Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-27 / 21. szám
327 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 328 pontját képezi azon munkálatoknak, miket hazánk jelesebb fiai végeztek nemzetünk tespedő álmából felébresztése végett. Az ] 843—44-ik évi országgyűlés reformpártja, Ghyczi, Szemere Pál, Szalay László, Szentkirályi vezetése alatt végezte az ébresztés munkáját, mert ébresztésre volt szüksége hazánknak, mint egész Európának is azon egész Európában tova terjedő tűz miatt, a melyet a fran■czia forradalomnak ekkor már fél század óta oltogatott, de többé el nem alvó eszméi keltettek. Igen tanulságos, s a müveit olvasóra nézve ép oly érdekes olvasmányt is képez mindaz, mit e nagyfontosságu országgyűlés tárgyalásairól az előttünk álló műből meríthetünk. A kevésbé müveit közönséget az utca történelme képes kielégíteni, s nem is történelem előtte az, hol fegyverzaj nem hallható, de a gondolkodó olvasó a reformatiót megelőző zsinatokban már magát a reformátiót, a franczia encyclopadisák munkáiban a franczia forrrádalmat s a hazánk szabadságharczát megelőző két évtized országgyűléseiben már magát a magyar nemzet szabadságharczát fogja felismerni mindenkor. így válik rendkívül becsessé azon három vaskos kötet könyv tartalma, a melyekben a szerző, mint az eseményeknek szemtanúja, azon kiváló fontosságú 1843—44-ik évi országgyűlés kerületi üléseinek naplóját, saját jegyzetei alapján összeállítva, közzé tette. A szerző, Kovács Ferencz ügyvéd, még becsesebbé tette müvét az által, hogy az 1843—44-ik évi országgyűlés kerületi üléseinek naplóján kívül felvette munkájába az országos ülésekben tartott azon beszédeket is, melyek a magyar nyelv és nemzetiség, az ország czimere, színei stb. és a vallásszabadság ügyében elhangzottak. Úgy lapunk feladatát, mint a hazánkban jelenleg uralkodó politikai helyzetet is tekintve, ez országgyűlés vallási tárgyalásai azok, a mikre nézve a figyelem felkeltésével szolgálatot vélünk tehetni lapunk olvasóinak,azért ezek köréből álljanak itt a következők. A vallási ügyekben s különösen a vegyes házasságok Ügyében több napja folytak már, nevezetesen a jun. 7, 8, 9 és 10-én tartott kerületi üléseken a tanácskozások, s a követek nagtv többsége a teljes vallásszabadság mellett nyilatkozott, és csakis a káptalani és horvátországi követek szóltak ellene, midőn az 5 ik napon még a káptalani követek sorából is kivált Wurda Károly győri kanonok, s igen emelkedett szellemű beszédet tartott a teljes vallásszabadság ügyében. Szavai általános figyelem tárgyai voltak, s lelkes éljenzés hangzott fel, midőn beszédében odáig jutott: „Mi legyen tehát a gyógyszer? Ezt a gyógyszert épen a tek. K. K. és R. többsége mondá ki, ez: a teljes vallási szabadság. Ezt én jogszerűnek elismerem, s egyszersmind kijelentem, hogy a közjó érdekében ez az egyedül czélhoz vezető eszme. Az egyedüli óvszer a béke helyreállítására tehát ez: szabad ország, szabad alkotmány, szabad vallás. Mondjuk ki azért törvényben —, hogy minden vallás saját körében polgárilag szabadon mozoghat, de nem csak egyénileg, hanem egyházilag is, tehát, hogy élvezze vallása elveit mindenki szabadon, az alkotmány és király felügyelete alatt, mert alkotmányos, szabad országban a vallásnak és véleményeknek is szabadoknak kell lenniök.“ Azután az iskolák ügyére térve szavait igy folytatja. „Ezen elvből kiindulva, az iskolákra nézve szintén szabadság lesz, tehát ezeket sem lesz szükség elkülönözni egymástól: mert nem vallási, hanem statusszempont lebegend azok elrendezése iránt vezérelvül. E szerint a külön egyházaknak önállóságuknál fogva a vallási oktatás feletti intézkedés, saját körükbe tartozó lévén, — a világi tudományok pedig. -- grammatica, rehtorica, philosophia, medica stb. polgári tekintet alá, a status hatáskörébe esvén, megtörténhetik, hogy midőn a nemzet a fejlődés azon fokát érendette el, hol a vallási torlódások kisimulnak, hogy minden vallás egyenlő legyen, nem lesznek többé katholikus, vagy protestáns, hanem lesznek egyedül magyar nemzeti iskolák, melyekben a valláson kívül a világi tudományokat egy tanítótól hallgatja majd minden, bármily vallási! ifjú; a vallási oktatásról pedig az illető egyházi főnökök szabadon foghatnak, fognak is gondoskodni. “ A győri káptalan követének ezen és ily szellemben mondott további szavai a káptalanok többi követei közt nagy megütközést keltettek. A következő napon, a vitatkozások ötödik napján, egymásután tettek óvást kanonoktársuk véleménye ellen, kit viszont a megyei követek, fennkölt gondolkozása folytán, annál lelkesebben védtek, s az egész nap ezen válaszok és viszonválaszok elmondásával telt el. Rendkívül érdekesek ezen védelmi nyilatkozatok, bár csak kivonatban olvashatók is azok szerző művében, így a többek közt Kubínyi, Nógrád megye követe, Wurda kanonoktársának felszólalása folytán azon aggodalmának ad kifejezést, hogy a győri káptalan követe, elveiért, deficieutiával fog büntettetui. Géczy, Zólyom megye követe azon nézetben van, hogy a papság a szeretet törvénye ellen cselekszik, a szeretetlenség magvait hinti el, midőn szót emel az ellen, ki talán egyedül beszélt a szeretet mellett. Általános érdeklődés mellett emelkedett fel tehát ismét szólásra Wurda kanonok, s állást foglalva az emelvényen ülő elnökkel szemben, e szavakkal kezdte meg beszédét a sokáig tartó előleges éljenzés lecsíllapulta után: „Szivemből fájlalom, hogy a mai tanácskozás váratlan vitáinak akaratlanul és vétek nélküli oka én vagyok. (Éljen, éljen.) Oly állásban vagyok én itt most, mint egy hajdankori püspök, midőn e szavakra fakadni volt kénytelen: „Si propter me orta est liaec tempestas, proiicíte me in maré; erő alter Jonas.“ Újra nyomatékosan hangsúlyozza elveit, hogy szabad országot, szabad vallást, szabad egyházat, teljes vallási viszonosságot kíván, s hiszi, hogy ezzel egyháza méltóságával, tanításaival, elveivel avagy érdekeivel ellenkezőt nem kíván, önlelkiismerete ilyesmivel nem vádolja. Szavait roppant éljenzéssel fogadták. A szónok beszédének hatása alatt szólalt fel Palóczy, Borsod megye követe, ki a Wurdát elitélő kishitű kanonokokat kívánta összetörni ezen szavaival: „Mi jelenleg e teremben történt, az a tridenti zsinatban sem íordult elő, pedig, hogy ott sem volt nagy szeretet, bizonyítja az anathema, mely majdnem minden sorhoz van ragasztva. Tisztelem a tridenti szentatyákat, de alkalmasint legderekabb emberek voltak közöttük a magyar püspökök, jelesen Siskovics György segniai püspök, ki midőn
