Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-27 / 21. szám
325 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 326 hogy egy ily tisztán belügyi kormányzatra tartozó dologban felemelheti-e szavát a püspökök előtt vagy se; csak azt az eljárást kifogásolták, hogy nyilvánosságra hozattak a Símor prímáshoz küldött levelek, meg hogy a rozsnyói püspök ki is hirdette azokat. Emlegették akkor a jus piaceti megsértését s ennek megtorlását is, de csak emlegették. A francia nuncius az említett esetben legalább kifejezte sajnálkozását békeszeretet sugallta körlevelének akarata ellen nyilvánosságra jutásáért s megígérte gondoskodását, hogy jövőre ez ne ismétlődhessék. Ám de ott ezzel még nem elégedtek meg; közbe kiáltott valaki: „nem a publikáczíóért, hanem magáért a körlevélért kell elégtételt adnia. Erre mondta aztán a miniszterelnök „ezt a levelezést a leghatározottabban elitélem.“ íme a francziák, a pápának oly kedves francziák még akkor se tűrik el a külföldi hatalomnak beltigyeikbe avatkozását, a mikor a miniszter-elnök beismerése szerint jóhiszemüleg, jó szándékkal, a béke érdekében történt az — és mi? Oh minálunk egészen szabad kézzel dolgozik a Curia. Pedig tudhatnánk, hogy csak ott tartatnak tiszteletben a törvények, a hol azoknak esetleges megsértése a törvény értelmében mindig megtoroltatik; az elnézésnek, az eltussolásnak végtelen sora végtelen törvénysértést, szabadosságot szül. * * * No hát a mitől eddig sok igaz hívő tartott, t. i. a papi javak államosításától — most már nem kell félni! Megtalálták szent István király végrendeletét! már pedig ha akármelyik egyszerű és szegény honpolgár végrendeletét is tiszteletben kell tartani, mennyivel inkább ezét a szent királyét! 0 testálván a földbirtokokat a főpapoknak nem lehet, nem szabad hát azt tőlük elvenni soha . . . Vidékünkön ezt beszélik; honnan vették — én nem tudom, csak gondolom! * * * No ez a mostani kormány igazán különös emberekből áll; oly sokat adni a becsületre, a hivatalos eljárás tisztességére — mint ezek: ugyan ki látta már? Hiszen ma még papi körökben is — legalább nálunk dunántúli reformátusoknál néhol igy van— az a nézet uralkodik, hogy akármily élesen bírálják is akár a közgyűlésen, akár a lapokban a hivatalos eljárást, rá se kell hederiteni; mondja kiki a mit éppen akar; rágalmazzon, ha éppen úgy tetszik neki — az nem tesz semmit. Azért a világ világ lesz . . . Ezek a szerencsétlen miniszterek meg — e részben nyilván nem modern emberek — ha kézzel fogható vádat emelnek hivatalos eljárásuk tisztessége ellen, mindjárt sajtóbirósággal fenyegetőznek, de nem csak fenyegetőznek: meg is indítják a sajtópört. Már a Bokros ügynél is szeget ütött a fejembe az igazságügyminiszter eljárása. 1843. nov. 11-én meginterpellálták, hogy van-e tudomása „A magyar Panama epilógusa“ ez. a. okt. 23. keltezett, a Pesti Naplóbau megjelent czikkről ? És mit felelt rá? Ezt: „az a panasz, hogy ő 18 nap alatt se intézkedett, már csak azért sem állhat fenn, mert ő hivatalos értesítést nem kapott, másrészről azonban ö e nélkül is intézkedett a saját hatáskörében, hogy az igazság kiderittessék. Utasította a főügyészt, hogy kérjen biró-küldést. En — mondá — a meddig kezem hatalommal fel van ruházva, nem tűrök befolyásolást, vagy visszaélést senki érdekében. „Elrendelte, hogy aP N. sajtóperbe fogassák, a minek a terminusa ki is van már tűzve nov. 16-ra. Most megint mi történik! A Magyarország politikai napilap óriási korrupeziót igyekszik homlokára sütni a kormánynak, valami írás alapján. Némelyek czélszerünek tartották ezt a képviselőházban sietősen szóba hozni. A kormány meg a helyett, hogy megelégednék a legnagyobb nyilvánosság előtt adott tökéletesen kielégítő felvilágosítással — kijelenti, hogy „a vádakra, a ténykérdésekre nézve igen is a bírói eljárást folyamatba fogjuk tenni.“ No ilyen komolyan venni a hivatallal járó tisztességet már ugyan mire való?! Olyan furcsának tűnik az föl előttem; előttem a ki néhány év óta az egyházi életben egészen megszoktam, hogy néha-néha egyes tisztviselőink a legsúlyosabb vádakra is még csak felvilágosítást se adnak; az meg, hogy eljárásuk tisztasága általuk kért, indított hivatalos vizsgálattal derittessék ki, eszükben sincs! Nincs hát, hisz a fáma is tudni véli, ők meg bizonyosan tudják, hogy.........a felhozott vádak annyira igazak, hogy rájuk nézve a hallgatás a legnagyobb bölcseség! Igazát csak az szokta keresni, a ki legalább hiszi, hogy neki van igazai Az előbb azt mondtam, hogy a kormány felvilágosítása tökéletesen kielégítő. Igaz; de azért igen helyes a bírói eljárás megindítása, mert ez a bűnösök megbüntetését czélozza. Ha bűnös és büntetésre méltó p. o. a sikkasztó: bűnös és büntetésre méltó az is, a ki alaptalanul vádaskodik ; nem lehet, nem szabad megengedni, hogy bárki is büntetés nélkül szabadon rágalmazhasson. Atyámfiái, — egyházi férfiak! tanuljunk helyesen gondolkozni a becsületről, hivatalos állásunk tisztességének megőrzéséről ennek a nem hivalkodó, de becsületes munkás kormánynak eljárásából. K. J. Könyvismertetés. Az 1843—44-ik évi országgyűlés kerületi üléseinek naplója. Három kötet. Szerkesztette Kovács Ferencz ügyvéd Hódmezővásárhelyen, 1894. Kiadta az Atheneam Budapesten. Magyarország történetében a legtanulságosabb korszakok egyikét fogja képezni minden időben hazánknak ébredés kora, de lesznek bizonyára egyes alkalmak, a melyek épen ezen korszak tanulmányozására fogják felhívni a közfigyelmet. Ily alkalmul fognak szolgálni mindazon küzdelmek, a melyek hazánkban valaha a jogegyenlőség, felvilágosodás ügyében kerülnek napirendre. Kell-e mondanunk, hogy e szerint napjainkban is az ébredő Magyarország történelmének figyelemmel lapozgatása nagyon időszerű. Az 1843—44-ik évi országgyűlés, mondhatjuk tetŐ-21*
