Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-22 / 16. szám
Ötödik évfolya m. 16. szám. Pápa, 1894. április 22. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 írt, félévre 2 írt. Az egyház és iskola köréből ADIÁNTŰLI EV. REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. *HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr.-X TARTALOM: A vallás és a népiskola. Marcsa György.— Nőnevelő intézeteink sorsa.— Tár ez a. Szegedi Kis István Kálmáncsehibeu. — Vegyes közlemények. —Hivatalos rész. A vallás és a népiskola. Miért vannak a bünlajstromok azon megtelt lapjai, melyek az előrehaladás századának hitt korunkban is oly sötét alakban állitják elénk az emberiség megromlott tagjait? Honnét vannak az igazság elbuktatóinak oly eklatáns megszemélyesítői; a kishitüek s öngyilkosok megdöbbentő száma, az erkölcsi törvények lábbal tapadóinak, — a nem becsületes embereknek légiója ? Ha e kérdések felett elmélkedünk, s kutatjuk, vizsgáljuk az okokat: bármennyit találjunk is, mind összefoglalhatjuk egy főbe és az okok központjául felállíthatjuk, hogy mindez azért van, mert az emberiség nagy részénél vagy nincs, vagy ha van is, hiányos az Istenismeret. Szóval az a hit, mely erősiti bátorságunkat, biztatja reménységünket az élet küzdelmeiben, szivünket háládatossággal, alázatossággal és bizalommal tölti el az Isten, mint mennyei atya iránt: az a hit, mely felemel kit-kit a maga emberi méltóságára, nincs meg — illetve meglazult az emberek nagy részénél. Korunk nem az eszményiségnek, nem a vallásosságnak, hanem a minden áron való meggazdagodni akarásnak, haszonlesésnek, a realismusnak kora. — Találólag mondja Eötvös „Karthausiw-ja: „Praktikus egy század ez, melynek jelszava: számolj s dolgozzál; a kor vallása haszon, s ha vannak martyrjai századunknak : csak pénzvágy az, mi őket szenvedni, lemondani tanitja. Az erkölcsök lazulásának, sülyedésének, a társadalom morális betegségének egyik oka, az eszményiségtől való eltérés, a vallás iránti hideg közönyösség. És hol van a baj forrása ? Meg van a családi, az egyházi, az állami életben és a népiskola nevelési rendszerében is. Mi maradjunk a népiskola nevelési rendszerénél! Azt mondják, hogy a népiskola nevelése egyoldalú, csak a tanításban határozódik; holott nevelni és tanítani, az értelmet fejleszteni, a szivet nemesíteni kellene a népiskolának. Állitják, hogy a népiskola a szivnemesítés eszközei közül kifelejt egy hathatós eszközt; a vallást; sőt a vallás-erkölcs hanyatlásának, a hitélet elhamvadásáuak forrásául állitják a népiskolákat. Ne vitassuk, hogy ezen állítás súlya mennyire nehezül és nem nehezül a népiskolákra; mert jóllehet a népiskolának, a nevelés körül kifejthető munkájában, a társadalom regenerálását illetőleg, mindenhatóságot tulajdonítani túlbuzgóság- fontos teendői lévén az ember nevelése körül a családnak, az egyháznak és az államnak is ; de mert a tapasztalat igazolja, hogy több a tudós, mint a hivő ember, s időkorunk figyelmes vizsgálása adja elénk amaz állítást, hogy a reáltudományoknak a tanítási anyag közé felvételétől kezdve népünk csaknem rohamosan halad a tudákosság lejtőjén lefelé, csak az anyagiságnak, a haszonnak van becse előtte, mig a szépért, nemesért buzdulni nem tud, legalább kellőleg nem lelkesül, vagy ha igen, a lelkesedés csak pillanatnyi, mert nem a szív húrjainak volt hangja, sőt mi több az értelmi fejlettség mellett sokan feloldva tartják magukat az igazi vallásossága alól: ferde gondolkozás,— kificamodott észjárással állítják, hogy hát nekik nincs is vallásuk, mert hát szerintük minek a vallás ? E tapasztalásokkal szemközt be kell ismernünk, hogy népiskolai nevelésünk téves: az értelem fejlesztésére különös súlyt fektetünk, a szív nemesítésével pedig könnyen vagyunk; nevelésünket nem lengi át az igaz vallásosság szelleme. Szóval az észt. aranynyal díszítjük, a szivet pedig rozsdában hagyjuk. Pedig mit ér a fényes eszü ember rozsdás szívvel ? Hold, mely csak világit, de nem melegít. A nevelésnek és a vallásnak czélja egy és ugyanaz t. i. az embert emberré tenni, olyanná mint a milyennek teremtve lett; az ember pedig „teremtetett az Isten képére és hasonlatosságára.u És ha a nevelés czélja valódi embert nevelni, akkor nem csak az észt, mely a tudásnak, hanem a szivet is, mely a hitnek anyja, nevelni kell ; csakis igy érhetünk ama czélhoz, mely a tökéletesedés körül kulmi-16
