. Fáoa, 1894. junius 10. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre pos­tai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből ADDNÁNTCLI E¥. RIF. EGTHlZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. *----------------------------------E HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor több­szöri közléséért 5, egy­szeriért 7 kr sorja. Ezen­kívül bélyegdíj 30 kr. í-----------------------—X TARTALOM: Uj idők küszöbén. Borsos István. — a balsorsban legjobb megnyugtató az Istenbe vetett bizalom. Pap Sándor. — Helyreigazítás. Vlkár Vincze. — Az országos ev. ref. özvegy-árvái gyámintézetnek az egye­temes kon vent által megállapított alapszabálytervezete. Tóth Sámuel. — Könyvismertetés. Osváld Kálmán. — Vegyes köziemén y e k. Uj idők küszöbén. Szomorú meglepetés volt hazánk egész libe­rális közönségére nézve a Wekerle minisztérium­nak nem várt bukása. Mert bár ismeretes volt a főpapságnak s nemzeti törekvéseinktől idegen­kedő mágnásaink nagy részének roppant ellen­szenve nemcsak a kérdésben forgó nagy egyház­­politikai elvek, hanem az azokat oly törhetlen kitartással képviselő miniszterek irányában is: de mindazáltal nem akartuk hinni, hogy elbo­­csáttassék épen ez a minisztérium, mely oly ki­váló erőkből Összealkotva, az ország legvitálisabb érdekeit szolgáló elvek megvalósításában oly pá­ratlan tevékenységet tanúsít s ezen tevékenysé­gében a képviselőháznak, sőt az egész ország­nak oly nagy, minden ellenfélt eltörpítő többsé­gére támaszkodik. Ezért, bár paradoxonnak lát­szik, joggal mondhatjuk a Wekerle minisztérium bukását váratlannak és meglepetésnek. De sze­retett hazánknak nagy szerencséjére e váratlan meglepetésnek nem lett s minden valószínűség szerint nem is lesz oly gyászos következménye, mint a minőtől féltünk. Már a reakczio sötét árnyékát véltük hazánk fölött szétterülni s attól tartottunk, bogy, mint Belgiumban, nálunk is megkezdődik a legszélsőbb ultramontanismusnak a társadalmi békét és nemzeti erőket szétrom­boló munkája. Azonban szeretett királyunknak bölcsesége s a szabadelvű pártnak eddigi vezé­rei védelmében tanúsított férfias bátorsága oly irányt adtak a dolgok fejlődésének, hogy immár az oly nagyfontosságu egyházpolitikai reformok rövid idő alatt megvalósulása biztosítottnak lát­szik akár egy újabb Wekerle, akár másféle név­hez fűződő kormány alatt. Örömmel látjuk és üdvözöljük a szabadelvű eszmék diadalát; biztató remények töltik el keb­lünket, látván, hogy a hazánkban oly igen nagy súlyt és befolyást élvező magas klérus összes, valóban hatalmas szövetségeseivel együtt sem képes ezen előttük oly gyűlöletes ('Iveknek útját állani. Hiába makacs ellenszegülésük, az idők kerekét nem képesek visszacsavarni, hogy ismét a Gergelyek és Inczék sötét korszakát beláthas­sák ránk. Csakhamar törvénn}Té válandanak a tőlük ellenzett javaslatok s ezeknek tör vény nyé válásával kálvinista egyházunk is valóban uj idők küszöbére lépend. Uj idők, olyan változott viszonyok követ­keznek be, melyekkel egy részben megvalósul az 1818. XX-ik t. ez. is a vallásfelekezetek teljes egyenjogúsága tekintetében. Minden állami gyám­kodás elvonásával saját erkölcsi és anyagi ere­jére lesz utalva mindegyik egyház, hogy küzd­jön, biztosítsa léteiét, vagy akár növekedjék a többiek rovására, ha tudd s ha a birtokában levő erkölcsi és anyagi erő képessé teszik erre. Az az álmos és a tétlenséghez nagyon közel eső állapot, mely az 1848-ra következő évtizedek­ben kapott lábra s mely alatt az egyes feleke­zetek részben túlságosan megelégedett, részben pedig talán tétlenségre kényszeritett földesurak­­kónt éltek meglevő birtokaikban bármely na­gyobb szabású tevékenységnek megkisértése nél-23

Next

/
Thumbnails
Contents