Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-20 / 20. szám

315

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

316

pásztori inditásból megy el. A papi jelleg lehet mindenik esetben egy, és ugyanaz, csak az eljárásban lehet némi különbség! Ha nem meghívás folytán megy el, igen megható jelenetet idéz elő, kivált ha a végsőharczot küzdőnek nem volt tiszta életpályája, és igy a múlt bűnei erős támadást intéznek ellene. — Módjában lenne ilyenkor erős leczkét tartani, szemrehányást tenni, dorgálni; de úgy hiszem, hogy ezzel nem épít a lelkész annyit, mint a szelíd oktatással, és vigasztalással!

Jézus a bűnös asszonyt szelíden, néhány szóval meg dorgálja, ugyan akkor feloldja, és nyer egy élő tagot;. Pál apostol int, hogy a bűntől meglepetteket — szelídség leikével] utasítsak utba\ Gál, 6: 1. — Van eset arra is, hogy vissza utasítják a lelkészt, és pedig azon vészes következetességnél fogva,hogy mivel az egész élet üres, és veszett volt,‘képtelen hát akkor is a lelki jók elfogadására. — Én azt tartom, hogy a dolgot erőltetni nem lehet, de nem is kell. Jézus utasítja tanitványit, hogy a hová be mennek, a béke szóval köszönjenek, és ha lessz olyan, aki azt elfogadja, a béke azon marad, ha pedig nem lessz, akkor az apostolokra vissza tér. Luk. 10: 5, 6. Van a szelíd Jézusnak egy erős mondása, vagy intése: „a mi szent azt ne adjátok az ebeknek! Máté 7: 6.

Calvin a féktelen libertinek előtt a szent jegyeket eltakarta, mert azok azokra, nem voltak méltók;— a Kocson, 1713-ban tartott zsinat azt is határozza, hogy a részegesektől a tissztességes temetést meg kell tagadni; nagyon egyenesen következik ebből az, liogj’ a sz. vacsorát szinte nem lehet velők közölni. —

Hogy a lelkész vigasztalhatja, és biztatja is a megtérő bűnöst, ez lehet, sőt kötelessége is; de vigyázzon, ne hogy tovább menjen, mint kell, és szabad. Jézus paradicsomot ígért a latornak, azt ő tehette, és lehet mondani, mint kiváló példára azt, hogy ez csak „ad honfiúéin“ történt, de már a lelkész ennyire nem mehet, a mi az ember előtt lehetetlen, az Isten előtt lehető (Máté 19: 23.)

Hogy a catholicus pap miként absolvál és meddig mehet abban? ám lássa! Bizonyosan szó szerint veszi Jézus utasítását: „a mii a földön megköttök, az a menyben is kötve lesz, a mit megoldotok — oldva lesz.u (Máté 18: 18). Mondom, a catholicusok ezt éppen oly szószerint át veszik, mint ezt: „Neked adom a menyország kulcsait, ezen a sziklán építem föl anyaszentegyházamatu Milyen könnyen és hamar lehet ebből a pápai tekintélyt, hatalmat és csalhatatlanságot — faragni?!— És ha oly könyen lehet absolválni, akkor az élet folytonos bűn, és gyónás, de éppen ezért az eredmény semmi! — Éppen az ilyen visszaélés gyújtotta meg a Reformáczió világát, midőn a szent, és csalhatlan absolutiot vásári bódékban árulgaták! Vagy nézzük a protestánsokon véghezvitt üldözések iszonyait, mivel hitték megengedhetőnek ? A kegyelmes ábsolutíóval. Orániai Vilmost megöli Gerard orozva (1584.) 3-dik Henriket Clement barát, 4-dik Henriket Raveíllák. Ezek vagy a tett előtt, vagy utánna, absolváltattak!— Hogy tehát a lelkész elmen vén a beteghez, jót tesz, sőt kötelessége is, ezt indokolni fölösleges.

Most pedig lássuk feladatom második részét: a lelkész

eljárását a halálra ítélteknél! Ez is e belmissió körébe vág, Itt is két eset állhat elő : vagy az, hogy nem kívánja, de el sem is fogadja a bűnös a lelkészt, vág}' készséggel megtörődve, várja?! Amaz, mint a vad, elvetemedett anarchista, tettét szinte helyesli. — És nekem volt alkalmam ily megtérihetlent látni, hallani a siralomházban, aki ily iszonyú nyilatkozatot tett: „én gondját viseltem testemnek e világon, most már a lelkem is viselje magának gondját a más világon !!“

Mit tesz ezzel a lelkész, hol van ehhez az agenda?! Jézusnak is azt mondá az ördöngös: Mi közöm veled Jézus Istennek fia?! (Máté 8: 28.)

Noha nincs Írott utasítás az ilyen esetekre, csináljon a lelkész rögtönözve. A mire az iskolában csak tani tották, de meg nem taníthatták, megtanítja arra az élet. Itt jut eszembe Pál apostol esete, midőn Athenae bölcseit sarokba szorította, bár ezek őt Jecsegőnek gúnyolák, és fitymálva hallgaták tőle az új tudománytW Csel 17: 23. Agríppa előtt pedig oly alapos Apológiát tartott, hogy kis híján, hogy meg nem téritette (Csel. 26: 28.)

Igen tanulságos, a mit a tudós Tóth Ferencz püspök irt Homiietikájában: „Azoknak a bűnöknek kiderítésére, melyeknek kinyomozására a tisztviselők elégtelenek, a lelki tanítók sokat tehetnek, föl ébreszthetik a lelkiismeretet az alvó bűnösben, ön maga ellen támaszthatják azt, titkos bűneit ki vallatják, amit a biró előtt a hazug nyelv eltakart.“

Hát ha el hivatunk — hivatalosan kirendeltetünk — ahoz a megátalkodott bűnöshöz, elitélthez, a ki testének gondját viselte e világon, ébresszük föl beune a lelket, vagy is fogjuk szaván: „Te szerencsétlen! be ismered azt, hogy van lelked, és van más élet; testeduek, mely oly gj^alázatos véget ér nem sokára, gondját tudtad viselni, de elfelejtkeztél a lélekről, mely sokkal drágább! Én hát azért jöttem hozzád, hogy — amennyire lehet — meg ismertessem veled azt a legdrágább kincset; eddig nem volt hited, hát el akarlak arra vezérelni! — Hogy az ilyen intés, tanitás, mennyit használ, csak a bűnös érezheti;*de nem lehetetlen az, hogy ez a tékozló fiú is bevallja: Atyám! vétkeztem az ég ellen és ellened! Hátha a menyben örülnek rajta?! És mint Goethe fejezte ki, az elesett leány imája után, a meny kegyelmes szózatát: „megmentetett!“ — Megható jelenetek tárulnak föl a lelkész előtt a siralomházban : a lélektan változatos törvényeit, hihetetlennek látszó, meglepő eseményeit látja lejátszódni. És ha sorba kérdeznénk a szerencsétleneket, miért, miként jutottak oda, sok őszinte nyilatkozatot hallanánk, mely egész életet tárna föl, és oly rejtély kulcsát adná a lelkész kezébe, mely az élet gazdag tarkaságát nyitná föl. Egyik éppen azért ölte meg jegyesét, mert hűtlen volt hozzá, bizalmával vissza élt,- a fájó szív vérbe fulasztá bánatát; egy nő meggyilkolta férjét, a ki gyermekeitől pazarolta el vagyonát; az anya mélyen szeret, gyermekei jövőjét szeretné boldogítóvá tenni! és ez a mély szeretet át megy a borzalmas ellentétbe, melybe egy őrületes gondolat kergeté az eléggé nem szánható szerencsétlent;egy el-züllütt ifjú anya nélkül női fel, mint a vad virág és mint a száraz katáng kórótr