Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-08 / 14. szám
219 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 220 két, hogy a kebelükbe tartozó egyházakat a régi kulcs alapján, mindig különös figyelemmel a fölmerült változásokra, újra osztályozzák s ezen osztályozást megerősítés végett a legközelebbi kér. közgyűlésre beterjeszszék. A jóvá hagyott, illetve megerősitett osztályozás a testvér kerületekkel közöltetni határoztatik. r) Az egyházlátogatás miként rendezése tárgyában való intézkedés az egyházmegyék jogkörébe tartozónak mondatik ugyan ki, de e mellett ajánlja a kerületi közgyűlés hogy a mennyire csak lehetséges, az egyházlátogatás a világiaknak is bevonásával történjék, s az egyházlátogatók megérkezésének idejére a presbyteriumok összehivassanak. s) Az egyházi vagyonkezelés egyformábbá, biztossá és mégis könnyűvé tétele czéljából készített konventi tervezet alapján javaslattételre Tatay Imre, Molnár Béla, Pálffy Károly urakból álló bizottság neveztetik ki, kéretvén munkálatuknak oly időben leendő elkészítésére, hogy a fölött az egyházmegyék a jövő közgyűlést megelőzőleg véleményüket nyilváníthassák. t) A köznevelés és oktatást szabályozó törvények vonatkozó intézkedéseinek életbe léptethetése czéljából utasittatik a főiskolai igazgató tanács, hogy kiküldendő bizottsága által a pápai főiskola kormányzati Rendszabályait, szem előtt tartva a kerület azon intézkedését, mely szerint az igazgató tanács 19 tagból áll, kik közül 3-at — az igazgatót is beleértve — a gymn. tanári kar, 7-et a kerületi közgyűlés, 9-et az egyházmegyék, mindegyik a saját kebeléből egyet, közgyülésileg választanak, alakíttassa át; ntasittatik továbbá az igazgató tanács arra is, hogy az egyházi törvény 493. §. c) pontjában foglalt intézkedésnek a mi viszonyaink között alkalmazása, az ott meghatározott jog gyakorlása tárgyában is készítsen és terjeszszen a jövő kér. közgyűlés elé javaslatot Az egyházmegyék felhívatnak, hogy az egy-egy tagot a jövő szeptemberi gyűlésre, a mikor választja a közgyűlés is az általa választandó 7 tagot, válaszszák meg s a választás eredményét a kér. közgyűlésnek jelentsék be. A theologiai felügyelet szempontjából megbízandó tagok ugyancsak az őszi közgyűlésen fognak megválasztatni. u) A 472. §. rendelkezése alapján felhivatnak azon egyházmegyék, melyeknek területén más felekezetű középiskolák, vagy nagyobb-katonai telepek vannak hogy e helyeken hitsorsosaink létszámának szabatos kitüntetése mellett terjeszszenek a jövő kér. közgyűlés elé javaslatot az iránt, hogy a helyi viszonyok és körülmények, mint szinte az egyháztól netán várható jövödelem tekintetbe vételével, mi módon vélik a hitoktatás kérdésének megoldását leghelyesebbnek, felekezeti szempontból legüdvösebbnek ; a főt. és nm. Konvent pedig megkerestetík, hogy az egyes fontosabb helyeken tovább már nem nélkülözhető önálló hitoktatók alkalmazása folytán előállott kiadások fedezése tárgyában saját hatáskörén belül a czél valósításának nélkülözhetlen feltételeit képező intézkedéseket, a magas kormánynál pedig a hitoktatók díjazása iránt a szükséges lépéseket megtenni szíveskedjék. E végből megkerestetnek esperes urak az ilyen gyülekezeteknek felhívására az iránt, hogy a szükséges adatokat azonnal terjesszék be, hogy igy azok már a legközelebbi egyh. megyei gyűlésen tárgyalhatok, s onnét a kér. közgyűlésre fölterjeszthetők legyenek. Végül kedves kötelességét teljesíti a közgyűlés, midőn teljes elismerését és köszönetét fejezi ki a bizottság nagyérdemű tagjai iránt ügybuzgó munkásságukért és fáradozásaikért. (Folyt, köv.) Könyvismertetés. Laveleye Emil Egyházpolitikai tanulmányai. Fordította: Dr. Bartha Béla sárospataki jogtanár 8°—100 l. Laveleye Emil belga Írónak „A katholikus népek jövőjéről“ 1876-ban megjelent s még ugyanazon évben 30 kiadást ért nagyérdekü tanulmányát veszi a könyvecske első részében az olvasó. E kicsiny, nyolczadrét alakban is csak 43 oldalra terjedő tanulmány sok gondolatot kelt az olvasóban. A tanulmányban kutatásainak azon eredményét mondja ki a szerző, miszerint a katholikus népek a haladás terén mögötte maradnak a protestánsoknak. Ezen eredményre földünk protestáns és katholikus államainak megfigyeléséből, továbbá a vegyes vallásu államok protestáns és katholikus lakosainak összehasonlító vizsgálásából jutott, s mivel a lakosok között egyéb különbséget villásukon kívül felmutatni nem lehet, kutatásai eredményéül azt is kijelenti, miszerint a reformatio kedvezőbb a népek haladására, mint a katholicismus. Erre vonatkozó adatai felsorolásában szól először egyes államok általános műveltségi viszonyairól. így feltünteti, hogy a protestáns Szász- Dán- Svéd- és Porosz országokban — majdnem minden felnőtt ember tud írni és olvasni, mig Francziaországban és Belgiumban a felnőttek fele vagy harmada, Spanyol és Portugál országokban háromnegyed része sem tud Írni s olvasni. Majd a vegyes vallásu Svájczot hozza fel például, hol a protestáns Neuchatel, Waadt és Genf kantonok lakossága messzire felülmúlja Tessin, Wallis és Luzernt műveltségre nézve. Ezek után vizsgálat alá veszi szerző úgy a protestáns mint a kathloikus államok alsó és felsőbb köreinek erkölcsösségét, s azt találja, hogy oly katholikus lángelmék mint Voltaire, Rousseau, Diderot, Courier, Berauger művei, erkölcsi hiányaik folytán az ifjúság kezébe nem adhatók, mig a protestáns irók ily vád alá sehol sem foghatók. A franczia irodalom sikert aratott regényei és színmüvei tisztességes családok körébe csak módjával ha bevihetők, mig a német és az angol irodalom termékeinél ily válogatásra nem szorulunk. Áttér ezek után szerző a protestáns és katholikus államok alkotmányának egybehasonlítására, s az ebből folyó viszonyok fejtegetésére s azon eredményre jut, hogy a reformatio szabad intézmények alapítására, a kathoiiczizmus zsarnokságra avagy anarchiára vezeti a nemzeteket. Ennek alapját szerző abban találja, „hogy a vallás
