Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-27 / 21. szám
330 / DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 329 a baráti szerzetek reformátiójáról volt szó, ezzel kezdé beszédét: Mielőtt az apró csillagokat megtisztogatnék, a nagyokról szedjük le a foltokat; és senkinek sem jutott eszébe ezért megneheztelni rá, csak a reformatio ecclesiae in capite et membris maradt el.“ Tovább is kisérhetnénk az eseményeket, de terünk azt nem engedi, s azt hiszszük helyesen következtetünk akkor, midőn a negyveues évek eszméit, gondolkozásmódját leghívebben a vallásügyi tárgyalásokban véljük visszatükrözni, 's viszont a vallásügyi kérdésben uralkodó nézetek hű tükrének tartjuk a bemutatott kis részletet. Ezek folytán több részlet bemutatásába nem bocsátkozunk, mert ez nem lehet feladatunk, csupán bevilágitani kívántunk e nagy terjedelmű, három vaskos kötetre terjedő munka mélyébe, hogy tájékoztassuk olvasóinkat a bennük rejlő kincsek felől. Örömmel említettük fel e kornak ama nemes munkásait, kik köveket hordottak azon fundamentumhoz, a melyen felépült az újabbkori Magyarország. Az 1843—44-ik évi országgyűlés szabadelvű tagjai diadalra juttatták a vallássszabadság eszméjét, s létre jöttek az ismeretes vallási törvények, magyarhoni protestáns egyházunk védbástyái. Sorainkat ezzel bezárván, mielőtt az előttünk álló derék munkától megválnánk, legyen szabad a nagyérdemű szerzőnek, Kovács Ferencz ügyvéd urnák, ki müvének mindhárom kötetét, a hazai prot. főiskoláknak, köztük főiskolánk könyvtárának is megküldötte, nagybecsű ajándékáért, e helyen is őszinte köszönetét mondanunk Kis Ernő. fililá. Püspök választás 1745-ben. Kenessey István, a túl a dunai Superintendentia fő gondnoka több másokkal együtt fölkérte Helmeci Istvánt, hog}' a közelebbi Superintendes választás alkalmából Peremantonra jönne s a megválasztottat fölszentelné. A superintendentia főjegyzője s a tatai traktus Séniora Komáromi Pál gyors postával szintén küldött neki Kőrösre levelet, mely igy hangzik: Gratia et pax Dni nostri Jesu Christi multiplicetur super vos! Venerande Superintendens Due et Pater nobis Colén dissime! Non potes nescius esse fator um duarum harum Superintended tiarum, quae trans danubium ad solem occidentem sitae sunt; quarum altera Veszpremiensis, altera verő Samariensis olim, nunc verő Komaromiensis nuncupabatur. Utriusque origo fűit statuum et ordinum evangelieorum de Regimine ecclesíastio dissensio. Cum enim utraque pars, Augustana scilicet ac Helvetica, satis diu, ab unó Siiperiore seu Superintendente, sub evangelieorum nomine regeretur (Quorum Superíorum habemus catalogum), tandem in Synodo Csepregina Anno 1590 factum est divortium animorum. Cui occasionem dedit Liber Concordiae, ab eadem Synodo, quibuslibet, ad subscriptionem obtrusus, quem status et ordines Reformatorum aversati; fecerunt Separationem duarum Partium, etiam in Regimine Ecclesiastico, quae ad hoc usque tempus obtinet. Unde etiam in Comitiis Regni, sub Mathia seeuudo, Anno 1608. articulo primo ante coronationem indultura fuit: „ut ad praecavenda inter status et ordines aliqua odia et dissensiones, quaelibet Religio suae professionis Superiores seu Superintendentes liabeat, statútum est. Itaque Helveticam confessionem profitentes suo jure uteudum rati, mox de Superintendente creando consilium iniverunt. Inprimis aliquot Comitatus Trans-Dunubiani, ut pote: Szaladiensis, Castriferrei, Simigiensis, Semproniensis. Veszprémiensís, Albensis etc. facta Synodo Papae, unanimi consensu crearunt Superintendentem, quae tandem íiiut Superíntendentiae Veszpémiensis genesis. Hoc consilium mox etiam aliae ecclesiae H. C. profitentes, in diversis Comitatibus Cis et ultra Danubium,, scilicet: in Comitatu Posoniensi, Mosoniensi, Komaromiensi, Nitriensi, Barsiensi, Hontensi et finitimis Praesidiis dissitae secutae sunt. Facta igitur Synodo Samariae circa annum 1608.. Crearunt Superintendentem Nicolauni Dobronokium, Pastorem ecclesiae R. Comaromiensis. Haee igitur est Superintendentia Komaromiensis (A levél többi részét lásd Tóth Ferenc túl a dunai püspökök élete, 172—174 lapon). Dat. Jauriní 1745. 16. april. Tota Superintendentia TVans-Danubíana et Paulus Komaromi gén. seriba s. societatis. Helmeci a hívást elfogadta, s Ígéretét beváltandó, ápril 27-én elindula Kőrösről, és szivvel-lélekkePazon volt,, hogy ápril 30-án estvére Peremartonba érjen. A hosszú út azonban összetörvén, betegen érkezett Palotára, s kénytelen volt az éjszakát ott tölteni. Másnap május 1-én jókor útra kelt, de a nehéz sáros út miatt elkésve, csak a reggeli istentisztelet vége felé ért Peremartonba, hol már mindkét rendű férfiak egyiittvalánakf; a világiak Kenessey István vendégszerető házánál, az egyháziak a papiakon. Tudomásra jutván a Superintendens megérkezése, mindkét rendűek küldöttsége által iidvözöltetett, s aztán nehéz úti ruháját kényelmesebbel váltván föl, társával Csúzi Mihály vértesaljai Seniorral, kit Lovas-Berény felé tett útjában vett maga mellé, a papiakon együtt levő egyháziak közé ment s azokat üdvözölte. Csakhamar oda gyűltek a világi rendűek is, kik — miután a Supeiíntendens kérdésére elmondták az okot, a miért őt megkeresték — hozzáfogtak a beadott szavazatok felbontása és összeszámlál ásához — 141 szavazat esett a jeles tudományú s a superintendensi hivatalra legméltóbb Komáromi Pálra, — körülbelül 20 szavazat Deáki Istvánra, a többi 9, 6 és 5 másokra. Helmeci István mint elnök örömmel eltelve üdvözölte régi barátját Komáromit, és Istennek hálát adva, minden jelen voltak nagy beegyezésével Superintendensnek jelentette ki; azt azonban semmiféle rábeszéléssel sem lehetett rábírni annak elfogadására, a legnyomatékosabb okokkal — itt nem említendőkkel —
