Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-20 / 20. szám

Ötödik évfolyam.

20. szám.

Pápa. 1894. május 20.

DUNÁNTÚLI

ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt.

Az egyház és iskola köréből

OIISÁMTŰLl EV. REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ©*Ä"

HIRDETÉSEK DIJA:

I hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr.

TARTALOM: Vajai báró Vay Miklós f. Szakai Karolt/. — A korunkban szükséges theologusi és keresztyéni jellemről Csizmadia Lajos. — Lelkészi teendők halálos betegnél és halálra Ítélteknél. Szabó József. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Körlevél.

Vajai báró VAY MIKLÓS f

(1802. ápril 29.-1894. május 14.)

A magyar református egyházat s vele együtt az egész magyar nemzetet súlyos veszteség érte igazi érdekeik hivatott, kipróbált s pótolhatatlan harczosának, apostolának hosszabb szenvedés után történt csendes kimúlásával. Vay Miklós báró, az igazi keresztyéni erényekkel felruházott agg, a kiapadhatatlan krisztusi szeretetnek egyik legtökéletesebb emLeri képviselője, az egyháza ügyeit s intézményeit odaadó szeretettel, sokszor erejét meghaladó nemes áldozatkészséggel és — ha kellett — tántoríthatatlan erélylyel, semmitől vissza nem riadó bátorsággal gondozó világi egyháznagy s a hazáját mindennél és mindenkinél jobban szerető főur nincs többé!

Vay Miklós báró nincs többé! Van-e, lehet-e miveit magyar hazafi s református, kinek szivét e lesújtó szavak hatása alatt a mély fájdalom, keserű érzés ne hatná át?! Nem, olyan miveit magyar s református nem létezik; — mert a ki az agg Vay ravatalánál nem hullatja könyeit, az nem ismeri hazájának s egyházának történetéből a legkimagaslóbb pontokat, nem a szenvedésnek, elnyomatásnak, a törvénytelen jogfosztásnak korát, — nem ismeri hát azokat a nemes harczokat sem, a melyeket az egyháza és hazája testén a bigott abszolutizmus által jogtalanul s érdemtelenül ejtett sebeket mélyen érző Vaynak megküzdenie kellett az elnyomók, a tájékozatlan és a magyarhoni klerikális ultramontánok által félrevezetett jogbitorlók ellen.

De hiszen mi mindnyájan ismerjük hazánk történelmét, egyházunk szenvedéseit s küzdelmeit, — ezt bizonyítja már maga az a kegyeletes tény, hogy az agg bajnok ravatalánál az egész haza és református egyház értelmisége hullatja részvét könyeit. Oszszegyülekezünk kivétel nélkül szellemileg e nagy alak koporsójánál, hogy kimutassuk az általa oly igen nagyon kiérdemelt részvétünket s hogy nemesen megfutott pályájától, jellemének tisztaságától, lelke erényeinek nemességétől mi is nemesedjünk,